Teljesen reménytelen hozzádillő nőt találni?

Sziasztok!28éves "srác" vagyok.Volt egy két rövidebb kapcsolatom, de lényegében összesen két lány volt akivel komolyabban együtt voltunk.4és5 évig tartott.Mindig valahogy azt éreztem, hogy több áldozatot hozok, mint ők.

Valahogy komolyabb gondolkodásúnak is éreztem magam.Család, gyerek, ilyesmi.Tudjátok.

Mindig azt éreztem, hogy annyi mindent elkell néznem, megkell engednem, hogy együtt élhessek valakivel.Ha arra gondolok, hogy hozzám illő párt találok valaha, az olyan lehetetlennek tűnik, mint tűt a szénakazalba.Pedig nincsenek nagy elvárásaim.Namost lehet, hogy rossz emberekbe botlottam, de mondom elég sok kapcsolatom volt már ilyen olyan, és mindig arra jutok, hogy lehet jobb egyedül.

Elég korán elkerültem az "otthonnak" nem nevezném helyről.Piás nevelőapuka, nemtörődöm anyuka.

Mindent ezzel szöges ellentétben csinálok.Fontos a nyugalom, a család, az ünnepek, becsület, tisztelet.Eltartani nem tudnék egy nőt, de nem keresek rosszul sem.Magamra alig költök már, csak amit muszály.Csúnyának sem érzem magam.Nem nagyon járok el a munka mellett sehova, a párom mindig elengedtem, akár el is mentem érte.Ha kiis mozdulok nem igazán érzem azt, hogy bárkivel eggyütt tudnék élni ezek után.Társas lény vagyok.Nekem is vannak gondjaim, bajaim, de egy társ, egy nő nagyon hiányzik.És itt nem a "barátnőimre" gondolok, akikkel néha összefutok.Csak nagyon megy az idő, és a második komoly csalódáson vagyok túl.

Szóval kezdem úgy gondolni, vannak férfiak, akiknek agglegényéletet kell élniük, és nem szabad komoly kapcsolaton gondolkodni.Mert nagyon nehéz hozzád illőt találni, a sok kompromisszumnak meg rossz vége van.

Jobb egyedül?