Mit tennétek a helyemben? Fog változni ez a helyzet, vagy reménytelen és hagyjam el majd a kisbabával?

Hát, Te jó ég...nem könnyű helyzet...

Nagyon sajnállak, hogy így vagytok, de még jobban a kis életkédet, hisz Ő semmiről nem tehet. Szeretetben kéne várni, és nem ilyen feszültségben.

Hát ha így igaz, ahogy leírod, és van hová menned, van támaszod, akkor Én lelépnék.

Ezek amiket mond iszonyúan fájhatnak, és hosszú távon semmiképp nem bírnád. A gyereked meg zizi lenne ettől a helyzettől. Neked meg az első pár hónapban segítség kell, nemhogy még Te szolgáld ki őket...:-(

Ha még most lépsz, akkor talán kicsit megnyugszol,

elrendezed a dolgokat a szülésre...

Viszont szinte tuti biztos vagyok, hogy ha elmondod ezt a párodnak, egyből váltani fog, olyan lesz mint egy kis pincsi...és azért azt is vedd számításba, hogy egy baba nagyon megváltoztatja az embert...már arra gondolok, hogy lehet most azt mondja, hogy nem fogja putyulgatni, de mikor fél éves koruk körül elkezdenek a babák kommunikálni, odahajtja a kis fejét, megölel...hát nem tudom, de szerintem nincs ember aki ne lágyulna el...lehet Ő is másképp viselkedne. De az első pár hát nagyon húzós azért ám mindenféle szempontból...

Meg akkor nem fogja Neked intézni a papírokat sem amik kellenek???? Majd egy újszülöttel Te fogsz menni, mikor mozdulni sem tudsz szinte, vagy mi?

szerintem a férjed nem nőtt még ki az "az kell, ami nem lehet az enyém" korszakból :) most azért isteníti a kisebbik fiát, mert ő nem Veletek él. vagy lehet, hogy így akarja magához édesgetni.

szóval 2 eset van: ha igaz, hogy úgy viselkedett a volt nejével, ahogy írtad, akkor nem tudom, mit vártál.

ha nem igaz, és igazából rendes ember, akkor túl lesz ezen így vagy úgy. csak még nem tudja elfogadni, hogy "veszített" a kisebbik gyerekével kapcsolatban.

az én férjemnek is volt már gyereke az előző kapcsolatából, ő is velünk él, de mi nagyon szeretnénk közös gyereket is (csak sajnos eddig nem jött össze). meg szerintem ha meglátja a kisbabát, változni fog a hozzáállása.

29/N

Leírok neked egy történetet igyekszem röviden.

Dönteni senki nem tud helyetted, ezt neked kell meglépned.

Mikor megismertem a kislányom apját, ő is válásban volt. A gyerekek maradtak az anyukájuknál, de gyakorta ott voltak nálunk is. Imádom őket a mai napig, bár inkább mint testvérek bántam velük nem mint a párom gyerekei.

Volt hogy éjszaka érkezett egy telefon. A párom azt mondta elromlott a konvektor, nem tudják bekapcsolni, elszalad megnézi. Ez három órába telt. De úgy gondoltam,, hogy a gyerekeire nem lehetek féltékeny.

De mindegy is teltek múltak az évek. Még 5 évvel később is azt hallgattam, hogy milyen szemét a kedves volt felesége, mert hogy ő mindent megcsinált, meg mindent megtett nekik de mégse volt jó.

Én kis naiv gondoltam, hogy mivel a felesége idősebb volt, nem adta meg azt neki amire vágyott azért csalta folyton. egyébként minden rendben lett volna...!Tévedtem.

Ahogy teltek az évek, nekem is be lett osztva az időm, mikor mit csináljak, nem volt semmi jó, elcsattant az első pofon, amikor veszekedtünk. S én kaptam.

Ezután beszéltem a volt feleségével őt is megverte nem is egyszer, folyton csalta.

Ugyan így jártam én is. A pofon után persze jött a bocsánatkérés, ideges, stb. de szeret minket, és ha még egyszer megüt, ő fogja eltörni a saját kezét. No utána nem is ütött meg való igaz, de egyszer összevesztünk megint, mert bejelentette, hogy a karácsonyt a gyerekeivel akarja tölteni, pedig akkor már Kamilla 4 éves volt. Ekkor nagyon mérges lettem, hogy ennyire nem tartana minket a családjának...? Elkezdtem összepakolni a holmit és megmondtam neki, hogy elköltözök, Kamival együtt. Erre a kést a torkomhoz szorította és azt mondta, ha még egy lépést teszek elvágja a torkom.

Akkor éjszaka felhívtam anyukámat, ahogy elaludt, hogy holnap délelőtt jöjjenek értünk. Ahogy elment munkába mindent összepakoltam, ami mi holmink volt. Anyáék jöttek és elvittek minket.

Néhányszor még utánam jött, telefonálgatott, hogy menjünk vissza, megváltozik.

De tudom hogy jól döntöttem akkor hogy eljöttem és a gyerekemnek nem kellett terrorban felnőnie.

Azóta állítólag már iszik is.

Az első házasságából a gyerekei már mind férjhez mentek.

Az én nagylányom pedig az idén érettségizik.

Örülök, hogy mertem akkor változtatni.

Bár nekem annyival könnyebb volt a helyzetem, hogy mikor született a baba nem volt mellettem, külföldön dolgozott, és én a saját nevemre írattam, azt mondtam nem tudom ki az apja. Igaz véres rongyként kezeltek utána az orvosok, de ha nincs mellettünk akkor az én nevemet viseli. Akkor 2 évet külön voltunk, majd mikor hazajött akkor békültünk ki. Bár kérte, hogy menjek hozzá, és hagyjam, hogy a nevét viselje Kamilla, de akkor is örülök, hogy az eszemre hallgattam, és úgy döntöttem, hogy jó a kicsi lányomnak az n nevem, és én meg megvagyok vele papír nélkül is.

Ezerszer könnyebb volt így tőle megszabadulni.

Az én tanácsom neked: Hagyd el, ameddig még megteheted. A szüleid, rokonok, ideiglenesen biztosan szívesen segítenek, vagy anyaotthontól is kérhetsz segítséget.

Ne tedd tönkre a gyereked jövőjét.

Ha viszont anyagilag szükséged van a segítségére, akkor mindenképp ismertesd el vele a gyereket és gyerektartást kell fizetnie. Nem sok de ügyesen beosztva szűkösen elég kell, hogy legyen.

Nekem úgy tűnik, hogy ő a régi családját tartja "igazi" családjának, bántja, hogy nem lehet velük, veled pedig csak azért van együtt, hogy valamivel elüsse az időt. Nem akarja, hogy a fiai túlságosan kötődjenek a babához, mert ő nem tartozik a szűk családi körükbe.. Nem kíváncsi rá, és igazából nem is nagyon örül neki. Ezek a dolgok mind csak azt erősítik meg benne, hogy a régi életének vége, és ő nem akarja ezt tudomásul venni. A múltban él, oda húzza a szíve, és ti sohasem lesztek számára olyan fontosak, hiszen ti nem "ők" vagytok.

Szerintem szép dolog, ha egy apa ragaszkodik a gyerekeihez, de ezt a viselkedést és mentalitást én nem tudnám elfogadni tőle, eszembe sem jutna közös gyereket vállalni vele, vagy pedig vele együtt felnevelni..

"A páromat ez nagyon megviseli (pedig a válásnak elvileg ő volt az oka, nem szerette a nejét, durva volt vele, nem engedte sehová, folyton belekötött a házimunkába is és állítólag meg is csalta, viszont szerinte ez nem igaz, hanem a nő pszichésen sérült). A párom ragaszkodna a kisebbik gyerekhez is, hogy tejesen velünk éljen. El akarja szakítani az anyjától."

Akkor te jol belevalasztottal, nagyon "jo" ember lehet a parod...nem gondoltal arra, hogy nem a jo oldalt tamogatod es ez veled is megtortenhet, ha egy novel mar ezt megtette?

Mar megint valaki, aki azt hiszi, hogy a gyerek majd megvaltoztat mindent. Semmit nem fog valtozni a helyzet, mert a parod szemelyisege a gyerektol nem fog 180 fokos fordulatot venni.

"én első perctől elfogadtam szerettem az ő gyerekeit, főzök mosok rájuk, pakolok utánuk, vásárolok nekik, tanulok velük, ha bajuk van meghallgatom, kiszolgálom őket, sosem szólok rájuk, pedig néha nekem sem könnyű mert még csak 25 éves vagyok. A párom ezt mind el is várja és ha nem lennék ilyen kedves már elzavart volna ezt meg is mondta. Nekem az életben ő és a gyerekei kell hogy az elsők legyenek én magam meg az utolsó."

Es te ilyen emberrel vallaltal gyereket? Leirtad feketen-feheren, hogy milyen! Ilyen ember kell neked, aki haztartasi robotnak hasznal, aztan neked pofa be, mert kulonben mehetsz a haztol?

12:27es vagyok megint.

Sajnos én nagyon naiv voltam. Én azt gondoltam, hogy majd miattam hajlandó lesz változni. S igen még egy pofont is lenyeltem neki, meg jó néhány megcsalást (amiről tudtam)...és amiről nem?

Ezekért a dolgokért, még lánykoromban úgy gondoltam szó nélkül elhagynék bárkit. Engem egy férfi se alázzon meg se testileg, se lelkileg, sem fizikailag.

Fitogtatni akarja az erejét, tegye de ne rajtam...

Be akarja bizonyítani, hogy képes szeretni, tegye, de ne

nekem...

Hagyjon békén. Szerencsére a lánnyal is összeveszett, ma már csak néha néha, hallok felőle, ha a testvérem beszél vele, mert ők Pesten maradtak.

De ha hiszed ha nem, rendeződtek a dolgaim, szerény körülmények között felneveltem a csodaszép lányom. S lassan már 7 éve együtt vagyok egy rendes férfival aki becsül engem.

Bátorság neked mindenhez. :-)

Egy baba a legszebb ami történhet veled, éld meg ezt. Ne a pároddal törődj, meg a hülyeségeivel.

Egyébként ami az én volt páromat illeti, mikor férjhez ment a nagyobbik lánya, az édesanyja volt aki postára adott nekem egy meghívót, hogy menjünk el. Azt írta, hogy ő is és a lány is ragaszkodnak hozzá.

Mikor a kisebbik ment férjhez, már el is hozták.

Velük tartjuk a kapcsolatot nem az apukával. Egyikünk se.

S ma már mindketten azt mondjuk, hogy bárcsak ne lettünk volna olyan felelőtlenek, habár annak a felelőtlenségnek köszönhetjük a lányainkat.

Szóval én azt mondom neked, ha van módod még most menj, nem szabad idegeskedned a terhesség alatt. Tudom, hogy pont én voltam, aki azt mondta neked kell döntened, de nekem annyiszor eszembe jut még ma is az az éjszaka.

Mi van ha léptem volna, mi lett volna ha valóban átvágja a torkom? A gyerekem anya nélkül nőtt volna fel mert az apja egy f@szkalap?

Nem... a gyerek mindenek előtt!