Mit tennétek a helyemben? Fog változni ez a helyzet, vagy reménytelen és hagyjam el majd a kisbabával?

Hónapok óta örlődöm,a mi már sajnos meg is látszik rajtam. Nyáron meg fog születni párommal a közös gyerekünk, de úgy látom ez az egész csak engem érdekel őt nem. Azt tudni kell, hogy ő elvált (elhagyta a felesége a gyerekkel) 3 éve, engem utána ismert meg, oda is költöztem hozzá. Első perctől kezdve arról szólt az életünk, hogy küzd a fiaiért(most 16 és 11 évesek), mert ő mint a világ legjobb apukája, nem tud nélkülük élni. Nem tudtak a bíróságon megegyezni, mái napig zajlik az ügy. A nagyobbik gyerek őt választotta, ő velünk él már egy éve. A kisebbik az anyjával. A páromat ez nagyon megviseli (pedig a válásnak elvileg ő volt az oka, nem szerette a nejét, durva volt vele, nem engedte sehová, folyton belekötött a házimunkába is és állítólag meg is csalta, viszont szerinte ez nem igaz, hanem a nő pszichésen sérült). A párom ragaszkodna a kisebbik gyerekhez is, hogy tejesen velünk éljen. El akarja szakítani az anyjától. Én ezt nem helyeslem, mert nagyon sokat dolgozik ő is én is, ha megszületik a gyerekem akkor már 3-t kellene nevelnem szinte egyedül mert ő mindig dolgozik (26 éves sem leszek még akkor), ráadásul így is jobb helyzetben van mint sok elvált apuka, mert egy városban élnek és agyerek minden hétvégén már suli után jöhet hozzánk. Azt hittem a terhességem majd megváltoztatja és nem csak az ő harcuk lesz mindig napirenden, de tévedtem. továbbra is a fiait, főleg a kisebbiket tekinti egyetlen gyermekének, folyton becézgeti, babusgatja, úgy bánik vele mint egy csecsemővel, és igenis ez nekem rosszul esik mert már többször mondta, hogy ő nem fogja kényeztetni a mi közös babánkat, mert az milyen ciki egy férfinak (egyébként azt észre sem veszi, hogy a fiával meg eleve kényesen, selypítve beszél, mintha fogyatékos lenne, szíve szerint még pelenkázná, ha itt van vele alszik, fürdeti a 11 éves gyereket), a közös babával 4 dimenziós ultrahangra is a barátnőm kísért el, mert a párom nem volt rá kíváncsi, szerinte hülyeség, kijelentette nem fog pelenkát cserélni, a szülésre sem jön be. Olyan mintah egyedül maradtam volna. egyébként a fiainak is csak akkor mondta már el, hogy lesz testvérük, mikor már nem tudtuk letagadni, addig nem szabadott mondani. pedig örültek neki, és ha felhozza valamelyik a témát a párom mindig más témára vált, hogy ne kelljen a babáról beszélni, pedig érdekelné őket. nekem ezek a dolgok nagyon fájnak. én első perctől elfogadtam szerettem az ő gyerekeit, főzök mosok rájuk, pakolok utánuk, vásárolok nekik, tanulok velük, ha bajuk van meghallgatom, kiszolgálom őket, sosem szólok rájuk, pedig néha nekem sem könnyű mert még csak 25 éves vagyok. A párom ezt mind el is várja és ha nem lennék ilyen kedves már elzavart volna ezt meg is mondta. Nekem az életben ő és a gyerekei kell hogy az elsők legyenek én magam meg az utolsó. Ebbe már kezdek beleőrülni. Főleg most hogy lesz saját gyerekem, már bűntudatom van, hogy majd nem fogok tudni eleget foglalkozni vele. Nem ilyen életet képzeltem el sem magamnak sem neki. Jó lenne ha a párom támogatna, mert én teljesen elfogadtam őket, és nem igazság hogy ő a közös gyerekünkről nem vesz tudomást és attól tartok sosem fogja úgy szeretni minta fiait. Szerintetek költözzek el, mert itt mindig másodlagosak leszünk, mint a cselédek,vagy van remény hogy megváltozik? Mindenki azt mondja hogy most boldognak kellene lennem és a gyerekem legyen a legfontosabb, de itt ezt nem tehetem meg. Meg van kötve a kezem. Egyébként nem vagyunk házasok, ő már többet nem akar nősülni a csalódása után. Ja és a babát eleinte ő is akarta, de úgy tűnik tévedtem. Már félek milyen érzés lesz szegénynek hogy az apja csak a nagyobb testvéreit szereti, ő meg csak úgy van.