Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy meleg vagyok?

Ha kérdező divatból mondaná magát leszbikusnak, akkor lenne benne egy olyan vágy, hogy mindenki tudja meg, hogy ő már pedig az. Ez olyan mintha lenne egy divatos kabátod, és reméled hogy ezzel felvághatsz a barátaid előtt, de csak otthon veszed fel, mikor nem látja senki. Egyébként is írta a kedves kérdező, hogy már 4-5 éve érzi. Ha csak divatból érezné, már rég beleunt volna, hogy nem lehet együtt egy fiúval se, mikor szexuálisan kívánja őket...

A kérdésedre válaszolva, szerintem is előbb az inkább elfogadóbb szülődnek mond el a dolgot. Utána esetleg ő majd a másik szülődet is lassan megpuhíthatná. Bár én a helyedben még várnék egy kicsit, legalább míg a kapcsolatom biztosabb nem lesz. Lehet hogy a barátnőddel két hét múlva szakítotok, és akkor felrúgtad a család békéjét jó előre. Ha már több mint fél éve együtt vagytok, akkor már érdemes a kapcsolatért elmondani a szüleidnek. De gondolj bele, most mindjárt kezdődik a suli, lehet januárban vizsgáid lesznek, és ha a szüleiddel összeveszel emiatt, az ki hat az iskolai teljesítményedre.

Én a helyedben nyáron mondanám el, ha még együtt vagyok akkor a párommal. Arra többet megért lesz a kapcsolatotok is, jobban tud téged majd támogatni, mivel sokkal jobban ismeritek majd egymást.

Bocs, hogy ilyet írok, de az előző válaszadó kőbuta. Egy divatirányzat miatt miért őrlődne szegény évek óta? Ennyire senki sem mazoista! Ennek a leányzónak bátorításra van szüksége ahhoz, hogy az legyen, aki. Hogy fel merje vállalni önmagát, mert csak úgy lehet teljes ember.

Miért lenne undorító az azonos neműek szerelme? Ők ugyanúgy szeretik egymást, mint mi, ugyanúgy féltékenyek, ugyanúgy szerelmesek.

Ami a hálószobaajtón túl történik, ahhoz senkinek semmi köze, akár hetero akár homo párról van szó. Akkor mi az undorító, kedves Előző? Nézz egy kicsit magadba!!!

Igen neked szántam, egyrészt, mert te kezdtél el szemtelenkedni, másrészt mert akik támogatják ezt az ocsmány divatot, ugyanannyira hibásak, mint azok akik csinálják. Ugyhogy az empátiádat csak tartogasd olyanoknak, akik valóban rászorulnak.

Abban volna neked igazad, hogyha tényleg a hálószobában maradna, akkor nem zavarna senkit. Csakhogy te is tudod, hogy ez nem így van, sőt a mai gyerekeknek ez már mindennapos csemege.

Pár évtizede még volt olyan ember, aki úgy nőtt fel, hogy életében sose hallott ilyesmiről, és ma is így volna helyes. Vagy nehogy már azt mond, hogy mi heterók vagyunk a betegek!!

Egy négygyerekes szülőtől azért felelősségteljesebb gondolkodásra számítottam.

Hidd el, a gyerekeket nem éri hátrány attól, hogy ismerik a világot. Ha visszalapozol, írtam a húgomról, aki leszbikus. Számunkra - a gyerekek számára is - természetes, hogy Ő Karácsonykor a barátnőjével jön haza, akivel 4 éve együtt él. És azt is hidd el, hogy nem fertőz. A 17 éves fiam vígan csajozik, a 12 éves lányom is inkább arról beszél, milyen fiút szeretne, ha felnő. A 13 éves fiamat még marhára nem érdekli az egész, ahogy nyilván a 1,5 éves lányomat sem.

De ha valamelyikük azzal állítana haza egyszer, hogy a saját neméhez vonzódik, elfogadnám, hiszen attól még az én gyerekem marad, és nem tett semmi rosszat. Ki védje meg, ha nem a saját szülei az olyanoktól, mint Te?

Azt mondod, régen ez nem így működött. Hát tényleg nem! Régen a homoszexuális emberek megbélyegzett, keserű, boldogtalan személyiséggé váltak. Nem tudom, miért volt az jobb szerinted.

Azt sem értem, miért kell üldözni a másságot? Miért kevesebb az, aki más? Hol van a határ? Számodra az, ha valaki homo. Más számára, ha értelmi, vagy testi fogyatékos. Pedig hidd el, minden emberben vannak értékek.

Tényleg buta vagy!

Jó régi divat lehet ugyanis, ha már az ókori görögök is csinálták!