Akik a húszas éveik elején szülnek, hogy képzelik el a jövőjüket? Miből tartják el magukat? A karrierjüket hogy tudják építeni?

De nagyon jól tetted fel a kérdést. Tetszik. A legnomálisabb és legkézenfekvőbb dolog biológiai és egyéb egészséges gondolkodásmód szerint ha egy nő a 20-as éveinek elején vállal babát. Azért is tartom ezt a legjobb választásnak, mert a természetben ez így lett igazából jól kitalálva. A jelenlegi beteg társadalom építi a karrierjét és teszi tönkre magát. Bele is kényszeríti a többieket is. Ez látszik az EU-ban is. Helytelen mentalitás = népességcsökkenés+ betegségek. A helyes a fenti dolog lenne, de... és itt ez a csúnya de. A társadalmunk a pénzügyi dolgokra és nem a természetre épít első sorban. Legalább is nem egészséges formában. Lenne nekem is kérdésem: Ezt inkább a társadalom, mentalitás szemszögéből teszem fel.

1. Egészségesen mennyi időt kellene töltenie egy gyermeknek az édesanyja mellett?

2. Meddig lesz fentartható a jelenlegi szinten az anyuka otthon, férj eltartja a családot ?(lelki sérülések nélkül)

3. Az egész (séges) társadalom nagy része idehaza milyen alternatívákat lát hosszútávon?

Szóval, amég van munkahelyed, bevételed ok, de ahogy ezt elvágják, meglepetések érnek. Sokan kapnak mostanában hirtelen nem várt pofont.

Jó volna megvalósítani a 20-as években való szülést, azonban a pénzt nem tudod megkerülni. Ha van, működnek a hétköznapok, ha nincs az nagy gondokat fog eredményezni. Sokszor a családok végét. De útálom magamat, amikor ezt leírom, csakhát a tények ismeretében nem tehetek mást. A társadalmunk anyagi, szellemi helyzete nagyon szélsőséges jelenleg, ami kihat az egészre nézve. Csak idő kérdése és mnem fognak soka idehaza alternatívát látni.

Mi a 30-as évünk elején tudtuk vállalni az elsőt. És valószínűleg nem is lesz második. Ha összegzem a tényeket.Az, hogy milyen környezetben, mennyire kiegyensúlyozottan tudunk jó példát, élhető világot adni gyerekeinknek, meghatározza, hogy milyen felfogású lesz a 20 év múlva élő társadalmi mentalitás. A darabszám önmagában sajnos nem lehet megoldás. Lásd, a mai nomád kultúra hazai színvonalát és, hogy ez hova vezet.

34F

Én diplomáztam és abban az évbe elhelyezkedtem, majd egy év alatt felső vezetővé tornáztam magam. Innen mentem gyesre 1,5 év után 24 évesen szültem és utána 26 évesen. 19 hónap van a 2 nagyobb lányom közt.

Mikor a kicsi 1,5 éves volt visszahívtak dolgozni :(

Elvállaltam. Az első fél év szörnyű volt, a 4 nagymamából mind a 4 dolgozott,

senki nem tudott segíteni. Táppénzre szabira nem meghettem, mert a munkám olyan volt. Végül egy nénit kellet keresni aki segített. Szinte azért dolgoztam hogy a nénit ki tudjuk fizetni.

Utána egy mandulaműtéttel rendeződött a helyzet...

A házasságom közben tönkrement :(

Később 2 év múlva eljöttem a munkahelyről, de rá 2 hónapra megint ilyen típusú vezetői munkát ajánlottak.

Elvállaltam

2 év múlva megint eljöttem...

Elég volt,

én úgy döntöttem hogy nem kell karrier mindenáron ilyenolyan menő munka.......

Újra férjhez mentem, a 3. babám most lesz 1 éves. Itthonról fusizok amit tudok. Megélünk és ez a lényeg :)

Az anyaság - ez az igazi karrier, kedves nőtársaim. Sohasem fog egyetlen ún. felépített "karrier" sem annyi örömöt adni, mint az anyaság. Éppoly nehéz, mint akármelyik más munka, épp annyi gondot, sírást, örömöt és elismerést jelent, de ez az egyetlen, amit egy nő teljes szívvel tud csinálni - ha akar !

Én azért dolgozom, mert anya vagyok. Ha nem lennék anya, nem lenne értelme a munkámnak sem. Kiért, miért tenném? Kinek hajtanám magam? Önmegvalósítás? Ugyan már! Holtvágány ! Nincs semmi értelme és magtalan, gyümölcstelen élet a karrieristáé.

Szerintem az igazi a kettő utolsó válasz között van pont, hiszen a két utolsó válasz a két véglet. Fontos hogy egy nő haszno smunkát végezzen tehát ne csak a gyereknevelés legyen amit elért de az élet csúcsa valóban az amikor felnevelünk egy embert.

De elismerem 100%-ig ha valaki nem így gondolja, ez csak saját vélemény, ettől simán eltérhet bárkié.