Akik a húszas éveik elején szülnek, hogy képzelik el a jövőjüket? Miből tartják el magukat? A karrierjüket hogy tudják építeni?

Sok huszonéves már dolgozik( nem mindenki jár egyetemre)

Mivel dolgoznak van jövedelmük, és pont úgy élnek mint a nem huszonéves dolgozó emberek :)

én 20 évesen szültem és most van egy gyönyörű babóm aki januárban lesz 2 éves

tervezett baba volt nem csak becsusszant, van értségim,(emelt angolból) és közgazdász leszek

élettársammal jól megvagyunk,bár ő sem keres túl sokat mégis boldogok vagyunk 3man

Én konkrétan úgy hogy jelenleg gyed mellett tanulok, utolsó évem an a fősulin, mire a baba 2 éves lesz és megy a bölcsibe, addigra meglesz a 2. nyelvvizsgám is (egy már van de az ma már alap) és kezdem keresni a jó kis melót, mint bárki más a fősuli végeztével csak annyi különbséggel hogy amikor mások gyereket akarnak, és próbálkoznak akkor nekem már ezen nem kell agyalnom mert mikor megyek haza a munkából már töppen is a karomba egy kis óvodás :)

Nem szabad beskatulyázni a nőket és azt hinni hogy valaki vagy családanya, vagy dolgozó nő. Lehet a kettőt együtt is :)

Én 22 vagyok most tervezzük az első babát.Már több,mint 3 éve dolgozok.A férjem is dolgozik.Attól függetlenül,hogy sikerül a baba vagy nem 2012-ben megyek főiskolára (akkor lesz meg rá a háttér).Amikor a gyerek ovis lesz visszajövök dolgozni, és folytatódhat a karrier építés.

Így nem kellesz a karrieremet derékba törni,mert szülnöm kell.Egyébként is sok ismerősöm mondta,hogy fiatalon könnyebben viseli az ember :)

23 vagyok, lányom most lesz 1 éves. 14 éves korom óta dolgozom, diákmunkával kezdtem, iskoláim vannak. Mielőtt eljöttem táppénzre terhesen havi 250 ezret kerestem. Férjem 32 éves, ő is már régen bedolgozta magát. Most itthon tanulok levelezőn, folyamatosan nézem a munkákat, mert szeptembertől a kicsi bölcsibe megy. Ajánlatok már most is vannak és amit tudok, elvállalok. Mire visszamegyek dolgozni +2 szakmám lesz, ha addig ki nem találok még valamit.

Szerintem ha valaki nem a főiskoláról megy szülni, anyuka szoknyája mellől, annak nem nehéz a karrierépítés, és attól, hogy anyuka lett valaki még nem kell leülni. Minden csak akarat kérdése!

Sok nő pont emiatt nem mer gyermeket vállalni...mert fél hogy mi lesz a karrierjével....hát itt most olvashatunk sok választ hogy hogyan is kell okosan csinálni a kettőt :)

Én személy szerint sajnálom őket mert nem egy ismerősöm van (leginkább kollégák előző munkahelyemről ahol 19 éves koromtól dolgoztam) akik karrier meg egyebek miatt vártak és vártak, aztán amikor lekezdtek próbálkozni 30-valahány évesen, nem jött...hónapokig, valakinek évekig.

Én nagyno örülök hogy úgy tudok majd diplomásként munkába állni hogy nem lesz ilyen rizikóm.

Hajrá fiatal anyukák :)))

14.09. voltam

19 évesen kezdtem dolgozni, 20 voltam mikor megismertem a férjem, 23 mikor szültem (a férjem ekkor 28 volt). Jelenleg (25 vagyok) 2 éves a fiam, mindenhogy jól állunk, nincs anyagi problémánk sem. Én mikor 1 éves lett a fiam elkezdtem jogot tanunlni, így az iskola folyamatban van, jók az eredményeim is! Dolgozom is mellette a régi munkahelyemen, elég jó a fizetésem is.

A férjem most 30 éves, másoddiploma elvégzésén szorgoskodik, közgazdász lesz, jó munkája van, ő sem keres rosszul (és ezért nagyon is megdolgozott).

Úgyhogy beállhatok az előttem szólók sorába, hogy egy kis loggisztikával minden tud működni csak akarni kell! Mi akarjuk, így működik is :))

Nekem nincs még gyerekem, de egy barátnőm példáját tudom mondani. 20 évesen, egyetemistaként esett teherbe, a gyerek apja lelépett.

Nem mondom, hogy egyszerű dolga volt, de nappali mellett is meg tudta oldani a gyereknevelést, mellette itt-ott vállalt munkát. Amit nagyon becsültem benne, hogy mindig mosolygott! Talán egyszer ha láttam rosszkedvűnek, de 5 perc duli-fuli után ismét nevetett.

A kissrác már tíz éves, azóta férjhez ment és lett még 2 további gyereke, de a fiút is a sajátjaként szereti a férje.

Azt mondta, hogy nem bánta meg, mert imádja a fiát (is) és csak szervezés kérdése az egész. Azóta van szakmája, néhány nyelvvizsgája, amint a legkisebb gyerek óvodás lesz, megy is vissza dolgozni.

Nekem ő jó példa, hogy nem a körülmények, hanem a hozzáállás számít.