Ez most nem a legjobb megoldás, de mit hazudjak?

A hazudozás szerintem a leghelytelenebb megoldás. Biztos nehezedre esik odaállni anyád elé, de 21 évesen már lehetsz annyira felnőtt, hogy kiállj magadért.

Hosszú évekig éltem én is párkapcsolatban (ő külföldi volt, az volt a baj) és gyakran kellett a szüleim szemébe hazudnom, hogy elkerüljem a veszekedéseket. Nem vagyok büszke rá. Az én esetemben rosszul végződött, elhagytam a srácot, és egy életre elegendő bajt zúdított a nyakamba, a családom azonban mellettem állt és áll most is. Rossz úgy a szemükbe nézni, hogy tudom, átvertem őket.

Ha tényleg szeretitek egymást, akkor itt lenne az ideje, hogy felvállaljátok a ezt a nagyvilág előtt. Máskülönben csak a hazugság marad, és abból szerintem egyik éppen ugyanolyan rossz, mint a másik: ugyanúgy megalázod vele azt, akit kímélni akarsz.

Érdekes, hogy mindenki azt mondja, mondd el. Nem erre számítottam.

Kérdező, azt hiszem, megértelek. Nekem 20 évesen volt 48 éves barátom! Már nem vagyunk együtt, az én hibámból, amit most nem részleteznék. De nem volt köze ahhoz, hogy felvállaltuk-e a kapcsolatunkat, vagy sem.

Én majdnem minden barátomat elvesztettem miatta, de utólag visszagondolva is azt mondom, hogy megérte. Még így is, hogy már nem vagyunk együtt és azokat a "barátokat" sem kaptam vissza. Ha ilyenért elhagytak akkor menjenek, ahová akarnak! Azóta már majdnem egy év telt el és köszönöm, jól vagyok.

Viszont a szüleimnek én sem mondtam el. De mi csak hónapokig voltunk együtt. Ti azt írtad, évek óta együtt vagytok. Így már érdemes lenne elmondani előbb-utóbb.

Nem olyan könnyű ezt elmondani...

Anyám elég toleráns, mindig azt mondja elfogadja a furcsa ismerőseimet és alapvetően rendes. Pl. van egy fiú barátom, aki valamiért nem átlagos. Ilyenkor semmi gondja vele, elfogadja és még kíváncsi is rá, beszélget vele és érdeklődik. De abban a percben, hogy az a fiú már a pasim akkor mondjuk úgy, kibújik a szög a zsákból és megkapom, hogy de miért pont vele, meg, hogy nem vagyok normális stb-stb.

Anyám biztos a fejemhez vágta volna, hogy még neki is öreg lenne a pasas :D Apámtól szerintem ízléstelen beszólásokat kaptam volna...

Ha teljesen biztos vagy abban, hogy anyukádnak nem mondhatod el, akkor talán szóba jöhet, ami valaki javasolt. Azt mondod, hogy barátodnál alszol és időnként átmegy egy haverod vagy ismerősöd, hogy eljátssza a barátodat.

Vagy mondd, hogy egyelőre nem szeretnéd bemutatni.

Tanulj tovább. És ez most komoly. Iratkozz be egy tanfolyamra, másik városba, ahonnan nem olyan könnyű hazajárni. A főiskola levelező a legjobb, 2-3 hetente 3 nap konzultáció. Hamar kitapasztalod milyen órákra kell bemenni,stb. És anyud sem várhatja el, hpgy amikor suliban vagy 8-19 óráig, akkor még hazavonatozz meg vissza reggel.

Másik tipp : vállalj gyermekfelügyeletet. És néha "menjenek el bulizni" a szülők, amíg te náluk alszol és vigyázol a kicsikre.

Harmadik tipp : vállalj alkalmi éjszakai munkát, pl nyomdában, gyárban. És nem kell mindig oda menni...

Remélem tudtam segíteni. Persze könnyebb lenne, ha leírnád mivel foglalkozol,stb. Mert így nehezebb tanácsot adni, hogy ne lógjon ki a ló lába.

a titkos kapcsolat pont arról szól, hogy hazudni kell. bulit másik városban, és ottalvást a menetrend miatt.

ps. azért tényleg húzós az ilyesmi, a barátod már 67 éves nyugdíjas lesz amikor te 40.