Apás szülés - belemennétek? Mik az érvek mellette/ellene?

Én nem engedtem a férjemnek, hogy bent legyen, pedig ő akarta, egész egyszerűen mert ÉN szülöm meg, ÉN fogok fetrengeni a fájdalomtól, az ÉN "alvázam" fog szétroncsolódni, ezért szeretném, ha minden úgy történne, ahogy NEKEM a legjobb (amíg ez nem megy a baba rovására). Én egyedül szeretek szenvedni, ilyenkor halálra idegesít mindenki, szóval 1 szülésznővel és 1 orvossal szültem:) Egy pillanatig nem éreztem magam önzőnek, mert ez a babáról és rólam szólt, az apuka szerepe számomra később kezdődik.

És megjegyzem tökéletes volt így, a férjem megértette, hogy ezt szeretném, nekem így a legjobb, és nem is erőltette a bejövetelt.

A válasz írója 77%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 18:48

Ezzel a válaszolóval azonosulok teljesen. Ha beteg vagyok, én is a halál f-ra kívánok mindenkit, aki kérdezősködik, babusgatni, vígasztalni akar. Menjenek a fenébe. Az én kínom, én oldom meg. Most nehogy azzal jöjjön valaki hogy akkor nem is igaz házasság stb bla bla mert ezt mindenki egyénileg érzi. Nekem így kényelmes és jó, és a szülés igazán az a pillanat ahol az anyának nem kell másra tekintettel lenni.

Szia!

1,5 hónapja született meg a keresztfiam. Bátyám bent volt a szülésnél. felesége is akarta, hogy bent legyen. Azt mondta, olyan hihetetlen erőt adott neki bátyám, mint még soha. És az a szeretet ami áradt belőle, nagyon meghatotta sógornőmet.

A másik dolog meg, szülés után bátyám szavai: "Istenem, ameddig nem láttam, és nem éltem át, el sem tudtam képzelni micsoda erő kell egy nőnek ahhoz, hogy világra hozzon egy kisbabát. Olyan volt, mintha álmodnék. Ők igazi hősök"

A szülésznő is azt mondta, hogy le a kalappal bátyám előtt

Kedves kérdező, szerintem magadnak kell megtalálni a választ. Vannak akiknek kellemetlen lenne, de sokaknak nem.

Én még nem szültem, nem is beszéltünk ilyesmiről a párommal, de én azért szeretném ha mellettem lenne. Nem hiszem, hogy emiatt ne kivánna a szülés után. És akkor mi lesz, ha megöregszem, és esetleg neki kell öregkoromra ápolnia? Vagy nekem őt? Ez ugyanolyan. Azért mentem hozzá, hogy mindig mellettem legyen, főleg ha a közös gyermekünk megszületik. Hozzáteszem, az ő véleményét még nem tudom, és természetesen nem fogom berángatni, ha ő nem akarja. De én azt hiszem, nekem segitene.

Való igaz, hogy a szülés egy kiszolgáltatott helyzet, de ha nincs bent a párod, egy szülésznőnek, és az orvosnak van az ember kiszolgáltatva, akiket közel sem ismersz annyira mint a párodat, tehát vagy 2 vadidegennek vagy kiszolgáltatva.

Nem kell, hogy lássa mi történik veled deréktól lefelé, és ha nem akarod, hogy tutujgasson közben, szólhatsz neki hogy zavar, de az a pillanat mikor odateszik a mellkasodra a picit, és elvághatja a köldökzsinórt az felejthetetlen lesz mindkettőtök/hármótok számára. Szerintem önzőség ettől az érzéstől megfosztani egy apát, és az is biztos, hogy akik bemennek sokkal inkább felnéznek a párjukra és a női nemre egyaránt. Ez az az érzés, ami igazán megerősíthet egy kapcsolatot, ha valakit ilyen fantasztikus élmény után hagy el a férje akkor ott valami eleve nincs rendben, és szerintem ahol csak az a fontos, hogy úristen ne gyere be, mert csúnya leszek stb..., hát az elég felszínes kapcsolat lehet.

tudom, már sokat írtam, de ezt még leszeretném írni.

Ugye idéztem tesóm szavait, mikor már otthon voltunk a szülés tán.

de viszont bent voltam az apaváróban sógornőm anyukájával, és mikor meg született a pici, bátyám jött ki hozzánk, a könnyeiben fuldokolva: "És még minket neveznek az erősebbik nemnek!!! Hát egy nagy Lóf@szt!! Sírt és nevetett egyszerre, nagyon megható volt. :')