Apás szülés - belemennétek? Mik az érvek mellette/ellene?

Mi együtt szültünk és nagyon jó volt! Sokat jelentett nekem, hogy ott van velem a párom. Elvághatta a köldökzsinórt, és amikor elvitték a babát, ő hozta vissza hozzám. Ketten nézhettük a kisbabánk legelső lélegzetvételét, hallhattuk a sírását...amikor odatették a mellkasomra, akkor lettünk egy család. A szexuális életünk rovására sem ment, a párom nőként tekint rám, és sokat vagyunk együtt. És az a kapcsolat, ami ott elindult apa és fia között szerintem nem fogható ahhoz, mint amikor csak pólyában, letisztítva látja először a gyerekét.

Ha ő szeretné, szerintem ne hagyjátok ki, életre szóló élmény lesz!

Én nem engedném be, mert kíváncsi típus, és jól megnézne mindent. Félek, hogy hatna rá, negatívan.

Ha tuti nem romlana meg utána semmi, akkor jöhetne, de ezt így nem lehet megjósolni.

Szülés közben nem csak a gyermek jön ki, de vér, magzatvíz, uram bocsá egy kis barna, a nagy erőlködésben! Én nem akartam, hogy ott legyen a párom, mert ez jobb, ha nem látja.

Képzeld el, milyen a képed, amikor verejtékben fürödve, hányásban fetrendve, fájdalomtól vicsorogva éppen tolófájások közepette rádnéz.

Attól még, hogy nincs ott, lehet tökéletes apa, és tökéletes a házasságotok. Inkább legyen veled anyukád, vagy nővéred, vagy sógornéd, barátosnéd,... stb.

Szerintem soha el nem szakítható kötelék lenne köztetek, ha anyósodat kérnéd meg, hogy legyen ott veled.

Én - mint fiús mama - zokognék a meghatottságtól, ha jelen lehetnék a menyem szülésénél.

Nem értem a válaszoló nök többségét: miért nem vehet részt az apa abban, amihez neki is igen sok köze van? Ha csak akkor tudja a feleségét szeretni, ha mindin tökéletes szépség, akkor ott igen nagy baj van. Az, hogy erölködsz, esetleg nem a legszebb formádat mutatod - az nem érdekes, sokkal fontosabb, hogy KÖZÖS élmény lesz a gyereketek, akit együtt hoztatok létre. A férjd szivesen segitene neked, ha lehetne, és segit is, ha nem hagy magadra egy nehéz helyzeetben.

Nekem ott volt a férjem, és sokat számitott, hogy fogta a kezem, beszélt hozzám, MELLETTEM volt, és közösen hoztuk világra a gyerekünket.

Ettöl a kapcsolatunk sokkal bensöségesebb lett és szexuális téren sincs semmi hátrányos kövekeznéye. (Ez egyébként is csak Magyarországon ismert dolog, nyugaton gyakorlatilag MINDEN szülésnél ott van az apa, és ennek ellenére nem romlanak meg emiatt a házasságok, söt.)

(Azt meg végképp nem értem, hogy sok nö az análszexet nem tekinti problémának, de a szülést igen - pedig szerintem az elsö sokkal gusztustalanabb, és természetellenesebb.)

Én nem éreztem magam kiszolgáltatottnak, sőt nagyon sok erőt adott, hogy a férjem fogta a kezem, és vigyázott rám. Egy percre se hagyott magamra, és nagyon jó volt, hogy hallotta mikor felsírt a kisfiunk, látta maszatosan, elvághatta a köldökzsinórt, és Ő ment vele mikor fürdették, és felöltöztették. Mindent megörökített, és utána is hosszú órákig együtt lehettünk hárman mielőtt felvittek volna a babával a szobába. Azóta is sokat emlegeti, hogy milyen óriási érzés volt végig ott lenni, és persze a következő babánál sem fog egy pillanatról sem lemaradni.

És nem változott közöttünk semmi, ugyanúgy nőként néz rám, semmi rossz érzés nincs benne, mert látott szülni. Annyira nem, hogy alig vártuk a 6 hetes kontrollt, hogy végre megint együtt lehessünk.