Szülés után megmaradtak a régi barátaid, vagy önhibádon kívül eltávolodtak tőled néhányan?

Nem, viszont én eltávolodtam egy barátnőmtől, miután szült, mert másról sem lehetett vele beszélni, mint a gyerekekről, a szülésről, hogy neki milyen rossz, meg nehéz, és én ezt nem tudhatom.

Nem mondom, hogy te is ilyen vagy, de ok nélkül egy kapcsolat sem laposodik el.

Tedd fel magadnak a kérdést: Mindent megtettem, hogy ez a barátság megmaradjon? Nem hanyagoltam el kicsit sem a barátnőmet? Nem lehet, hogy túlzottan magammal voltam elfoglalva?

Nekünk nem muszáj bevallanod, mi a helyzet, de legalább magaddal tisztázd. "Csak úgy" senki sem morzsolódik le a barátnőjéről.

Bár én még csak most vagyok babás, de nem hiszem,hogy el fogunk. Nem gondolom,hogy csak anyuka leszek,ha megszülök. Ugyanúgy barátnő is maradok. Nyilván már most is vannak olyan dolgok, amiben nem tudok részt venni velük, de akkor ők mennek, nekem meg más progit szerveznek. Mondjuk koncertre már, tömegbe, buliba nem megyek. De a hétvégi házba egy lányos hétvégére simán. És nem a terhességemről beszélgetünk. Megkérdezik,hogy vagyok, elmondom és lépünk tovább.

Én úgy gondolom,hogy mindkét félnek megértőbbnek kell lenni. Az nem gyerekes fogadja el,hogy nem bír, nem tud már úgy menni az illető,mint régen, a gyerekes meg fogadja el,hogy nem csak a gyereke körül forog az élet, és a barátnők nem akarnak 3 órát babadolgokról dumálni!

Sajnos én is így jártam, mint a másik válaszoló. Előtte sem volt könnyű eset a barátnőm, de aztán, hogy teherbe esett, volt nála minden, szülés előtti/alatti/utáni depresszió, kamu betegségek, álproblémák, és semmi mást nem hallottam tőle, csak azt, hogy neki most épp mi miatt milyen szörnyű. Félreértés ne essék, én segítek a barátaimnak, ahogy neki is próbáltam, de mivel ezek nem igazi problémák voltak, csak egyszerűen túl sok ideje lett hülyeségekre, besokalltam. Kell a levegő, mert gyakran az életkedvem elvette, és engem, bevallom, idegesített, h ahelyett, hogy boldogan babázna, és élné az életét, addig cipeli néha a gyereket is dokihoz, míg valami magánorvos meg nem állapítja nála azt a diagnózist, amit ő megtalált a neten és hallani akart.

Szóval jó néhány kismama elveti a sulykot, nem mondom, hogy Te is, lehet, h nem veled volt a baj. De többnyire az új anyuka fordul ki magából.

Érdekes, az első pont azt írta le, amit én is akartam. Nekem is volt több nagyon jó és régi barátnőm, akik már szültek, míg nekem (sajnos) nincs gyerekem. Így egyszer csak azt láttam, hogy a korábbi nagyszerű csajok, akikkel 1000 helyre jártunk és 1000 dolgot csináltunk korábban, hirtelen totál beszűkültek.

Megértem én, hogy egy pici gyerek megváltoztatja a barátnőm egész életét, és nem fog már eljárni velem csokizóba dumálni fél éjszaka, vagy a Duna partra szalonnát sütni. De hogy semmi más témája nincs, csak a gyerek, az nekem sok. Lehet, ha volna nekem is gyerekem, érdekes lenne, hogy az övé mennyit evett, mennyit kakilt, hány órát aludt, hogyan büfögött, stb. Így viszont órákon keresztül csak ezt hallgatni borzasztó unalmas. Más témája nincs, hisz nem történik vele semmi ezen kívül, amit én mesélek, azt meghallgatja ugyan, de látszik rajta, hogy minden témám kívül van az ő világán.

Így aztán egy ideje nem járok hozzájuk, ők hozzám a picivel megint nem, elmaradoztak a régi barátnők. Mintha meghaltak volna azok a vagány csajok, akkikel annak idején együtt jártunk a csokizóba, vagy egy sátor ajtajából bámultuk a csillagokat egész éjszaka. Nagyon hiányoznak.

N32

2. vagyok!

Úgy gondolom,hogy ezek nem voltak igazi barátságok!

Tény, hogy egy frissen szült kismamának megváltozik az élete, leköti a gyereke, már nem a pasizás, vásárolgatás, bulizás, fodrász, manikűr, szolárium, egyéb csajos téma vagy a munkahelyi problémák lesznek nála előtérben, mert más tölti be az életét. DE! Sokan nem veszik azt figyelembe, hogy a barátnőknek, akiknek továbbra is a fent említett dolgok játszanak elég meghatározott szerepet az életükben, tökéletesen elég egyszer elmondani a gyerek körüli dolgokat (szopizik - nem szopizik, szobatiszta - nem szobatiszta, cumi, pelenka, rugdalózó, fogzik, éjjel alszik / felsír stb. stb.), mert egy idő után ugyanazt hallgatni valljuk be, unalmas. Meg hát vegyük figyelembe azt is, hogy esetleg a barátnők nem akarnak még egyelőre gyereket, így főként nem érdekes számukra ez a téma, de az is lehet, hogy urambocsá' egyáltalán nem akarnak, mert egyszerűen nem kedvelik a gyerekeket. Elfogadják, hogy a kismamának jelenleg a pici baba minden boldogsága, de akkor velük kéretik másról beszélni. :)

Aki ezt el tudja fogadni, az mellett meg fognak maradni a régi barátnők, aki nem, attól eltávolodnak, illetve újak jönnek, akikkel ki tudják vesézni a baba-témát pelenkástól - popsikrémestől - cumisüvegestől, mert az illető nő is kismama és közös az érdeklődés. Ilyen egyszerű!