Szülés után megmaradtak a régi barátaid, vagy önhibádon kívül eltávolodtak tőled néhányan?

Az én egyik barátnőm fejében iszonyatos zűrzavar uralkodott a babázásról. A baráti társaságban az én fiam az első baba, most múlt egy, nehéz volt, de úgy néz ki, sikerült átlendülnünk a barátnőmmel a nehezén.

Először is egy hónapos volt a fiam, mikor másodszor mentünk át hozzá a babával (a férjek is barátok) és akkor konkrétan elmondott mindennek, hogy én le se szarom őt, nem írok neki sms-t,mennyire megváltoztam a szülés óta...(mondom 1 !!! hónapos volt a gyerek, jóformán azt sem tudtam, ébren vagyok-e vagy álmodok) és most már semmi sem lesz olyan mint rég, mert nem járunk el majd sehova.

(a vicces az, hogy akkor már kb egy éve nem jártunk rendszeresen bulizni, max 3havonta)

Aztán utána, ha mentek mégis koncertre, sosem szóltak nekünk, mert szerintük minket ezek a dolgok már úgysem érdekelnek, hiszen itt a baba.

Viszont pont most volt egy program, szóltam, hogy nekem nem jó, családi vállalkozásba kellett besegítenem, itt a fiam, és megint terhes vagyok,nem tudnánk elcsúsztatni? nem, oldjam meg,úgyis otthon vagyok, én bármikor ráérek...

Szóval súrlódások még vannak. Mi sokat beszélgettünk erről, én elmondtam, hogy úgy érzem, lehetetlen elvárásaik vannak velem szemben (ezek jórésze anyukákkal szembeni előítélet) és ő is elmondta, hogy úgy érzi, nem találkozunk eleget, és nem keresem.

Azóta nagyjából rendeződtek a dolgaink.

Akik igazán fontosak voltak, azok igen. Akik nem, azok főleg azért nem, mert inkább csak haverok voltak, akikkel együtt jártam bulizni, ráadásul nem is egy városban laktunk, csak én sokat csavarogtam régen országszerte, így mindenhol voltak haverok, akikkel havonta, két havonta tuti összefutottam valahol, Győrtől Debrecenig, Komáromtól Pécsig minden nagyobb (és sok kisebb) városban voltam már koncerten. Na, az ilyen koncertes haverok elkoptak mellőlem, hiszen már nem tudtam csak úgy nyakamba venni az országot és elindulni bulizni. Velük maximum annyi van most, hogy Facebook-on írunk egymásnak ha szülinap van vagy névnap, vagy néhányan írnak akkor, ha épp itt járnak, ahol lakom, hogy ha esetleg ráérek, akkor tartsak velük.

Az igazi barátaim viszont megmaradtak, a kórházban is egy seregnyi ember látogatott meg anno, és utána is sokan jöttek fel hozzám épp csak beköszönni, később együtt sétálni, aztán amikor már nagyobb lett a törpe, akkor havonta egyszer szerveztünk egy valahova beülős, beszélgetős estét.