Az apám teljesen kikészít. Mit tegyek?
Apám teljesen kikészít. Kb. fél éve van, hogy mikor elmegyünk ruhát vásárolni anyuval apa is velük jön. Persze ő csak gagyi üzletekbe visz be ahol olyan cuccokat árulnak ahol ha párszor felveszel egy pólót az már szétmegy, olyan rossza az anyaga, vagy egyszerűen olyan üzletekbe ahol olyan ruhák vannak amiken kis pillangók, hányászöld betűk és egy nagy furcsa vigyorú emós díszeleg (persze ezt képesek mind 1 pólóra rátenni) . És ha kijövünk egy ilyen üzletből és én (persze, hogy nem) választottam semmit, ő ordítozni kezd és a város közepén (pesrze az sem érdekli, hogy ha 1000 ember van körülöttünk) úgy megüti hátul a fejemet, hogy az minimum háromnegyed óráig még fáj... Aztán közli velem (és a körülöttünk sétálókkal), hogy ha most nem olyan helyen lennénk ahol mindenki lát akkor úgy agyonütne, hogy "abba beledöglök". Meg az egész ország 2. legjobb sulijába járok(tudom ez a helyesírásomon nem látszik), ahol kis gimnazista vagyok, most hetedikes. Tavaly kitűnő lettem (+ egy dicséret hittanból és majdnem még egy matekból), de ő nem dicsért meg csak annyit mondott, hogy ez csak természetes, meg ez úgysem változtat azon, hogy én csak egy hülye gyerek vagyok... Ennek az évnek az elején jó nagy hülye voltam, mert nem tanultam azt mondva, hogy "Apámat úgysem érdekli!". Persze ennek az lett a következménye, hogy a jegyeim leromlottak és nem jól lemaradtam... Azóta sikerült behoznom a lemaradást, németből az utolsó három dolgozatom hibátlan is lett, ezt pedig rajtam kívül egy osztálytársam sem mondhatja el magáról (pláne nem az akinek mind a három egyes lett). Viszont ehhez az kellett, hogy mikor hazaérek (azaz négykor, mert addig szakkörön vagy korrepetáláson vagyok, vagy segítek valakinek, ha valamit nem értett órán) eszek, újságot olvasok majd megyek tanulni, amit úgy nyolckor fejkezek általában be. Persze van, hogy ennyi idő nem elég, akkor van, hogy akár tízig is ott görnyedek az asztal előtt. Az már nem érdekel, hogy apám szerint hülye vagyok, viszont ez eléggé lefáraszt, így hétvégén mindig tízig alszom. Most is ez volt és amikor kimentem a ebédelni megkértem anyut, hogy ne keljen levest ennem, mert tény ami tény utálom (olyan leves volt mint a tojásleves, csak tojás nélkül). Erre persze apu elkezdett ordibálni velem, hogy miért nem eszek, és miért alszom tízig. Majd megpróbált megpofozni, de nem ért el és rámparancsolt, hogy hajoljak hozzá közelebb. Én meg annyira féltem, hogy megtettem, hisz tudtam, ha nem csinálom akkor kétszer akkora pofont kapok. Hát akkora nyaklevest kaptam, hogy azóta is fáj... Meg persze utána elkezdtem sírni (mint ahogy minden pofona után is). Anyu azt mondta, hogy "Ne sírj kicsim!", de apu ezen megint elkezdett ordibálni, hogy "Dehogynem! Sírjon csak!". Manapság már próbálok egyre több buszt lekésni, ha jövök haza az iskolából, hogy csak az apámmal ne kelljen együtt töltenem egy percet se. Viszont most már kész vagyok. Hetente minimum két pofont kapok. Van egy barátnőm akivel végre tudtam őszintén beszélni erről, és ő azt mondta, hogy írjak az IM újságnak... Most mit csináljak? Írjak vagy ne?
13/L
válasza:Az apád valószínűleg pszichopata. Ne vedd komolyan, mit locsog, abból egy szó sem igaz. Tönkre akarja tenni az önbizalmadat, hogy uralkodhasson feletted. Meg akar félemlíteni. Neked viszont az a célod, hogy sikeres legyél és megszabaduljál ebből a helyzetből, mert nem vagy buta, szemben apád állításaival.
El kell végezni a gimnáziumot, utána ha egyetemre mész, költözz kollégiumba. (Valószínűleg apád tiltakozni fog a kollégium ellen, de nem ő fogja kitölteni a felvételi papírjaidat). Ha nem mész egyetemre, akkor kezdj dolgozni és költözz el otthonról minél előbb.
Mivel még csak 7.-es vagy, és messze az érettségi, ez persze problémákat vet fel, mit lehet ilyen helyzetben tenni. Nem vagyok jogász, úgyhogy nem tudom, milyen lehetőségeid vannak, de vedd fel a kapcsolatot a NaNe-vel, ők ugyan a nők elleni (férjük általi) erőszakkal foglalkoznak, de biztosan van tippjük, hogyan tovább. Vagy a krízistelefon-t is fel lehet hívni talán.
válasza:15:38
Természetesen el kell mondanod az osztályfőnöknek, iskolapszichológusnak, stb. Anyukád teljesen az elmebeteg férje hatása alatt van, a sokéves terrornak köszönhetően már elvesztette a józan eszét, szóval az ő szavára sem kell túl sokat adnod.
Azt kell megértened, hogy ami a családodban történik, az beteges. Semmi köze a valósághoz, az emberek 99%-a számára ez az egész elképzelhetetlen lenne, ha nem olvasnánk itt a gyk-n. Nem az apádnak és a neki falazó anyukádnak van igaza, hanem a családodon kívül élő, normális embereknek. Neked csak egy életed van, és azt nem áldozhatod fel azért, mert az anyukád szerint rosszul venné ki magát, ha valaki megtudná stb. stb.
Egyébként lehet, hogy az apádat valamelyest "megszelídítené", ha úgy érezné, hogy következményektől kell tartania. De erről kérdezz meg előbb egy szakembert, pl. pszichológust, hogy mi ilyenkor a teendő, mert az nem lenne jó, hogy az apád csak még jobban felbőszülne és még erőszakosabban támadna.
válasza:Hasonló családban élek... Mondjuk nálunk közel sem ilyen durva az apám, de átérzem a helyzetet.
Az anya egy gyáva meghunyászkodó alak? Mi a fenét képzeltek?! Láthatóan az anyuka is félelemben él, és a helyzet odáig fajult, hogy anyukád elvesztette a harcot, így kénytelen volt KÉNYSZERBŐL behódolni az apádnak... Számomra annyira egyértemlű volt, hogy az anya nem azért nem tesz semmit, mert élvezkedik a lánya szenvedésén, hanem mert kénytelen azt tűrni. A kollégiumba költözés csak számodra lehet megoldás, anyukád - a másik áldozat - egyedül maradna a sok gonddal, amit az apa zúdít a nyakába.
Nincs más hátra, lépnetek kell! Ha tovább tűritek mindezt, az akár családi tragédiába is torkollhat! Semmiképp ne terjeszd el apukád agresszivitását, mert ha visszajut hozzá, bele sem merek gondolni, mi következne. Sajnos a barátok támogatása itt már nem elegendő, ha nem tesztek KOMOLY lépéseket, nem fog változni semmi, akár 1 vagy 300 ember van a hátatok mögött, támogatóként.
Azt persze tudni kell, hogy Magyarország ilyen tekintetben (is) kissé elmaradott ország, külföldön a legtöbb országban igenis komolyan veszik a családon belüli erőszakot, és komoly pénzeket ölnek bele, hogy a bajbajutottakon segíthessenek. Itthon meg... Tegyetek feljelentést, bár a rendőrségre nem tudom, mennyire számíthattok, mert elvileg csak akkor avatkoznak közbe, ha vér folyik. Különféle családsegítő szervezeteket is értesíthetnétek, illetve szóba jöhetne a válás is - hidd el, jobb, mint rettegésben élni!
válasza:Susan Foward- Mérgező szülők.
Olvasd el. Le lehet tölteni ingyenesen.
válasza:Kedeves kérdező :)
Hogy alakult az életed azóta ? :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!