Egy diplomás nő járhat kétkezi munkással?

Természetesen járhatsz vele: nem a papír számít.

Nekem azonban negatív tapasztalatom van..

Egyetemistaként jártam egy olyan férfival, akinek 8 általánoson és egy szakmán kívül nem volt egyéb iskolája. Ez engem nem zavart, nagyon imponált a magabiztossága, üzleti érzéke, és az, hogy a jég hátán is megél.. Felelősségteljes embernek tartottam, aki szerette a munkáját, és mellesleg jól is végezte. A családomból, barátaim közül nem nézte le őt senki ezért..

A különbségek több év után váltak egyre nyilvánvalóvá. Mindketten teljesen más körökből érkeztünk, és teljesen más életformát éltünk korábban. Egy idő után ráébredtem, nincs miről beszélnünk, mert bár alapvető dolgokban hasonlóak voltunk (család fontossága pl), teljesen más volt az érdeklődési körünk és nem tudtunk olyan programot találni, ami mindkettőnknek megfelelt volna. A barátai is nagyon kedves emberek voltak, de mind hozzá hasonlóak. Mikor esténként leültünk beszélgetni, szinte csak a munka volt az egyetlen téma, ami terítékre került.. A legtöbb dologhoz, amit ő felhozott, hozzá tudtam szólni, ő viszont nem tudott partnerré válni olyan témákban, amik engem érdekeltek (pl történelem, színház).. És nem jó dolog, mikor nincs kivel megosztanod a gondolataidat.

Ezzel nem azt mondom, hogy aki nem diplomás, az műveletlen, de az eltérő nevelkedés és más közeg teljesen mást ragaszt az emberre, két külön világ pedig ritkán találkozik. Mi szerettük egymást, de teljesen más életet képzeltünk el mindketten a jövőnkben, így 5 év után szétváltak útjaink. Szellemileg képtelenek voltunk elérni egymást..

Az ilyen kérdéseknél mindig visszaigazolást nyer a tény, hogy manapság minden intelligencia nélkül lehet diplomát kapni...

szerintem nem ő kevés hozzád, hanem fordítva.

Én jártam már pár szakmunkással is, és bár mindenki azt írja, hogy attól még hogy nincs diplomája, még lehet művelt, én úgy tapasztaltam hogy a való életben ez nagy részt nem igaz. Sokan már az idejét sem tudják, hogy mikor olvastak könyvet, vagy jártak-e önszántukból múzeumban. Az ilyen emberekkel nem is tartott sokáig a kapcsolatom, mert bár nem a munkáról beszéltünk, de semmi értelmes témát nem lehetett felhozni. Persze azért akad kivétel, csak nem olyan sok mint kéne. Pár éve összejöttem egy "kétkezi munkással", nem volt érettségije sem. Először kétkedve fogadtam, de aztán ez megváltozott. Nagyon okos srác, egy olyan, akivel mindenről el lehet beszélgetni, művészetekről, tudományról, olyan könyveket olvasott amiket én csak akkor értenék meg, ha közben konyhanyelven magyarázzák is. Ő volt az, akit ha hazavittem, otthon már csillogó szemekkel várták, és a szüleim is titokban remélték, hogy ő lesz az igazi. Aztán végül mégsem ő lett, de ennek csak az volt az oka, hogy akkoriba mindkettőnknek kevés szabadideje volt, és nem volt időnk egymásra. Azóta jártam már olyan diplomással, akit amikor hazavittem, otthon kis idő elteltével már azon voltak, hogy finoman közöljék, hogy nem látják szívesen. Pedig ő nem egy "kétkezi munkás" volt.

Tehát nagyon nem a végzettségtől függ, hogy milyen egy ember/kapcsolat.

Lehet,hogy én vagyok a hülye de én még soha élketemben nem beszélgettem múzeumokról,meg könyvekről egyik exemmel se,akármiylen végzettsége is volt. Max emlités szinten.

Azt el tudom képzelni,hogy akadály lehet egy kapcsolatban a különböző iskolázottság,de ezek a példák nekem teljesen abszurdak.. Ez hogy zajlott a válaszadóknál? "Drágám neked istetszett a termésszettudományi múzeumban x és y?"

"Én még sosem jártam ott..."

" O.O" -sírógörcs-hisztiroham-nemillünk egymáshoz,szakítsunk!:D