Hogy tehetném jóvá? Még kisgyrekként elkövettem egy oltári butaságot

Értem már! Szerintem ne valld be a történteket az illetőnek, mert lehet, hogy megint beégsz, mivel nem is emlékezett már rá, most meg majd jól kiröhög, meg elmeséli ennek-annak, hogy képzeld már, emlékszel arra a valakire a szomszédból? Átjött ma és azt mondta.... :-/ Ez neki nem volt olyan lelki dráma, mint neked, szerintem hagyd!

Legalábbis én hagynám. Inkább legyél mindig segítőkész másokkal, udvarias, figyelmes. Aztán ha sok jót teszel majd az életben, akkor az kárpótol azért a kis rosszért, utána már nem lesz ilyen bűntudatod!

Ne bevalld, hanem óvatosan kérdezz rá:

"Emlékeztek, amikor régen írtam egy buta levelet? Én bizony igen, és ha eszembe jut, azóta is szégyellem magam! Pedig ma már tudom, hogy éretlen kölyök voltam még." Aztán, ha barátságosan hallgatnak téged, folytathatod:

"Képzeljétek, így akartam veletek kapcsolatba kerülni, mert nagyon sajnáltalak benneteket a bajotokban. Együtt éreztem veletek, tudtam, mit érezhettek, hiszen én is elvesztettem apukámat."

És, ha úgy reagálnak, hogy emlékeznek:

"Ne haragudjatok. Remélem, most, hogy elmondtam, én is megszabadulok attól a kellemetlen érzéstől, ami azóta is elő-előtör."

Ennyi:) És jöhet a megkönnyebbülés:)

A lelkiismeret nagyon furi dolog!Ha azonban túlteng valakiben az orvosi kóreset amin pszihiáter tud segiteni!

Nehogy tetézd azzal az általad elkövetett disznóságot vagy gyerekes csinYt(ki minek látja)hogy föltépsz azokban a szegény szülőkben olyan sebet ami már talán már kezd nem annyira fájni-mert be sosem fog gyógyulni!!

Ha 19évesen itt a gyik-on keresel mentséget az nem vezet sehova!Kezeltesd magad!Ennyi!!

Utolsóval vitatkoznék, ugyanis 7 év alatt feldolgozzák a halálesetet az emberek, főleg a felnőttek (ha nem akkor nekik is segítséget kell kérniük).

Egy gyerek esetében már más a helyzet (még most is alig felnőtt), és egy egyszerű szimpla beszélgetés az egészet feloldhatja. Minek elültetni olyan gondolatot most még a fejében, hogy valami baj van vele (orvoshoz kellene mennie...)?

Egy 19éves nem gyerek, és egy családfő elvesztése soha nem begyógyuló seb!!Nemá hogy annak a családnak kelljen az Ő lelkibékéjét visszaadni!Ezt nem gondolhatod komolyan!!!

Meg vagy smafukérdés volt vagy a kérdező beteg!!Nem gyilkos,nem hullarabló hanem egy pici butaság elkövetője!!Gondold végig!Te sirnál ezen mindennap és ettől flusztrált,menstruációzaros vizicsibe válna belőled??Nézzetek mást bolondnak!!

De, egy 19 éves manapság még leginkább gyerek, most nem a törvényi meghatározásban értve.

És igen, ha nincs mögöttem támogató biztos családi háttér, akikre bármikor, bármiben számíthatok, akkor lehet, hogy így viselkednék ilyen fiatalon.

A válaszod alapján te sem lehetsz sokkal idősebb:)