Csajok! Nem tudom, mit tegyek? Sürgős segítség kéne!
Szeretem a férjemet, ezt mindenképpen le kell szögeznem. De mostanában eléggé "ellaposodott" a kapcsolatunk. Az irodában a főnököm teljesen rámszállt, és egy hónapja vidékre kellett utaznunk egy meetingre, teljes hétvégére.
Az esti vacsoránál többet ittunk, mint amennyit kellett volna, és az ágyban kötöttünk ki.
Ma viszont kiderült, hogy terhes vagyok.
Nem tudom, mit tegyek. Elmondjam a férjemnek, hogy komoly esély van rá, hogy másé a gyerek? Felmondjak a munkahelyemen? Segítsetek, nagyon pánikolok!!!
A férjemmel védekeztünk. Most nem akartunk gyereket, de amikor a gumi lecsúszott, azt mondta, ha terhes maradok sem jelent gondot. De ugye, nem erre a helyzetre gondolt.
Nem akarok világraszóló balhét. De fordított helyzetben te nem akarnád tudni?
És nem akarok elválni. Ha ezért elhagy a férjem, megértem. De hogy én kezdeményezzem a válást, miután titokban elvetettem a gyereket... És mégis, mit mondanék neki? Miért válok? Csak úgy, minden magyarázat nélkül? Csak magát hibáztatná, azt hinné, vele van bajom.
Nem HAZUGSÁGRA biztattam (én) a kérdezőt, hanem arra, hogy hallgassa el ezt a dolgot a férje előtt!!
Gondolj már bele, te őszinteségi rohamos válaszoló: egyszer csak a pofádba vágja a párod, hogy lefeküdt a főnökével és gyereket vár tőle.... Nem arról van szó, hogy a férjnek nincs joga tudni az igazságot, hanem, hogy a nőnek nincs joga ennek kitenni a férjét!!!!!!!!!!
Baromi jól megnyugodta a lelke, meg őszinte volt, ... szerintem meg rohadjon meg a hazugsággal a lelkében!!!!!!
Ha te ezt nem érted, akkor csak egyet kívánok neked: MINDIG MINDENKI LEGYEN ŐSZINTE HOZZÁD!!!!!!!!! A tizedét sem bírnád elviselni.
12:48-nak írtam.
Az őszinteség nagyon szép dolog - amig nem önző érdekből őszinte valaki a másikhoz.
ma 20:30
Olvasd már el mégegyszer, amit írtam, te szerencsétlen...
Vagy buta vagy, vagy 8 éves, aki bemagolta 1. osztályban, hogy nem szabad hazudni :)
Tegnap hazajött a férjem. Elmondtam neki. Nagyon kiborult, de ez várható volt. Az első reakciója az volt, hogy megöli a főnökömet. Azt mondta, azután a hétvége után látta rajtam, hogy valami baj van, de úgy gondolta, ha fontos, elmondom. Csalódott bennem. Meg tudom érteni. Hogy mit tegyünk most, nem tudom, és egyelőre ő sem. Azt mondta, meg kell emésztenie, ami történt, hogy dönthessünk. A gyerekről, rólunk, mindenről.
Mindenesetre jövő héten még nem megyek dolgozni. Ezt ő is kérte, úgyhogy most táppénzen leszek.
Alig szól hozzám azóta, szinte rám sem néz. De nem csodálom. Inkább azon csodálkozom, hogy itthon maradt.
Köszönöm a válaszaitokat, jelentkezem, amint kiderül, hogyan tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!