Szeretnénk gyereket a férjemmel, de "féltem" az alakomat. Mit tegyek szerintetek? Visszanyerhetem a régi formámat szülés után? Nekem ez nagyon fontos.

Hát, én hat hónapos terhességig hat kilót híztam, akkor lett a combom-fenekem striás. (Elég sokat ettem, bár az édességet nem kívántam.) Akkor kiborultam ezen, azóta nem érdekel.

Az utolsó trimeszterben elkezdtem kívánni az édességet, rám jött plusz tizenöt kiló, de egy csíkkal se lett több, a hasam akkora mint egy strandlabda, de csíkmentes:)

Az egy nagy baromság, hogy valaki ELHATÁROZZA, hogy kettő helyett eszik, vagy nem. Vagy kívánod és a falat kaparod hogy megehesd, vagy nem, és akkor nem eszel, de erőltetni senki sem fogja magát mert kettő helyett kellene enni.

Én egész különös viszonyba kerültem a kajákkal amikor terhes lettem, olyan íz-és illatorgiákat éreztem, amilyet még sosem, durván kiéleződött az ízérzésem (nem hánytam és nem is undorodtam semmitől.)

Hogy visszanyered-e a régi formádat, az rajtad múlik. Én már majd megveszek, hogy mozoghassak egy kicsit, se táncolni, se futni, se tornázni, de még lehajolni se tudok jó ideje. Tánccal szoktam leadni a feszültséget, és már nagyon hiányzik. Ha mozogsz, lemegy a felesleg, ennyi. Nem azonnal, de annyit lehet várni...

Az, hogy amint teherbe esel, már csak a gyerek fog érdekelni, szintén baromság. Ha nem vagy anyatipus, akkor nem. Én most léptem a negyvenedik hétbe valamelyik nap, és csak nemrég tudatosult bennem hogy te jó ég, gyerekem lesz:))addig nem is érdekelt, bár elég mozgékony a kis csikó. jártam szülésfelkészítőre, megvan a kelengye, eü-ben dolgozom, tehát tudom hogy mi történik, de egyszerűen nem érdekelnek a gyerekek (a sajátom majd igen, de a szomszédok hülyegyerekei továbbra sem.) nem vagy köteles mártírként a gyereknek élni, és ettől még lehetsz jó anya, ha szereted őt és a javát akarod.

A férjed részéről pedig jó adag empátia kell majd, nézegessetek terhes nőket a neten, ha azt gondolod, hogy zavarni fogja a súly-és alakváltozásod, kezdd el hozzászoktatni. Fokozatos lesz a változás, de így is furcsa.

Nekem most a férjem húzza fel a zoknimat, és bizony, legutóbb ő borotválta az intim részeket is, a sorozatos bocsánatkéréseim közepette, mert én már jó ideje nem látok oda. Ha tudtok magatokon nevetni, sokat segít:)))

És ami nekem most a legfurcsább, hogy pár napja vizesedik a kezem-lábam, az arcomon is látni, nem tudom ökölbe szorítani a kezem, tisztára puffadt vagyok...

az is sokat számít, hogy ne hisztizz sokat, ne féltékenykedj, hogy a többi nő csinos maradt, te meg nem. Pocsék érzés, de fel kell tudni dolgozni, a férj úgyse tud mit csinálni, és te is tehetetlen vagy ez ügyben, pláne a legvégén.

Én már alig várom, hogy visszakaphassam a testemet, remélhetőleg napokon belül szülök.. :) Gondold át és vágj bele, szerintem többet nyertek rajta mint amennyit veszítesz:))

Ha neked ez nagyon fontos, akkor ülj le, és gondolkozz el rajta, hogy akarsz-e egyáltalán gyereket. Mert, ha ezek a gondolatok felmerültek benned, akkor kétlem, hogy érett lennél egy babához.

Én azért dobtam a magándokim, mert azt kezdte számolgatni, hogy mennyi hízás mellett, mikor nyerem vissza az alakom. Nem azzal foglalkozott, hogy egészséges babám szülessen!

Odafigyeléssel, tornával vissza lehet nyerni a régi alakot, de ne ez legyen első helyen a baba előtt!

Egy nő nem szűnik meg nőnek lenni csak azért mert szül egy gyereket... Igenis fontos az, hogy szép maradjon, magának is, és a párjának is. Az, aki azért hőbölög, hogy az ilyen ne is szüljön gyereket valószínűleg ronda és irigy, slampos és mindig mackónadrágban sétáltatja a gyereket és a plusz 20 kilóját. Ismerek bőven ilyet, de a jó példát is. Aki igyekszik azon, hogy visszanyerje a régi alakját, odafigyel az öltözködésére és egyáltalán a külsejére.

Vannak olyan változások, amelyek a terhességgel járnak: striák, megereszkedő mell...nekem pl. kötényhasam lett, 4,5 kilósan született a kisfiam a cirka 158cm-hez. Ez csak műtéttel korrigálható. Nagyon zavar, de a kisfiam miatt nem bánom.

Szerintem bátran vágjatok bele, mert akinek fontos az alakja, az vissza is nyeri. És azt gondolom ez a normális, és nem az, hogy ha születik egy gyerek onnantól megszűnik az anya nőnek lenni. Mert az ebből fakadó negatív érzéseit később a babára fogja visszavetíteni.

Visszanyerheted!:) Jó mondjuk én nem így fogtam hozzá, hiszen tudom, hogy a férjem ígyis-úgyis szeretni fog, a picit meg nagyon akartuk. De 55 kg-ról indultam, 2 hónapja szültem, most 53 kg vagyok! És nagyon szép alakom lett, ezzel már strandra is simán megyek. Terhességem alatt csak a hasam lett nagy, 6kg plusszal mentem csak szülni, pedig a lehetö összes édességet, energiaitalt, gyümölcsöt megettem amit megkívántam. Mondjuk én marha jó genetikát örököltem, ezért áldom is anyuékat, de nem ez volt a legfontosabb mikor elterveztem, hogy babát szeretnék. Ezeket csak arra írtam, hogy sport, koplalás, megvonások és ilyesfajta önsanyargatások nélkül sem biztos, hogy tönkremegy az alakod. Látod, lehet jobb is!:)

22/L

Van a kérdésben olyan, amit én is éreztem a szülés előtt illetve után magamban.. Világ életemben arra vágytam, hogy anya legyek, nagyon boldog voltam, mikor kiderült, h pocakomban van a kisfiam, ennek ellenére kemény félelmem volt, hogy vajon nem változik-e majd úgy meg a terhesség vagy a szülés után a testem, hogy nem tudom kontrollálni, ne tudom magamat elfogadni, vagy nem változik-e meg a férjem vonzalma.. Mert az ember elég sok ilyet tapasztal ebben az ocsmány fogyasztói társadalomban. Ha valami már nem új, csak újszerű, nem olyan szép, nem olyan fiatal, le lehet cserélni... Nem ilyen a világ?

Terhesség alatt állandó késztetés volt az evésre, eszméletlen sokat ettem, 15,5 kg-t szedtem fel ennek ellenére összesen. Szülés után 2 héttel szentestén a szülés előtt hordott ünneplő nadrágomban voltam. A hátam eszméletlen széles lett, a csípőm szintén szélesedett, ezt nagyon rosszul viseltem, miközben pedig végtelenül boldog voltam a kisfiam lététől!!!! De ez mégiscsak ott motoszkált a fejemben. Persze mindenki el volt ájulva, hogy milyen jól nézek ki, de ezt nem éreztem én magamon. Szoptatás alatt rengeteg édességet kívántam, tészta tésztával, kenyér kenyérrel, csoki csokival, ennek ellenére a kilók olvadtak le rólam. 11 hónapos a kisfiam, még szopik, 3 kilóval alatta vagyok annak a súlynak, mint amennyivel (soványan) állapotos lettem. Pedig az az alak tetszett amikor kb 5 kiló még volt rajtam a terhesség előtti súlyhoz képest.

Striákra hajlamos vagyok, tini koromban tele lett a növekedéstől a combom, fenekem csíkkal, de a kismamaság alatt egyetlen csík se keletkezett a hasamon, vagy bárhol (babaolajjal kenegettem a hasamat kb 4 hónapos terhességtől).

A férjem ugyanúgy szeret, a szexuális életünk élvezetesebb, mint előtte, úgyhogy szerencsére a félelmeim alaptalanok voltak.

Aki lepontoz, az tegye. De próbáljon kicsit empatikusnak lenni..

Félreértés ne essék, én nem azon hőbörögtem, hogy vissza akarja nyerni az alakját, hanem, hogy ez az elsődleges szempont. Mikor mi babát terveztünk, nem ezen gondolkoztam, hanem azon, hogy mindent megtegyek, hogy egészséges legyen. De az fel sem merült, hogy esetleg azért nem vállalom, mert nem leszek olyan mint előtte. Én ezt szűrtem le a kérdésből, de lehet, hogy tévedek.

Elárulom, hogy szülés után 2 hónappal már semmi nem látszott rajtam, és sokan csodálkoztak, hogy hogy csináltam. Szerencse, jó gének, ennyi. De van akinek keményen meg kell dolgozni azért, hogy visszanyerje a régi formáját.

Bocs, de nem pontozok.

Amúgy meg, hogy értsd a problémámat, amiért kiakadtam. Egy nagyon drága magánklinikán szültem, ahol konkrétan felajánlják, hogy korábban beindítják a szülést, azért, hogy ne nyúljon ki a bőröd, és hamarabb visszanyerd az alakod. Nekem is felajánlották, mert a külsőm alapján azt gondolta az orvos, hogy ez hú, de fontos lesz. Meglepődött mikor a párom felháborodott, és kiosztotta, hogy mi egészséges gyermeket szeretnénk, és ha marad rajtam szülés után felesleg, hát azt is imádni fogja. Nem maradt, de mint írtam ez a jó géneknek köszönhető. Amúgy vicces, hogy engem azért szoktak megszólni a játszótéren, mert normálisan felöltözök, nem megyek szakadt cuccokba, és a babámat is szépen felöltözve viszem, nem zavar, ha a szép ruháját piszkolja be a homokban.

De elnézést kérek mindenkitől akit megbántottam, csak mivel a kórházban sok olyat hallottam, hogy a kismamák előbbre helyezték az alakjukat a babájuknál, így nagyon felrántom magam, ha ilyet olvasok. De még egyszer elnézést, senkit nem akartam bántani.