Negyvenes Anyukák! Ti mit tennétek, hogyan viselkednétek, ha látnátok, hogy lányotok és annak barátja abszolút nem illik össze?

Sajnálom, hogy csak anyukákat, és fiatalokat kérdezel.

Esetleg apukák is tudnának hasznos tanácsokat adni.

Én is 4 évig voltam együtt egy ilyen fiúval, aztán vége lett. Nem szerette, hogy én főiskolára járok, pedig csak levelezőn csináltam. Mikor összejöttünk nem sokat gondolkoztam, az anyu mondta, hogy egyszer ki fog ez ütközni. Nem a papír adja az intelligenciát, de sajnos ebben az esetben papír nélkül nem volt meg. Voltak szituációk, amikor nem tudott két szót sem szólni, pedig csak a barátoknál voltunk.

A kapcsolatunknak többek közt azért lett vége, mert szívta a vérem, hogy ne járjak főiskolára...

Biztosan nem tiltanám el a lányomat, mert ha csak egy kicsit is dacosabb természetű, akkor úgy jár, mint én 19 évesen, csakazértis, romantikus lelkülettel kitartottam a srác mellett. Ha az apám nem tiltott volna a fiútól, valószínűleg a fél évet sem éri meg akkor a kapcsolatunk.

Szerintem hagyd, hogy magától alakuljanak a dolgok, persze közben figyelj oda a lányodra és továbbra is jelezd (finoman, ahogy eddig is), hogy vannak kételyeid.

Szia! Én nagyon megértelek téged. Azt ugye tudod hogy mit nem szabad. Nem szabad cirkuszolnod, tiltani, nyilvánosan kiutalni a srácot a házból.Tehetsz kettő dolgot. A jobbik eset: én és a férjem. Én átlagos család, átlagos anyagi körülmények, egyetemet végeztem, most jó állás jó fizetés. Férjem: alkoholista szülők, sokszor bukott általános iskolában, szakmunkásképzőbe járt, kocsmázott, ha én nem vagyok, legalább 3 gyereke lenne négy nőtől. Megismerkedett velem. Én nem mondtam soha hogy tanuljon, fejlődjön. Ő magától ment el érettségizni, utána vízügyi főiskola, majd egyetem, mesterképzés. Most neki is jó állása van, jó fizetéssel. Megpróbálhatod ezt, hogy elkezditek felfelé húzni a srácot. Járhatna suliba, könyvtárba ilyesmi. Ezt persze neki is akarnia kell.

Másik , rosszabb megoldás, ezt a keresztanyám alkalmazta, a lánya fiújával, mentségére legyen mondva a fiú aztán tényleg nem hozzávaló volt, műveletlen, bunkó, és ami legfontosabb anyagilag mindig lehúzta a lányt. A keresztanyámék sokat jártak társaságba, színház, fogadás ilyesmi ( ők sem a felső tízezer tagjai voltak) és ott a kínos helyzetekbe hozták , hogy minél rosszabbul érezze magát. A lányuktól az anyagi támogatás megvonták, nem fizették a lakás rezsijét ilyesmi. A fiú végül le is pattant, miután nem volt kit pumpolni, nem volt hol lakni, és mindenki kiutálta a társaságból. Hát.. válasssz..

3. lehetőség, hogy nem csinálsz semmit, és vársz , hogy a lányod hátha magától szakít vele.

Az én szüleim is így éreznek a barátom iránt, akivel lassan 3 éve vagyunk együtt (30 felettiek!) jól-rosszul, de küzdünk egymással-egymásért. Én nagyon rosszul élem meg, hogy beleszólnak az életembe. Ti. én tisztában vagyok mindennel és vállalom a felelősséget az ÉN döntésemért.

Megértem, hogy aggódnak, de ezzel csak nehezebbé tesznek mindent, és nem tudok velük őszinte lenni.

huh.

az én anyum is így volt, mint most te.

19 évesen jöttem össze azzal a sutyerákkal és majdnem 3 évig vele voltam.

anyum az elején örült, de mivel több élettapasztalata van, látta, hogy nem lesz jó vége.

nem sérültem olyan nagyot abban a kapcsolatban, mi több, én adtam ki az útját, mikor rájöttem, hogy egy tehetségtelen barom, ráadásul iszonyat felelőtlen a pényzügyekben.

szerencsére találtam egy normális srácot, akivel már több mint 3 éve élünk boldogan, normálisa, szeretetben.

drága anyum csak tavaly karácsonykor mondta el, hogy mennyire nem bírta az exemet, és megkönnyebbült, mikor szakítottunk.

a mostani páromat imádja, örül, hogy vele vagyok, drukkol, hogy jól sikerüljön, legyen közös babánk, szép életünk.

szóval ha a lányod tényleg intelligens, akkor egy idő után belátja, hogy ez a fiú nem hozzá való, és talál egy másikat, aki mellett boldog lesz.

tuljadonképpen engem is a mostani párom döbbentett rá arra, hogy az előzővel egyáltalán nem voltam boldog, és nem azt kaptam tőle, amire szükségem van.

a durva, hoyg a legjobb barátnőm is épp egy szemét fickóval jár, néha ő is belátja, hogy nem stimmelnek bizonyos dolgok.

de nagyon szeretem a lányzót, és nem szólok bele, csak csendben reménykedek, h rádöbben milyen is a pasija. (sajnos jól ismerem azt a csávót, üzleti kapcsolatban álltunk, és csúnyán megpróbált becsapni...)

szóval csendben tűrni és reménykedni.

mást nem tehetsz.