Utál az anyósom mit tegyek?

14:52-nek: Tudod, azért minden korábbi szemétsége ellenére még mindig úgy tekintek rá, mint a férjem édesanyjára. Végül is neki köszönhetem, hogy a férjem megszületett, itt van. A harag nem jó tanácsadó. Mindig arra törekedtem, hogy a férjemre való tekintettel kihúzzam az anyósom méregfogát, de amúgy is arra neveltek, hogy az idősekkel udvariasan kell viselkedni (ezért nem ugrottam neki az említett esetnél sem, amikor így lejáratott a hazugságával). Ha eljött volna, jó dolga lett volna. Most viszont tele a poharam, egyetlen további csepp sem fér bele egyelőre, "pihennem" kell, pont azért, hogy ne vágjak egyszer vissza, amikor így-úgy ócsárol. Kerülöm, mert védem magam, védem a férjem és védem őt is: tudom, hogy annyira elvetette a sulykot, hogy valószínűleg kiosztanám egy újabb fondorlatáért, egy ilyen cirkuszra pedig senkinek sincs szüksége és a neveltetésemmel is ellenkezik, hogy egy nálam 40 évvel idősebb asszonnyal veszekedjek. Ettől függetlenül, ha látok valamit, aminek tudom, hogy örülne (friss gyümölcs, zöldség, stb.), veszek neki is és a férjem elviszi. Nem lóg ki a lóláb, mert mindenki tudja, hogy a férjem imád és tud is vásárolni. De az anyósom már idős, rossz a lába, nem tud csak úgy leugrani a boltba. Mint említettem, mindezt elsősorban a férjemért teszem, elég baj neki két szeretett ember közé "szorulva" élni, nekem nem rátenni kell erre, hanem enyhíteni a feszültségen. És pontosan tudom, hogy így csak a férjem és én nyerhetünk :=).