Utál az anyósom mit tegyek?

Nem kell, hogy szeressen, csak tartsa tiszteletben a fia választását. És ezt a párodnak kell kiharcolnia, nem neked. tegye világossá az anyja számára, hogy téged szeret, téged választott társául, és nem áll jogában senkinek bántania téged. Pont.

Ilyen távolságról megteheted, hogy nem veszel róla tudomást. A párod meg persze látogassa őket amíg bírja cérnával. Nincs jogod eltiltani a szüleitől. Ha van egy kis esze érezni fogja ő is, hogy ez jó neki/nektek vagy sem.

A megjegyzésekre meg rá se ránts. Egyik füleden be, a másikon ki.

Ha a párod szeret nem hagy el. Ha teherbe esel és magadra hagy akkor egy nagy bunkó, de ezt is kétlem mert csak felélednek benne az apai ösztönök.

A párodnak ők a szüli had menjen csak, de te ne tegyél rossz megjegyzést az anyósodra. Ha haza jön akkor csak búj oda mellé, éreztesd vele h mellette vagy.

Így te nyersz és nem az öregasszony :)

Hajrá!! Ügyes leszel:D

Ez az utolsó azért kicsit durva!

Nekem éveimbe telt, hogy el tudjam engedni anyósom piszkálásait a fülem mellett!

Még most se sikerült teljesen, pedig már együtt vagyunk a férjemmel 18 éve!

Először csak a telefonjait nem vettem fel, legalább is nem mindig és ha igen, akkor sem szívesen. Ő gerjesztette ezt az állapotot! Mostanában viszont már át se megyek hozzájuk, nem is hiányzik, szerintem én se neki.

Meg se kérdezi azóta, hogy vagyok.

Szerintem Te se foglalkozz vele, tudom, hogy ezt mondani könnyű, betartani nehéz, de azért próbáld meg!

Párodat meg engedd, ahogy az előzők írták!

Neki se lehet könnyű két tűz között!

Az én anyósom sem szeret engem, pedig mi már 10 éve vagyunk házasok, gyerekünk is van, kezdettől fogva a saját lábunkon élünk... Lehet, hogy nálunk éppen az a baja, hogy nem tud irányítani, beleszólni az életünkbe, mert amikor összeházasodtunk, már az én saját otthonomban éltünk, soha, semmiben sem függtünk tőle. Ennek ellenére mindent megpróbál, még attól sem riad(t) vissza, hogy a férjem testvéreit hazugságokkal (kihasználjuk őt, ugyanakkor semmibe vesszük, szemtelenek és tiszteletlenek vagyunk vele, stb) úszítsa ránk. Azok meg - anyuci nevelése, nem meglepő - ahelyett, hogy megkérdeztek volna minket, hogy mi hogyan látjuk a dolgot a másik oldalon, inkább nekünk estek és mindennek elmondtak mindkettőnket. Csúnya dolog, amikor már akár a testvéreket is egymás ellen úszítja, nem édesanyához méltó viselkedés!

Anyósom utolsó húzása: egész nyáron hívtam/hívtuk (mivel az én meghívásomat mindig hárította, már a férjem is beszállt a győzködésbe) magunkhoz, hogy jöjjön akár csak egy napra, akár 1-2 hétre, hozzuk-visszük. Mégiscsak tágas, világos kertes házban, jó levegőn élünk, ő pedig Bp-en, egy földszinti, északi fekvésű, hideg és sötét, egykori bérlakásban. Nálunk külön szobát, fürdőszobát biztosítottunk volna, igazán mindene meglett volna. Mindig volt valami kifogása hogy miért nem jön el, eközben a férjem testvéreinél rendszeres vendég volt, igaz, csak egy-egy napra, de minden héten. Mégis, augusztus végén egy családi összejövetelen a képembe dörgölte, hogy ő milyen régen jöhetett hozzánk, mert én direkt nem hívom őt meg! Képzelhetitek, hogy néztek rám, nekem meg mekkora önuralomra volt szükségem, hogy ne borítsam rá az asztalt... Úgy döntöttem, hogy elég ebből a sok mocsokból, amit tőle kapok. Azóta egyszer találkoztunk egy újabb családi összejövetelen, illőn köszöntem neki és továbbmentem a többiekkel beszélgetni. Egész este gondosan kerültem a vele való találkozást. A telefonunk számkijelzős, ha látom, hogy ő hív, csak szólok a férjemnek, én fel sem veszem. Augusztus óta egy köszönésen kívül egy szót sem váltottunk! Azóta nyugodt vagyok, nem érdekel, mit terjeszt a hátam mögött, ha valaki úgy elhiszi a panaszait, hogy engem nem kérdez meg, hát az is megérdemli a sok eszét.

Na, jól kiadtam magamból! :)

Te pedig, kedves Kérdező, ugyanígy semmibe veheted az anyósodat, ha piszkál, idővel el fog rajta gondolkozni, hogy miért kerülöd a társaságát. DE! Azt ne felejtsd, hogy a férjed édesanyja és veled akármilyen aljasan is viselkedik, joga van a fiával találkozni és a férjednek is joga/kötelessége meglátogatni őt. Ezt nem akadályozhatod meg. Nyugodtan ülj le a férjeddel és mondd el neki, hogy mi fáj és ezért úgy döntöttél, hogy - legalábbis egy ideig - nem mész az anyósodékhoz, de biztosítsd róla, hogy ő magától értetődő módon menjen csak látogatóba, de ezentúl nélküled, ezért nem fogsz morcogni. Arra vigyázz, hogy az ilyen anyós-meny ellentétek könnyen sebet ejthetnek a házasságotokon, ha nem okosan kezeled. A férjedet ne bántsd, ne piszkáld, nem tehet róla, hogy így érez irántad az anyja. Csak annyit értess meg vele, hogy te kerülni akarod az ilyen konfliktusokat, de ettől ő még ugyanúgy bármikor mehet hozzájuk, vagy felhívhatja őket.