Fiús nagymamaként lehet ugyanúgy szeretni az unokát, mint lányos nagymamaként?

Szóval sok vagy a menyednek, ezért nem akarja vinni hozzád az unokát, és most ideírsz egy kérdést burkoltan, hogy milyen szar neked, amiért "fiús nagymama" vagy.

Jézusom :(

Amugy miert csak a meny letezik? A “fius” anyosnak netalantan nincs egy fia, aki hivna, beszelne vele, atvinne az unokat vagy mi van? Ha nem olyan a kapcsolat, ne tessek mar mindent a menyre kenni konyorgom!

Annak a gyereknek (unokanak) 2 szuloje van, ugyanolyan joga van a ferfinak hivni a sajat anyjat, mint a nonek.

Kérdező, nagyon hosszú szöveget írtál ahhoz, hogy igazából nagyon kétbitessé akarsz tenni egy összetett kérdéskört. Ehhez először is gratulálok.

Amúgy meg minden attól függ, hogy akár a feleség, akár a férj mennyire van leválva a saját családjáról. Direkt írtam feleséget-férjet, nem anyukát-apukát. Nálunk pl. a második gyereknél az anyós megmondta, hogy "most ő jön", jött folyton, mindenbe beleszólt, mert gondolom gondolta, a másik nagymama az első gyereknél (aki amúgy még az ő házukba született) szintén ezt tette. Aztán helyre lett téve. De nem az anyuka által, hanem a kedves fia által. Mert ez a normális. Igazából mindenki annyit nézi az unokáját, amennyit akarja. Csak ugye nem toppanunk be bejelentés nélkül. Meg elfogadjuk, hogy akár az unokánk, akár a dédink, attól még nem a mi gyerekünk. Hanem betartjuk a korlátokat. Pl. nem ülök le vele a tévé elé, ha a gyerek szülei megmondták, hogy nem szeretnék, hogy képernyőt lásson a gyerek. Ilyen egyszerű.

Azt meg tessék már elfelejteni, hogy "biztos benne, hogy az övé az unoka", ez egy ritka undorító hozzáállás.

"Mert hát egy szinte idegen gyereke mit szeressen?" - undorító ember vagy, ha ilyet kérdezel.

"Vagyis nem jobban, mint egy rokon kisgyereket." - én minden rokonomat szeretem, azt is, aki nem vér szerinti rokon, meg azt is, aki unokatesóm gyereke, meg azt is, aki tesóm gyereke. Undrító vagy.

"Ráadásul válás esetén úgyis az anyukánál marad a gyerek, szóval onnantól fogva a nagymama jó esetben ünnepeken látja, úgyhogy már csak emiatt se praktikus, ha túl szorosan kötődik az unokához." - Hát, ha neked a kötődés praktikusság kérdése, akkor képzelem, milyen ember lehetsz, és miért nem keres a fiad. Ha az én anyám fele ilyen erőseket mondana, én is azt mondanám, hogy köszönöm a szülést, többet nem akarlak látni.

"A “fius” anyosnak netalantan nincs egy fia, aki hivna, beszelne vele, atvinne az unokat vagy mi van"

Te is nagyon jól tudod, hogy az anyák vannak otthon a gyerekeikkel évekig, ezért ők tudnak menni vele, nem apuka. Arról nem beszélve, hogy ha egy nő nem kedveli az anyósát, akkor a férjével is veszekedni fog, ha az az anyját többet akarja hívni/vinni az unokát oda.

Kevés az a férfi, aki normálisan, de határozottan megmondja a feleségének, hogy márpedig az én anyám ugyanolyan nagymama, nekem fontos és igenis bevonjuk őt is. Nekik talán eszükbe sem jut ez, ha az anyjuknak rosszul esik, hogy ki vannak túrva. Máshogy gondolkodik egy férfi és egy nő.

22-es vagyok, letezik hetvege is. En hiaba hivnam anyamat hetkoznap, hiaba vagyok en otthon a gyerekkel, o dolgozik!

Nem tud jonni csak ugy. 🤷‍♀️

Szerintem ez a ritkabb manapsag, hogy a nagyszulo nyugdijas es meg birja es barmikor ugraszthato.

A diszfunkcionalis kapcsolatokrol meg nem tudok nyilatkozni, szomoru, ha az egyik fel alarendelni magat a masiknak.

De ha valakinek ez kell, hat egye meg amit fozott.

20-as válaszolóval értek egyet.

Magam is azt látom, hogy a menyek túrják ki az anyóst és elzárják előlük a kicsiket. Családban van egy ilyen hölgyemény, még egy jó szót nem mondott anyósról, holott csupasz fenékre szült gyereket és anyóséknál laktak éveket, de ő nem lesz egyenértékű soha az ő anyukàjával, csak unintelligens módon ezt érezteti és ki is mondja a marhája. Nem egyedüli a jelenség.