Lehetséges, hogy nem szeretik ugyanúgy majd?

"Lehet csak a hormonok miatt látom ilyen gyászosan a helyzetet."

Igen, én is erre gondoltam.

Mintha már most versenyezni akarnál, hogy azt a kisgyereket szeretik-e jobban, vagy a te majdani gyerekedet.

Ne akarj versenyt csinálni ebből!

Inkább gondolj arra, hogy remélhetőleg jó játszópajtásai lesznek egymásnak 4-5 év múlva. Nálunk a két gyerekünk között van ekkora korkülönbség, és nagy öröm látni, ahogyan együtt játszanak, szeretik egymást.

Az én életembe ugyan így játszódott le minden

De ez a ti gyereketek nektek kell örülni szeretni (nem majom szeretettel)amít nagyon jól látsz! Nincs következetesen nevelve majd ennek is meg lessz az eredménye.

Nagyon jól látod mit nem szabad.

Nem verseny ez.A kezeden az újjak sem egyformák

Nálunk sok gyerek volt a családba de ez a bizonyos első mindig első maradt ahogy te írtad.

Mi megoldottuk nagyon kevés időt töltöttünk el a szülőkkel főleg akkor ha ez a gyerek ott volt.

A gyerekeimmel mindig éreztettük mi nálunk ők a legdrágábbak.Ha kelett veszekedtünk a párommal együtt de nem engedtünk nyomást gyakorolni sem magunkra sem a gyerekeinkre.

De lehet az is hogy győz a józan ész és ugyanúgy lessz a te gyerekeddel is bánva mint az elsővel

Mindenek előtt őrülj a babának jó egészséget nektek és ne stresszelj mert mindkettőtöknek ártasz vele.

-Nem szeretném, hogy a születendő gyerekem elvárásokkal találja majd szembe magát

Cserébe te kritizálod, megkérdőjelezed a kisgyerek vérrokonainak az érzéseit, cselekedeteiket, megszabod nekik mit hogyan csináljanak, ne csináljanak, számon kéred, hogy nem elég izgatottak. Mindez a meg nem született gyereked miatt ÉS a már megszületett és látszólag nagyon szeretett kisgyerekkel szemben, szinte már ellene.

-Nem szeretném, ha elhalmoznák tárgyakkal

-mindent megvesznek neki, már szinte nevettségesnek tartom

-tök mindegy hány gyerek születik még, akkor is az első lesz a legokosabb, legszebb stb

-Nem érzek különösebb izgatottságot sem amiatt, hogy jön a baba nálunk.

Nagyon visszatetsző mindez. Olyan, mintha ki akarnád lökni a fészekből a már kikelt kismadarat mert az más tojónak a madárkája. Nem bántani szeretnélek, felhívom a figyelmedet, hogy változtass a nézőpontodon mert így téged és a gyerekedet kiutálnak majd. Én azt látom mintha nem is lenne szempont, hogy az a kisgyerek csak a te babád, a te boldogságod, lesz amilyen lesz csak a tiéd. Természetesen a férjedé is. Ez a gyerek nem egy royal flöss amit bedobsz a nagycsaládba, olyan, mintha belépőt szeretnél hozzájuk és az ő színpadukon primadonna lenni ezzel a szüléssel. Képzeld magad 20+ évvel később, hogy a te most pocakban lévődnek lesz gyereke, aztán picit később a másiknak is állapotos lesz a neje, és a későbbi unoka oldalán a terhes menyedtől ezeket a jövőre vonatkozó, becsmérlő sorokat olvasnád, miközben imádod az első unokádat. Hát te is elkeserednél. Szóval rendezd át a viszonyokat a fejedben, te anya vagy, a babád a világ közepe, minden más másodlagos és majd(!) alakul.

Lehet hogy nem fogják úgy szeretni. Az én nagyimnak is van kedvenc gyereke, unokája, a többieket lesz4rja. A kedvenc gyerek csak a pénzét szedi el, a másik gyereke gondozza, ápolja de akkor se szereti.

Az ismerőseim családjainál is vannak ilyen kiskedvences felállások. Ez van..de szerintem ha nem is fogják annyira szeretni akkor se kéne gyászosan látnod a helyzetet.

Nem nekik szülsz gyereket. Majd te meg az apja, esetleg a többi rokon megadja neki a kellő szeretetet.

"Semmiképp nem szeretnék versenyezni."

Már ezt csinálod. Még a terhesség legelején jársz, de már azon kattog az agyad, hogy a te gyereked hogyan fog megfelelni.

Egyébként hogy fogadták a terhesség hírét?

Nekem 4 unokám van a 2 gyerekemtől, most várjuk az ötödiket.

Persze, hogy az első volt a szenzáció, ahogy a szülők is mindig az elsővel csinálják a felhajtást, a másodiknál, harmadiknál sokkal rugalmasabbak.

Mind a 4 (és fél) unokát teljesen egyformán szeretjük, bármelyikért az életünket adnánk. Nekik kuporgatunk, minden gondolatunknál azt mérlegeljük, hogy nekik legyen jó.

Mégis te azt gondolnád hogy elsőt jobban szeretjük mint a többit, de ez butaság! Csak vele már jobban el lehet beszélgetni mint a picikkel, ő fogja a kiskosarát és jön velünk vásárolni, ő készít nekünk saját kezű ajándékot az ünnepeinkre, ő készít "tésztát" mellettem a kisasztalánál a konyhában,...

Érdekes, hogy a menyemnek, aki a második unokával ajándékozott meg, soha nem voltak ilyen képzetei mint neked!

Hessegesd el a zavaró és teljesen felesleges gondolataidat és nyugalomban várd a babád érkezését, akit pont annyira fognak szeretni, mint az elsőt és amennyire TE engeded nekik!

Ja, és lehet, hogy a félelmed beigazolódik a köbön. Lehet, hogy az első lesz a minden, nyelviskola, különóra, jogosítvány, lakás, autó, míg a tiednek az elfelejtett születésnap jut. Olvasni itt nem egy nem két akár végletes megkülönböztetéseket leíró, igazán szomorú nagyszülős sztorit. Azzal sem tudsz mit csinálni, nagyon fog fájni nyilván, de nincs ráhatásod senkinél arra, hogy mit érezzen, noha írásodból nyilvánvaló az ilyen ambíciód. Az előidézésére már most mindent megteszel, tehát ha épp lenne valami normális kapcsolat azt nagyon hamar észreveszi a környezet, ha materiális vagy érzelmi javakra éhesen keselyűként pásztázod a családi összejöveteleken az illetékeseket. Ha versenynek fogod fel (most totál azt csinálod) a két unoka életét azzal nagy keserűséget hozol az egész családra, ott bizony miattad fog sérülni mindenki.

Aztán ha a tiéd lesz valamilyen oknál fogva a sztár, letaszítja az első kislányt a trónról az okoz-e majd neked diadalt, győzelmet? Tényleg ezt akarnád? Szóval, ha nem változtatsz biztos, hogy körülötted megmérgezed a családnak a kapcsolatait, a saját lelkedet, férjedét, a nagyszülőkét, és a gyerekedét is.