Lehetséges, hogy nem szeretik ugyanúgy majd?

"aggódom, hogy fognak-e annyira örülni neki, mint az első unokának"

Valószínűleg nem, mert már nem újdonság? És? Attól még örülhetnek, de tulajdonképpen mindegy is, mert nem nekik szülsz, hanem magatoknak. Vagy az a gond, hogy nem te győztél a versenyben? Nem te produkáltál hamarabb gyereket? A francokat nem versenyzel. De megsúgom, a ti második gyereketek se lesz nektek olyan nagy szám, mint az első.

Senkinek nem jutott eszébe összehasonlítani a két gyereket, csak neked, pluszban előrevetíted, hogy a te gyereked lassabb lesz, mint a másik. Megint ki versenyeztet?

Nézd, mi ugyanebben a helyzetben voltunk, és sajnos nálunk is az igazolódott be, hogy az elsőszülött unokának nem lehet a nyomába érni, a mi gyerekünket nem várták már akkora elánnal, és nem is szeretik ugyanúgy. Persze, szeretik, de nah...most mondok egy apróságot, a telefonjukon például az első unoka a háttérkép. Nem mindkettő, pedig van közös fotó is róluk, csak az első. Ilyen apróság, ugye, amit az ember talán fel sem venne, de sok dolog van hasonló apróságokból.

És egyébként nem arról van itt szó, hogy az ember versenyezteti a gyerekét, csak na, baromira tud fájni az, hogy a miénket nem szeretik annyira. Hogy újra meg újra szembesül ezzel az ember, folyton azt làtja, hogy az ő gyereke nem elég jó, nincs meg ugyanaz a kötelék, mindig csak a másik.

Ez - nem tudok másképp fogalmazni - fáj.

Nálunk kerek perec megmondta az anyós (férjem és én voltunk ott), hogy idézem: "A Nórát mindig jobban fogjuk szeretni, mert ő a lányunk gyereke".

Ezzel úgy voltam, hogy annyit mondtam mosolyogva, hogy az jó, legalább a lányunknak sem kell lelkifurdalást éreznie, amiért az én anyámhoz kötődik jobban.

Ennyi, ennél jobban nem érdekelt a dolog. (Anyukámnál meg az egyszem, imádott unoka a lányunk.)