Fiús nagymamaként lehet ugyanúgy szeretni az unokát, mint lányos nagymamaként?

Érten, hogy mire gondolsz, ugyanakkor szerintem túltolod.

Mármint igen, jellemzően a fius nagymama sajnos hátrányban van akkor is, ha nem utálják, mert jellemzően a nő anyja többet foglalkozhat majd az unokával, de ez nem azt jelenti, hogy annyira ritkán látja, mint egy távoli rokon gyereket. Plusz ebben inkább az van, hogy a gyerek fogja kevésbé szeretni az unokát, mint fordítva, tehát nem gondolom, hogy alapvetően a nagymama nem fogja szeretni a fiától származó gyereket, csak mert nem lehet vele annyit.

De nyilván én látom, hogy a menyek akkor is megkülönböztetik a két nagymamát, ha amugy a nagymama normális, sajnos akinek csak fia van, ezt fel kell dolgozni.

Én sem értem mi a gond, főleg ez a mondat érthetetlen:

"Mert hát egy szinte idegen gyereke mit szeressen? Vagyis nem jobban, mint egy rokon kisgyereket. "

Mi az, hogy idegen gyereke? Nem az apjától van? Az apja is ugyanúgy saját gyereked, vagy félreértem?

Maga a kérdés felvet további ezer kérdést bennem. Kellene valamit kezdeni a szorongásoddal meg az önbizalomhiányoddal.

Ha ez vigasztal, anyám nem is tudja, hogy vannak unokái, de ez nem azért van, mert ő az anyai nagymama. Hanem mert egy rongy szar függő és nincs köze hozzám. Anyósom viszont a legjobb mama a világon, anyósként és anyaként is az egyik legcsodálatosabb embernek tartom. Ő áll mellettem mindig, ha egy “anyafélére” van szükségem. A férjem és apukám után neki mondtam el a terhességet is először.

Minden csak azon múlik, hogy eleve milyen a kapcsolatotok. Én imádtam mindkét mamámat, anyámét én ápoltam, míg meg nem halt, apu anyukáját pedig rendszeresen látogatjuk, pedig nincs a szomszédban.

Orbitális marhaság! Már miért ne szeretné a fiús anya az unokáját? Maga az okfejtés elrugaszkodott, butaság.

Gond a kapcsolattartással akkor lehet a fiús anyukát illetően, ha a menyével nem jönnek ki jól, a fia meg egy ostoba papucs és nem lát a szemétől.

Nálunk előfordult olyan, hogy a menyemnek nem tetszett valami velem kapcsolatban, viszont a fiam tisztán látta a helyzetet és ugye sokkal jobban ismer a menyemnél, el tudta simítani a sértettségét.

Ha úgy alakulna, hogy azt érzem, a menyem igyekszik távol tartani tőlem az unokámat, én pont leszarnám, mennék, mint a tank, ugyan úgy, ahogy mentem anno a saját gyerekemmel kapcsolatban is. Semmivel nem érzek lazább köteléket az unokám és köztem, mint a fiam és köztem. Sőt!

Most attol függetlenül, hogy a kérdezőnek nincs teljesen igaza es rossz oldalról közelíti meg a kérdést, szerintem alapvetően van igazság a meglátásában. És felesleges peldaloznk, hogy jaj, nálunk az apai nagyi volt jobban képben, mert attol, hogy vannak kivételek, nem ez a jellemző.

En se tartom a kapcsolatot az anyammal, a gyerekeimet nem is ismeri, nálunk is anyósom a szuper nagymama, de ettöl még latom, hogy nem ez a jellemző, hanen az, amit írt, hogy a nagynamák igenis meg vannak különböztetve, a férfi anyja meg "kitúrva".

Akkor is, ha amugy nem beszologatós, kotnyeles anyós, mert egyebként a fiús anyák sem beleszólósabbak, mint a lanyos anyák, csak a feleség a saját anyjától nem veszi fel úgy ezeket, mint az anyóstól. Ha az anyja ugat bele a dolgokba, akkor fel se tünik neki, mert ebben nőtt fel, megszokta meg amugy is elfogult az anyjával szemben, mert szereti, amiert az anyosát leszólja, azt az anyjának elnézi.

És akkor ennek az a vége, hogy a ferfi szülei általában jobban ki vannak rekesztve, mert úgyis a nő van a gyerekkel, rajta múlik, ki lehet többet a gyerekkel.

Bocsi, de en magam nőként látom ezt a rokoni, barati körben, hogy a menyek alapvetően negatívan állnak hozzá az anyósokhoz és igyekeznek elszeparálni kicsit a férjet is, míg a saját családjaikkal valo szorosabb kapcsolattartást elvárják.