Miért kérdezgetik a családokban a gyermektelen fiatal párokat arról, hogy "próbálkoznak-e" már a gyerekkel? Akik ilyet kérdeznek, azok belegondolunk, hogy mit is kérdeznek?

Szerintem tapintatlanság ilyet kérdezni. Egyrészt magánügy, másrészt nem tudhatja az illető aki szeret belekontarkodni más méhébe/gatyájába, hogy milyen élethelyzetbe tenyerel bele, amiről valószínűleg nem szeretne feltétlen kiteregetni.

Mi tudatos gyerekmentesként több mint 14 éve, mióta együtt vagyunk, ezt hallgatjuk, hogy mikor jön már a gyerek. 🥱🙄

Eleinte csak szóltunk, hogy ez magánügy, nem pletykatéma. De újra és újra felhozták páran, hát megmondtuk hogy soha nem jön, mert nem akarunk gyereket. Egyáltalán nem. Ez a válasz újfent nem tetszett egyeseknek, tovább feszegették, rákérdeztek miért, közöltük hogy mert nem vágyunk rá, ez sem volt elég válasz. Kifejtettük jobban. Erre fel elkezdtek ezek az emberek mindenféle önző, szar kapcsolatban élő, bezzeg a bulikázás meg a r**banckodás fontosabb, értelmetlen életű szemeteknek elhordani minket a férjemmel. Ezek voltak talán a legdurvábbak amiket kaptunk. Akiknek meg nem tetszett, időről időre győzködni próbáltak " gyerek az kell mindenkinek" ( nem, nem kell), " ki nyitja rád az ajtót ha öreg leszel" ( és meg mi vagyunk önzők😂), " majd meggondolod magad" ( arra várhatsz), + próbálkozás érzelmi zsarolassal " majd megbánjátok" ( nem hiszem, tizeneves korom óta tudom, hogy nem kell gyerek, de ha mégis-inkább azt bánjam meg hogy nem lett, mint hogy lett, + ha meg is bánnám, az se tartozik senkire)

Egyik barátnőm 3x vetélt el 3 év alatt, őt is kérdezgették, szegény :( nagyon szarul esett neki. Egy másik 18 éve próbálkozik, és nem jön nekik össze. Őket is megviselik az ilyen magánéletben túrkálók. Pedig ők megmondják, hogy nem jön össze, és pár hónap múlva ugyanazok újra megkérdezik😡

Szóval semmilyen esetben nem normális ilyesmit kérdezni.

- vagy akarnak, ez esetben úgyis megtudja az akire tartozik

- vagy nem akarnak

- vagy később akarnak

- vagy szeretnének de nem jön

Sok más variáció nincs. Köze pedig senkinek nincs hozzá.

Azért kérdezik, mert vagy érdeklődnek a pár iránt, vagy már kifogyott a téma a beszélgetésben, vagy egy olyan anyós, aki babázna már egy ideje.

Szerintem ha 1× megkérdezik, még tűrhető. De ha utána jönnek, hogy "Na mikorra várható?" vagy "Na remélem következőben jó hírekkel jösztök" és ezt minden egyes nap, akkor rúgnám seggbe az illetőt. Ha a pár próbálkozik és nem jön össze eléggé fájdalmas lehet. Én ezért is nem kérdezem meg, ha valami lenne, akkor elmondják és kész. Vagy ha nem akarnak akkor is rossz érzés.

De nem lennék sgy ilyen fiatal asszony helyében sem, mikor mindenki aki egyszer tudja, hogy házasság történt vagy kapcsolat van, jönnek hogy vegyék le a péntek esti pletykát. És az a vicces, mondhatsz akármit úgyis pletyka tárgya lennél.

Vagy azért, mert milyen önző vagy, hogy nem akarsz gyereket.

Vagy azért, mert milyen hamar bekaptad a legyet.

Vagy azért, mert még ennyire sem vagy képes, hogy összejöjjön.

Az ilyen emberektől futnak jó messze.

"Nade mért ne lehetne elmondani, hogy próbálkoztok, és nem akar összejönni, 26-os?"

Mert ez a férjemen és rajtam kívül senki másra nem tartozik. Esetleg, ha nagy a gond, akkor az orvosomra. Ennyi.

Nem érdekel Marika néni tanácsa, hogy milyen növényből egyek sokat, nem érdekel a szomszéd Jani tanácsa, hogy "jobbra felfelé, majd úgy sikerül!!".

Bármilyen egészségügyi panasza van az embernek, hirtelen mindenkiből orvoskutató lesz és azonnal 3 közeli rokonának volt ugyanolyan baja és gyógyultak fel belőle. Nekem ez nem hiányzik, senkire nem tartozik sem a szexuális életünk, sem az egészségünk.

Örökös téma, mindig valami barom (elnézést) rákérdez a mikor lesz esküvő- kérdés mellett (előttük az összeköltözésen pörögtek).

Ilyenkor mélyen az illető szemébe nézek és belemondom, hogy meddő vagyok.

Az értelmesebbje eltereli a témát de van, aki szíve szerint kb. hüvelyi ultrahangot feldugna helyben, olyan részletességgel kíváncsi a meddőségem okára, fajtájára, kezelési módjaira.

Ilyenkor szoktam az orvosi egyetemi tanulmányokat javasolni. Itt is volt, aki észbekapott volt, aki még mindig nem (!).

Ekkor szoktak traktálni a lombikozással, mire részletesen kifejtem a lehetséges mellékhatásokat (hiperstimuláció, vesevezeték elzáródás és sok egyéb, fincsi dolgok). Akkor néznek boci szemekkel, hogy dehát egy gyerekért mindent.

Nem. Az én testem, alapból rendellenesen működik és előre nem látható következményeket, gondokat hadd ne vegyek a nyakamba a szomszéd Julika néni kedvéért "mercsakanaccsaládaszép".

Nem beszélve arról, hány kongenitális rendellenességgel született lombikos csecsemőt láttam már, ezt persze nem reklámozzák.

Az emberek többségének elfogadhatatlan, hogy van, aki lazán áll hozzá. Ha lesz természetesen, akkor lesz, ha nem, akkor nem. Ennyi. Igen, "becsúszhat", van anyagi háttér, de ha nem, el tudom tölteni az időm. Mondjuk, többet utazunk tengerpartra.

Utálom, hogy traktálnak az örökbefogadással. Nem akarjuk. Nem tudjuk, milyen örökölt tulajdonságai lesznek (mentálisan). Unom, hogy minden fórum csak azoknak ad hangot, akik nem akarnak gyereket és azokról nincs szó, akiknek egyszerűen nem lesz, nem lehet.