Tényleg ennyire "könnyű" nekem, hogy nem szabad 1× se erről panaszkodni?

Szerintem mindenkinek van nehézsége és könnyebb része is.

Voltam egyetemista. Ott a könnyű rész a gondtalanságom volt, hogy nem nyomasztott a villanyszámla, a mit főzzek ma, bekell vásárolni stb, viszont sok volt a tanulás, ez az ingázás amit írsz, a vizsgák.

Tehát ugyanúgy volt nehézség és könnyűség is. A munkahelyemen a könnyűség az amit írsz, hogy nem kell munka után tanulni, nincs szinte bejárásom kb 2 percre lakom, veszek ki szabit ha elegem van. De nehézség is van.

Tehát én mind a kettőtöket megértem, hogy vannak nehézségek csak más fajták.

Viszont amit nem fogadok el, az a sógornő stílusa. Ez egy írtó buta és féltékeny duma, hogy hallgass mert neked a segged alá van téve minden stb…

Na ezzel az a baj, hogy ezt te mindig meg fogod kapni. Ha te 10 év múlva többre viszed, nem számít, hogy beledöglesz , neked akkor is könnyű lesz. Hát mindenkinek ott a lehetőség, hogy bizonyítson. A sógornőnek sem mondja senki hogy ne változtasson az életén. Én utálom az ilyen embereket.

Ezek soha nem változnak.

Kedves kérdező, én írtam az egyik kommentemben, hogy a sógornődnek "béka perspektívája van".

Anno jártam főiskolára, jól tanultam, aztán voltam több évig alkalmazott, vezető beosztású, mellette gazdálkodó, majd gyerekek mellett "eltartott háztartásbeli", majd később több évtizedig vállalkozó szellemi munkával, ezért szerintem joggal mondom, van rálátásom több szempontból is arra, mik a nehézségek az egyes pályákon.

Jelenleg is szellemi munkából élek vállalkozóként 60 év felettiként, nekem pl kikapcsolódás a főzés, bevásárlás, a kerti munka, de el tudom fogadni, hogy aki naponta fizikai munkát végez, szintén elfárad, csak másképp és érthető, ha neki megterhelő menedzselni a pénzügyeket és fárasztó a háztartás, én meg néha olyan stresszes vagyok a munkám és a vállalkozásom miatt, hogy fel tudnék robbanni.

A sógornődnél az a probléma, hogy nincs rálátása az életedre, mert nem szorult belé elég empátia, ezért sem tudja beleképzelni magát a nehézségeidbe. Volt olyan 8 általánost sem végzett családtagom, aki fel tudta fogni, mennyire nehéz teljesíteni tanulóként, majd később vezetőként, míg olyan családtagom is volt, aki szerint csak a fizikai munka a valami, csak abban lehet elfáradni. Én pl nagyon nagyra értékelem, aki fizikai munkával képes valami nagyot alkotni, pl bármilyen jó szakembert tisztelek. Azt is el tudom fogadni, ha valaki árufeltöltőként, valamilyen segédmunkásként leéli az életét, de azt már nem, amikor ezek az emberek kritizálják a szellemi munkából élőket.

24# javítsuk ki, még nem végzett. Meg amúgy a pénzügy szak kb az egyetlen ilyen gazdaságis szak amire tanulni is kell, hogy majd profi könyvelő lehessen, szar pénzért, kb.

Kérdező: itt sír a szád, hogy másnak könnyebb, mint neked. Te választottad a szart, senki se kényszerített. A pénzügy pont az a szak ami már a nehéz kategória, de annyira kifizetődő, mint egy szaki. Részben viszont igaza van sógórnőnek, mivel egy könyv felett tanulni sokkal könnyebb mint felelősséget válalni egy munkáért.