Tőled kérnek bocsánatot a családtagok, ha megbántottak, rosszul viselkedtek veled vagy tévedtek?

Nem. Mind két szülőm egy-egy önreflexióra képtelen farok.

Sőt. Idővel azt láttam a környezetemben, hogy ha bocsánatot kérsz, akkor a másik ember békén hagy. Ennek van két esete, az őszinte, és a nem őszinte. Tudjátok, az a bocsánatkérés, amit nem gondolsz komolyan, de úgy teszel, mintha őszinte lennél, hogy a másik végre befogja.

Na nálunk ha vita és ordítás van, akkor tök feleslegesen kérsz bocsánatot (akár úgy gondolod, akár nem), olyan, mintha mi sem történt volna. Max validabbnak érzik az álláspontjukat. És ugyanúgy ordítanak tovább. Főleg anyám. Anyámmal az van, hogy ha bocsánatot kérsz, is üvölt tovább. Sőt, ha elsírod magad, se állsz le.

Soha. A férjemen kívül soha senki nem kért bocsánatot tőlem, ha rájött , hogy nem volt igaza, vagy megbántott. Anyám pl úgy csinált mintha semmi sem történt volna, nem olyan nagy dolog az, hogy megkértem valamire külön, hogy ne tegyen valamit ami velem kapcsolatos, de csak azért is megtette, aztán megsértődött mikor közöltem hogy innentől nem bízom benne.

apám meg letagadta hogy bármi olyat mondott amivel megbántott volna. Ő sosem mondott olyat, hogy " nem is vagy emberi lény" ( de mondott).

Nekem anyámmal nincsenek nagy konfliktusaim, elég jóban vagyunk, és ha jól emlékszem a gyerekkoromra, ő kért tőlem bocsánatot ha ordibálva összevesztünk, de most hogy felnőtt vagyok gyerekkel csak apróságok vannak. Pl. ha nem jól fogta a gyereket, vagy nem olyan édességet hozott a gyereknek amit mi is adnánk, akkor így megjegyeztem neki, és akkor ő bocsánatot kért miatta, de ezek nagyon apróságok. Én is bocsánatot szoktam tőle kérni. Egyébként anyám és a testvérei között az a dinamika, hogy hülyeségeken úgy összevesznek, hogy évekig nem beszélnek egymással (de tényleg hülyeségeken, olyan, hogy az egyik nem evett a másiknál mikor vendégségbe volt), és aztán valami rokon kórházba kerül és akkor kibékülnek.

A szüleim elváltak, apámmal sokkal ritkábban beszélek, de ő még soha életében nem kért tőlem bocsánatot, és mivel ezt nem láttam, ezért én sem. Néha összeveszünk hetekre és nem beszélünk, és akkor volt hogy én felhívtam és úgy csináltam mintha mi sem történt volna, de mostmár nem hívom fel, és ezért ő hív fel.

A feleségem szülei szintén nem szoktak bocsánatot kérni, de a feleségem okosan normalizálta velük a kapcsolatot, szóval most ott sincs gáz, és már apróbb dolgokért ők is képesek bocsánatot kérni. Mondjuk velük nagyon sok időt tölt az unoka, és nagyon imádják mert - szerintük - nagyon jól neveltük, és gondolom ezért el kezdték egyenrangú félként kezelni a lányukat.