Volt màr olyan, hogy hozzàtartozód megalàzott, megbàntott, bolondot csinàlt belőled, és utàna nem értette, miért nem keresed, miért nem beszélsz vele?

Csak azért nem, mert nem vagyok passzívagresszív és nem szoktam játszmázni.

Ha valaki megsért, vagy olyat tesz, ami nekem nem fér bele, azt ott azonnal instant megmondom. Így van lehetőség a konfliktus rendezésére. Ha nem megy, nyilván akkor nem kommunikálok velük, de akkor nem szükséges "észerevennie magát" senkinek, mert közlöm a távolságtartásom okát.

A nagynéném volt ilyen. Ő mindig is azt gondolta magáról hogy Ő a család fő összetartója, mindenkiről gondoskodik, ő tartja egyben a családot, nagyszüleink, neki a szülei már túlságosan öregek ehhez, nem képesek erre, ezért vette át az irányítást, és minden hónapban volt egy hétvége szombat-vasárnap amikor összegyűltünk mindannyian, kötelezően, ott alvós történet, még annak is aki 2 utcányira lakik, nem érdekelte, de ettől igazi a család ha ilyen sűrűn együtt vagyunk és néhányan a földön alszunk jól összezsúfolva abba a kis házba mert szerinte ez jó.

Persze már kezdett ebből elege lenni mindenkinek, de azért jártunk mert ez kellett a békéhez és ez mindenkinek fontos volt. Aztán persze sokat gondoskodott rólunk, ez még oké is, de mellette ezerrel nyomta a hülyeségeit, ha meg valami nem tetszett és szóvá tettünk az utolsó szemetek voltunk.

Egyszer nekem nem sikerült az egyik vizsgám az egyetemen, és kötelezően be kellett számolnom neki, egy ft-ot nem fizetett érte, meg semmi, de Ő a család feje, Ő okos, segít... Ez volt a duma. Jó hát mondtam neki, na azon úgy kiakadt hogy engem iszonyatosan elhordott mindenféle gyagásnak meg fogyatékosnak ott az egész család, rokonság előtt. Anyáméknak sem tetszett de csendben voltak mert hát nincs értelem vitát szítani, és mondták nekem hogy engedjem el, ne foglalkozzak vele, legyen inkább béka, nyeljem le, havi 1 ilyen hétvégét ki kell bírni, ez van!

Na akkor mondtam hogy én márpedig nem, és iszonyatosan megmondtam neki a magamét, és persze mi lett a vége? Ellenem uszított mindenkit, de akkor sokan nem értettek vele egyet és inkább eltávolodtak tőle, és mellém álltak. A rokonság akkor szakadt szét teljesen nálunk, mi megmaradtunk a szúk családi körben, nagyszüleim az Ő ágáról nem állnak velem szóba emiatt a mai napig sem, pedig már 10 év eltelt azóta. Anyámék mondjuk örülnek hogy ez van mert legalább nyugi van és nem kell elviselniük a sok ökörséget és a normális rokonokkal ritkábban ugyan de összejárunk, jól megvagyunk, a többiekkel meg nem törődünk. Egy ideig ment ez hogy mi különcködünk, meg ellenségek vagyunk, meg sorolhatnám, de már beleunt ebbe és most csend van. Azóta sincs meg a jó viszony, nem is találkoztunk már évek óta, de nem is hiányzik ez nekünk egyáltalán. Jobb ez így. Én meg azért sem beszélek már vele többet mert szerinte én vagyok a fekete bárány meg az utolsó szemét, a család szétrombolója, meg egy senki, egy fos stb......

Én megmondtam ha bocsánatot kér akkor talán beszélek vele, de az soha sem fog bekövetkezni mert tudom mennyire beképzelt önimádó.