Tényleg nekem kellene bocsánatot kérnem?

Sógornőm egyik kedves elfoglaltsága a közös családi ebédeknél, hogy mindenki súlyát elemezgeti (főleg az enyémet) és kéretlen tanácsokat osztogat.

Nem szoktam vele foglalkozni, bár párszor már megkértem, hogy álljon le, de csak méginkább feljogosítva érezte magát, mondván "Látod, te is tudod, hogy igazam van, ezert esik rosszul amit mondok!". Szombaton nem is kicsit túllőtt a célon és azzal zártam le a beszelgetést, hogy egyezzünk ki döntetlenben, én a kövérség miatti szív és érrendszeri problémakban fogok meghalni, ő meg a cigi miatti tüdőrákban. Na, ezen teljesen kiakadt, hogy micsoda bunkó vagyok, ő már 13 éves kora óta cigizik, nem olyan könnyű azt letenni, az anyja is tüdőrákban halt meg stb. Most a másik sógornőmék megkerestek, hogy remélik, a napokban bocsánatot kerek tőle, mert így nem fog jönni 2 het múlva. Megmondtam, hogy engem az sem izgat de bocsánatot nem fogok kérni. Az előbb anyósom is hívott, hogy jaj, ne butáskodjak, kérjek bocsánatot...