Húgom hozzám szeretne költözni, bennem ellenérzések vannak?

#31

30-as vagyok, dehogynem! Hivatalossá kell tenni. 16 éven aluli gyereknek ÉLETVITELSZERŰEN a gyámjával, törvényes képviselőjével kell élnie. Ha ez hétből 5 napot érint, az bőven kimeríti ezt a kategóriát.

Bírósági perek után a külön élő szülő is elviheti magához a gyereket hétvégére, akit a hatóság a másik szülőnél helyezett el, mégsem kell mindig új papírért rohangálni. Ugyanúgy egy nagyszülőnél történő nyaralást sem lehet a kérdező által felvázolt helyzettel egy lapon említeni.

A kollégiumot, mint intézményt meg ne keverjük már ide, mert egyáltalán nem ugyanaz a kategória. Ott külön személyzet van, aki a bent lakó gyerekekért felelősséget vállal, mindezt szintén hivatalos úton.

Nem, semmiképp. Menjen koliba. Majd ha leérettségizett, újratárgyaljátok.

Ismertem ilyen " megoldást"

A kistesó odament a bátyjáék nyakára 14 évesen, mert ő biz' nem megy koliba. Egy tohonya életképtelen 18 éves lett belőle, mert a tesónál mindent kihisztizett magának, meg kiszolgáltatta magát.

A koliban lettek volna szabályok, meg következmények, na ebből kimaradt. Nem nőtt fel.

"tőlem várja a választ, hogy elkezdjem-e a felvételire készülni"

Ezt nem értem. Most, augusztus végén kezdene a felvételire készülni? Vagyis akkor majd csak jövőre fog felvételizni? És addig mit csinál?

Meg mi az, hogy tőled teszi függővé - ha egyszer az Ő álma? Ez lassacskán kezd érzelmi zsarolás szagú lenni, ha nem akarod a nyakadba venni, akkor majd te leszel, aki miatt nem valósíthatta meg az álmát.

Tanuljon meg lejjebb adni az igényeiből.

Anyukátok hogy gondolja: mostanáig kvázi kiszolgálta a kislányt, mindent megcsinált neki, ha nálad lakna, akkor ez a te feladatod lenne? Ha meg nem, ha tegyük fel a kislány mindent megígér, hogy ezután nálad megcsinál magának önállóan, neked kell majd felügyelni, hogy valóban megteszi? Hogy pl. rendesen eszik, nem kólán meg csipszen meg pizzán él? Ésatöbbi.

51# Aha, ott van a biztonságos lakásban - de mi van, ha mondjuk felhívja a haverokat a suliból, bulit tart otthon, mert tudja, hogy a nővére nem jön haza aznap éjjel, vagy még ha nem is oda hív valakit, mi van, ha saját szakállára elmegy valahova bulizni a sulis társaival? majd biztos engedélyt kér, és ha a nővére azt mondja, szó sem lehet róla, otthon fog ülni duzzogva, míg 18 éves nem lesz? Egy kamaszról van szó, aki egyfelől ahhoz szokott, hogy kiszolgálják, másfelől lassan kezd majd önállósodni.

Unokaöcsém is művészeti sulis volt, meg kolis. Megtanult vonatozni, holmiját rendben tartani, idejét beosztani, ügyeit elintézni. Kész fiatalember volt az itthon nevelkedett barátaihoz képest, mire leérettségiztek.

Barátnőm meg nemcsak gimiben, de egyetemen is kolis volt. Hiába lakott ott a nővére a városban. Néha elment hozzá lazítani, vagy a gyerekekre vigyázni, de nem lakott a nyakukon.

Hogy milyen egy családban az összetartás, attól függ, hogyan nevelték, ha nevelték őket. Lelki nevelés, tanítómesék stb

Legtöbb gyerek csak enni kap es fedelet a feje felett. Senki nem foglalkozik velük, a lelkükkel, hogy mi szép, mi a jó, mi a rossz.

Otthonról kinkerülve mint a hízott állatállomány, szétszélednek, alig tatrtják egymással a kapcsolatot és nem akarnak egymásért mozdítani semmit.

Csak azt teszik meg egymásért, amire a törvény kötelezi őket esetleg.

Azonkívül semmi nem a dolga senkinek, mindenki a saját zsírjában sül meg és óvja a kis semmi batyuját.

Normális, ha otthon ezt látta, hogy hazamennek esznek (bepótolás arányában) semmi hála, köszönet egymás iránt, semmi kegyelem gyakorlása, mert ugye az is egy gyakorlat, honnan lenne ez meg bárkiben?

Aki bírja marja világot èlünk és szarj le mást, csak magaddal törődj a menő, ami a lehető legkárosabb, legrosszabb irány, legmagányosabb út, amely nem vezet sehova!

Nem azt mondom, mert néha el kell menekülni a bántalmazó környezetből, meg van hogy valóban kihasználnak, elveszik a pénzed stb de sok esetben azért a hozzáállás olyan, mint akik csak takarmányt kaptak és semmi nevelés, szocializálódást nem tett lehetővé a család, hajszolt szülők, semmi kommunikáció, este abrak, reggel iskola, a gyerek kimegy a kertbe 4 évesen bejön 18 évesen és itt az eredmeny a sok szenvedő magányos és céltalan ember.

Ezt csak így általánosságban mondom, nem a kérdezőnek direkt, csak az eset margójára, hogy a másokért való áldozatvállalás által sokat fejlődünk és rengeteg pozitív energiát kapunk vissza, amikor legkevésbé számítunk rá.

Szóval így felnőttek generációk világszerte, elállatiasodva.