Húgom hozzám szeretne költözni, bennem ellenérzések vannak?

Budapesten élek és tanulok, kaptam egy lakást, mikor az egyetemre felvettek.

Húgom most kezdi a 8. osztályt, művészeti iskolába szeretne majd továbbmenni, itt van Pesten az, ahová vágyik. A bejárás nem opció, mert 180 kilométerre élnek, minden nap nem hoznák-vinnék, kivitelezhetetlen lenne. Kollégiumba nem akar menni, én sem tartom egészségesnek.

Itt jöttem a képbe én... Szeretne beköltözni hozzám, hétköznapokra. Anyukánk azt mondta, hogy felém teljes a bizalma, ha számomra rendben, nem látná akadályát. Viszont...

4 éve egyedül élek, nagyon élvezem. Örülök, hogy senkihez nem kell alkalmazkodnom, azt csinálhatok, amit csak akarok.

14 lesz akkor, még bőven kamasz. Nem az én gyerekem, de nyilván az én felelősségem is lesz, hogy minden rendben legyen vele. Nem tudom, hogy egyetem és munka mellett mennyire fogok vágyni erre a plusz teherre.

Tehetséges nagyon, tőlem várja a választ, hogy elkezdjem-e a felvételire készülni, gondolkozhat-e ebben. Nem akarom összetörni az álmait. De én is idősödöm, lehet, hogy 1 hónap múlva megismerkedek valakivel, akivel 2 éven belül összeházasodunk és 3 év múlva már gyerekünk lesz... Nem tudom megígérni neki, hogy igen, 4 évig lakhat nálam.

Még azt mondta, hogy esetleg a nagyszüleinkkel beszélne, hogy felváltva hozzák-vigyék, talán heti 1 napot anya is bevállalna. De ez is lutri, mert egyik papánk 75 éves már, ha front van, fájnak a lábai, melegben sem szívesen mozgolódik, délután 2 órát alszik. Hiába nyugdíjasok, nem várhatja tőlük, hogy hajnalban keljenek és induljanak, egész nap malmozzanak itt Pesten, este, próbák után meg menjenek vele haza. Tanulni is képtelenség így, semmi szociális élete nem lesz.