Húgom hozzám szeretne költözni, bennem ellenérzések vannak?
Budapesten élek és tanulok, kaptam egy lakást, mikor az egyetemre felvettek.
Húgom most kezdi a 8. osztályt, művészeti iskolába szeretne majd továbbmenni, itt van Pesten az, ahová vágyik. A bejárás nem opció, mert 180 kilométerre élnek, minden nap nem hoznák-vinnék, kivitelezhetetlen lenne. Kollégiumba nem akar menni, én sem tartom egészségesnek.
Itt jöttem a képbe én... Szeretne beköltözni hozzám, hétköznapokra. Anyukánk azt mondta, hogy felém teljes a bizalma, ha számomra rendben, nem látná akadályát. Viszont...
4 éve egyedül élek, nagyon élvezem. Örülök, hogy senkihez nem kell alkalmazkodnom, azt csinálhatok, amit csak akarok.
14 lesz akkor, még bőven kamasz. Nem az én gyerekem, de nyilván az én felelősségem is lesz, hogy minden rendben legyen vele. Nem tudom, hogy egyetem és munka mellett mennyire fogok vágyni erre a plusz teherre.
Tehetséges nagyon, tőlem várja a választ, hogy elkezdjem-e a felvételire készülni, gondolkozhat-e ebben. Nem akarom összetörni az álmait. De én is idősödöm, lehet, hogy 1 hónap múlva megismerkedek valakivel, akivel 2 éven belül összeházasodunk és 3 év múlva már gyerekünk lesz... Nem tudom megígérni neki, hogy igen, 4 évig lakhat nálam.
Még azt mondta, hogy esetleg a nagyszüleinkkel beszélne, hogy felváltva hozzák-vigyék, talán heti 1 napot anya is bevállalna. De ez is lutri, mert egyik papánk 75 éves már, ha front van, fájnak a lábai, melegben sem szívesen mozgolódik, délután 2 órát alszik. Hiába nyugdíjasok, nem várhatja tőlük, hogy hajnalban keljenek és induljanak, egész nap malmozzanak itt Pesten, este, próbák után meg menjenek vele haza. Tanulni is képtelenség így, semmi szociális élete nem lesz.
Aha, szóval onnan fúj a szél, hogy nem vagytok édestestvérek ....
Anyucit lenyúlta egy más fazon, és még gyereket is csinàlt neki, akit utàlsz... Hát nem egyszerű.
.
Jó a viszonyunk, de igen, tehernek érezném, hogy minden nap itt van, esetleg szombatra hazamegy.
Nekem már van egy kialakult életem itt, szokásaim, dolgaim. Még kutyám sincs, pont amiatt, mert nem akarok egyelőre bármiféle felelősséget magamnak ide.
12-es, fejezd már be. :D
Nem utálok senkit, szeretem. De itt nem egy pár hetes szívességi beköltözésről van szó, hanem ÉVEKRŐL.
Hosszú távon, négy évre ez így szerintem sem jó opció, mert tényleg olyan, mintha kábé átvállalnád egy kamasz gyerek nevelését. Most lesz a legnehezebb kamaszkorban, amikor már érdekelni fogják a fiúk stb. és a szüleid rád bíznák? És mi lesz, ha valami bajba keveredik mégis? Honnan veszik, hogy neked majd mindenben engedelmeskedni fog?
Ha lenne olyan, hogy a hozzád költözés átmeneti opció, azt még be lehetne vállalni, de nem lehetsz négy évig a dadája-gardedámja. Én tökéletesen megértem az ellenérzéseidet. De nem lehetett ezeket megbeszélni a szüleiddel? Ne mondják azt, hogy benned tökéletesen megbíznak, mert ezzel gyakorlatilag rád testálják a felelősséget, ha bármi rossz történik ne adj isten, te leszel a hibás, benned fognak csalódni, rád fognak haragudni. Bizonyos keretekig vállalnám csak, valami kompromisszumos megoldás kell, mert ahogy írod is, egyetem és munka mellett nem vállalkozhatsz egy kamasz gyerek nevelésére is.
Nem muszáj a húgod csicskája légy, ő is már kezd felnőni. Én ennyi évesen már tudtam nagyrészt főzni, vasalni, mosni, a házimunkát elvegeztem. Esetleg te is megneveled ha anyád nem tudta és nem elkényezteted és futsz utána.
Örülj te is nem kell koliba menj. Hiába féltestvéred, én megengedném neki, sőt nem is kérdéses. Már akkora a házimunkában be tudna segíteni, és akár még hasznossá is válhat ha úgy alakítod. Szabj feltételeket, hogy igen, ideköltözhetsz, ha besegítesz a házimunkába, és magát intézi. Az elején esetleg még te főzöl vagy egyutt foztok. Ezek szerintem nem kéne problémák legyenek, inkább kifogásnak hangzanak.
Ha nem akarod persze megmondhatod hogy nem, egyedül éled az életedet és valami szerencsétlennel majd felcsináltatod magad aki a legközelebb esik, hogy a program meglegyen. Majd főzöl rá és a gyerekedre, és takarítasz utánuk, mert egy férjet nem könnyű idomítani úgy mint egy 14 évest, és a gyerekre kell várni minimum 12 évet hogy segítsen.
Szóval igen, én még a helyedben élvezném az életet, örülnék hogy a hugommal ki tudnék alakítani 4 év alatt egy jó kapcsolatot ami végképp egy életen át tart, és megtanítanám az életre a kiscsajt.
14 éves. Az egyik legproblémásabb életkor. Biztosan nem vállalnám be. Nagy felelősség.
Menjen kollégiumba, ott legalább a kortársai között van. De nyilván találkozhattok, segíthetsz neki, ha valamiben szüksége van rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!