Szülőnek van joga így beszélni ?

5-ös vagyok. 18-osnak:

"Mert boldogtalan szülők úgy viselkednek mint a kérdező édesanyja, és szerinted kin veri le? Noná, hogy a gyereken."

-Itt kezdődik a probléma általában (mint kérdezőnél is), hogy hibásan gondolod azt, hogy a boldogságom a partneremen múlik. A nyugalmam sem a partneremen múlik, mert nem reaktív lény vagyok. Az ilyen emberek a reaktív lények, mint a 17-es, hogy annyira impulzívak, hogy még csak azt se tudja visszafogni, hogy mit írjon. Egyébként ha a "boldogtalan" szót kicseréljük feszültségre, dühre, elégedetlenségre vagy utálatra, akkor igazzá válik a mondat szerintem.

A boldogtalanságot nem veri le senki a gyereken egy bizonyos intelligencia felett.

"Ha az a két ember akiktõl a gyerek érzelmileg, anyagilag, minden téren függ, nem működik együtt, az a gyerek nem lesz boldog és kiegyensúlyozott."

- Mit értesz együttműködés alatt? A boldog és kiegyensúlyozott gyerek a szerető, biztonságos és nyugodt környezetben terem. Ha ezt jelenti neked az együttműködés, akkor egyetértek.

"Az én szüleim nem váltak el, pedig kellett volna nekik. A moralitással meg kitörölheted a fenekedet ha otthon áll a bál."

-Az olyan embereknél áll a bál, akiknek a szülei még gyerekek.

#14-nek: És látod csak azt támogatod, ami miatt a kérdezőnek a legnagyobb problémája van: A függetlenedést. Nem függetlenedni és elválni kell a családunktól és kapcsolatainktól, hanem békét teremteni velük. Nagyival is beszélnie kell a kérdezőnek, hogy ez mi volt és hogy ezt ő nem tudja tolerálni stb. Ezt meg kell próbálni többször, beszélni kell nagyival, hogy ha a kérdező életében szeretne maradni, akkor ezt nem tudja tolerálni tovább, hogy így beszél vele stb. El sem hiszem, hogy ilyeneket le kell írni.

Kiírom a "anyu csúnyán nézett rám, most mit kell csinálni?" kérdéseket, aztán várom, hogy megoldják nekem.

Függetlenül (nem reagálva senkinek):

Le lett pontozva az összes válaszom, de felteszem most az utolsó kérdésemet és többet már nem is írok:

Ha a kérdező nem tudja, hogy ezt az incidenst az anyukájával kettesben nyugalomban leülve kellene megbeszélnie, akkor áll azon az érzelmi szinten, hogy tudja, hogy immorális dolgot csinált azzal, hogy egy másik hímvesszőért cserébe elhagyta a gyerekeinek az apját megcsonkítva ezzel a családot?

(Spoiler: nem, mert az ilyen daganatsejtek a szervezetben támogatják a rosszabbnál rosszabb döntéseiben. Az mi, hogy egy idegen bemondja neten, hogy (és most itt a 14-esre célzok) kvázi "úgy sem fogod tudni megbeszélni vele, függetlenedj el tőle"...? A saját anyja. Nem dobhatja csak úgy sutba a kapcsolatát vele... ahogy a férjével sem tehette volna meg csak ennyiért, hogy hidegecske ridegecske.)

Csak a nyitót olvastam el.

Akármit gondol is rólad, ezt bunkóság olyan formában közölnie veled, hogy idegenek egy kórház várótermében hallják. Még az is egészen más lett volna, ha otthon mondja. És természetesen az is elvárható, hogy ne a gyerek előtt tegye.

Bennem felmerül több kérdés is..

Azt állítod hideg , rideg volt a férjed.

Mégis kapcsolatba kezdtél vele, sőt hozzá is mentél és még gyerekeket is vállaltál..Pedig gyanítom előtte is olyan volt.. akkor hogy is van ez?

2. Kérdés. Dolgoztatok a házasságon vagy csak mindketten bele süllyedt és várta a csodát? Feladni mindig könnyebb,mint tenni érte. Pedig a házasság egy életen át munka.

Számomra nem az az égbekiáltó "bűn", hogy elváltál, kiléptél a számodra rossz házasságból, hanem ahogy tetted.

Nem önmagatokért a gyermekeidet nézve, lezárva a házasságot, megalapozva az új élet alapjait. (Biztos lakhatás, le meccselt gyerektartás, stb) Hanem egy új pali miatt borítottál mindent, vetted el a biztonságot a gyerekeidtől.

Édesanyádnak ebből a szempontból rohadtul igaza van..

Azt nem állítom, hogy helyesen cselekedett, de van benne igazság.