Szülőnek van joga így beszélni ?

Igen azt mondják, hogy ma már "divat", hogy a nők válnak, régen nem volt ez, viszont régen egy férfi nem beszélt és bánt úgy egy nővel, ahogy most. Sokkal nagyobb tiszteletben tette.

Anyukának joga van megmonddani, mit gondol, beszélni van joga :)

De nem ebben a formában. Négyszemközt, esetleg.

Az 5ösnek (Number five) igaza van abban, hogy a gyerekvállalás egy kva nagy felelősség. Az emberek 95%-a csak szüli a gyereket orrba szájba gondolkodás nélkül. Azt hiszik, hogy majd a gyerek mindent és mindenkit jó irányban megváltoztat. Nem képesek mások hibájából tanulni, de még a sajátjukból sem, így jönnek sorrba a gyerekek egy rossz párkapcsolatba... Gondolom a te párod sem a gyerek után lett hirtelen rideg.

Viszont azzal nagyon nem értek egyet, hogy kényszerből együtt kell maradni valakivel. Az én szüleim bárcsak inkább elváltak volna (gyerekként is ezt éreztem), minthogy ezt a sok negatív érzelmet át kellett élnie mindannyiunknak a családban, ami mai napig tart és kihat a jelenlegi életemre is. Sokszor hiába próbálták titkolni, hogy baj van, ezt gyerekként ugyanúgy megéreztük és csak szenvedtünk miatta.

Szerintem anyádnak az fáj, hogy te megtetted, amit õneki nem volt mersze annó. Ez természetesen nem menti fel de megmagyarázza.

Nagyon sokan kényelmesednek bele lagymatag kapcsolatokba, ahol nem borzalmas, bírható az, tehát nem ugrál.

Elhiette magával, hogy ennyit érdemel, ennyi az élet.

Aztán ott vagy te, aki mer ugrálni, gyerekkel, és egy hónap alatt talpra áll.

Azt is nézd meg mikor veri ki a balhét...

Amikor rá vagy utalva, és nem olvashatsz be neki.

Meg amikor kórházban van, ergó õ az akit sajnálni kell, és hülyén jön ki ha elküldöd a vasporosba. Ja, és még közönség van mellé.

Érdekes, nem?

Na mindegy, maradjunk annyiban, hogy ilyenkor jön elő az igazi arca. Igyekezz függetelnedni tőle.

Ezt te megjavítani, megoldani nem fogod tudni.

Anyádtól el kell költözni, és meg kell vele szakítani a kapcsolatot, mert lelki sérült és gonosz. Nem élhetsz úgy, hogy aljas embereknek vagy kiszolgáltatva.

Az 5-ösre és 8-asra pedig, aki szándékosan boldogtalan, és úgy csinál, mintha az neki jó lenne, egyszerűen szavam nincs, ami lenne, azt kimoderálnák. Az ilyen annyiba nem veszi magát, mint egy férget.

>5-ös vagyok. #9-nek: Pontosan! Onnantól kezdve, hogy gyereked lesz, te nem nő vagy férfi leszel először, hanem ELSŐNEK mindig anya vagy apa leszel. Ez a világ rendje. Ezért felelősségteljes döntés gyereket vállalni. Nem begyepesedett gondolkodás ez, hanem konzervatív és klasszikus. Pontosan feláldozod a női mivoltodat, mert se a társadalmat, se a gyerekeidet nem érdekli a női mivoltad, hanem az, hogy te egy anyuka vagy. Ez a morális. Téged is ez kellene, hogy izgasson, nem az, hogy jaj beleszerettél valakibe. Szánalmatkeltő a gondolkodásod, 9. Nem így kellene működnie az életnek, hogy családot csinálok, aztán beleszeretek valakibe és szétszakítom a családot, amit én teremtettem. A kérdező nem azért tépte szét a családját, amiért az apuka hideg és rideg volt vele, hanem azért, mert beleszeretett másba. Az, hogy apuka hideg és rideg volt ég Ő SZERINTE sem volt elég ok arra, hogy otthagyja őt - kellett egy szerelmi fellángolás, hogy elkötelezze magát a döntés mellett. Ő is tudta, hogy nem morális otthagyni a párját, ezáltal megcsonkítva a családját.

Nincs ebben semmi mizantrópia a részemről, kifejezetten szeretem az embereket - nem is értem részedről ezt a kijelentést. Illetve szó sincs arról, hogy én milyen kapcsolatban élek. Nem az én tapasztalatomra építettem a korábbi véleményemet, hanem a releváns morális és etikai kérdéskörre.

Szerintem: Ha elhatároztad magad, hogy gyereket vállalsz, akkor vállald a felelősséget és öregedj bele, hogy felneveled őket arra hajazva, hogy nem csonka családban teszed ezt még akkor is, ha ezzel magadat, a boldogságodat és a céljaidat félre kell tenned. Kövezzetek meg, amiért így gondolkodom.

A kérdezőnek nem adott elég boldogságot az, hogy családja, gyerekei vannak. Neki kellett egy emocionális plusz, egy kis extra, amitől azt érzi magát, hogy ő igazi nő és szeretve van. Olvasd ezt el újra. A kérdező egy önmagában bizonytalan, alacsony önbecsüléssel rendelkező egyén, akit csak sodor az ár, de nem is tudja igazán mit akar az életétől, főképp nem ismeri önmagát.

#13-nak: Abszolút egyet értek veled a 2. bekezdésedet illetően. Ha az jött le a legelső monológomból, hogy szerintem mindenáron együtt kell maradnia apának és anyának, akkor ezt nagyon nagyon nem így kell érteni. Természetesen és sajnos vannak olyan dolgok, amelyek kizárják a közös gyereknevelést - szerintem nem kell sorolnom őket, felesleges, mind tudjuk miről van szó. Azonban az, hogy a párom hideg és rideg velem, az nem ok arra, hogy megcsonkítsam a családomat. Továbbá, az újabb szerelem sem ok arra, hogy megcsonkítsam a családomat.

Nagyon szívesen vitatkozok tovább veled, 5-ös, mert a vita egy egészséges dolog. Abban is egyetérthetünk, ha nem értünk egyet, viszont azt látnod kell, hogy a kérdező egy immorális és impulzív döntést hozott a családját és az új szerelmét illetően - majd rosszul sült el a dolog, ezáltal egy meglehetősen kényelmetlen helyzetben találta magát. A nagyi szintén impulzív nőként (vajon a kérdező honnan örökölte a lobbanékonyságát) a szegény és ártatlan unokák előtt oltott rá a kérdezőre.

Nagyi immorális dolgot tett.

Kérdező immorális dolgokat tett.

Kérdezőnek: Ha építő dolgokat kellene mondanom (pedig egyáltalán nem kell), akkor azt mondanám, hogy vedd a kezedbe az irányítást az életedet illetően. Gyereket vállaltál, neveld fel őket. Békülj meg (nem azt írtam, hogy békülj ki, ez nagyon fontos) a gyerekek apjával. Szedd össze magad anyagilag. Tanulj. Tölts sok időt a gyerekekkel. Eddz. Képezd magad. Ha tudsz, akkor beszélgess igazi felnőttekkel a problémáidról, vagy pszichológussal, vagy olyan NEM ELFOGULT emberrel, akinek a véleményére adsz (legjobb barinő nem pálya). Ismerd meg magad. Olvass sok önismereti pszichológiai könyvet, mert ha így haladsz, akkor csinálsz még egy családot más férfinak, aztán azzal is lesz valami bajod, aztán megint mész tovább +1 csonkacsaláddal. Teddd fel magadnak a kérdést, hogy valóban akkora hideg és rideg a gyerekeid apja, hogy Callous-unemotional, és tényleg lehetetlen vele együtt gyerekeket nevelni, vagy tényleg tovább kell állnod, mert esélytelen vele biztonságban és nyugalomban gyereket nevelni. (Illetve, ha a gyerekek 16 vagy afölöttiek, akkor szintén ottenné meg a fene a pasit, hisz a gyerekek szerintem akkor már elég nagyok ahhoz, hogy racionalizálják az ilyen történéseket, mint a válás.)

16, Az én szüleim nem váltak el, pedig kellett volna nekik. A moralitással meg kitörölheted a fenekedet ha otthon áll a bál.

Ha az a két ember akiktõl a gyerek érzelmileg, anyagilag, minden téren függ, nem működik együtt, az a gyerek nem lesz boldog és kiegyensúlyozott.

Mert boldogtalan szülők úgy viselkednek mint a kérdező édesanyja, és szerinted kin veri le? Noná, hogy a gyereken.

14.

Hasonlóra célozgattam, de az egybitesek nem értették mire akarok kilyukadni. 😂