Volt olyan néha,hogy azt éreztétek a családod nem hogy segít,inkább hátráltat valami célod elérésében?Néha egy család nem áldás,hanem átok?

Nem tudom miért,de én a dolgokat amiket elértem,mindig akkor értem el könnyebben,amikor már kirepültem a szülői házból,pl iskola, tanulmányok stb,pedig pont hogy a saját családodban kellene ezt a biztonságot megtalálni és segítségt kapni.Volt olyan is,hogy az élet úgy hozta,hogy vissza kellett költöznöm egy kis időre,addig amíg egyenesben hozom magam.Persze úgy,hogy volt munkám,plusz elkezdtem egy képzést,mert a volt szakmám megfeneklett és nem tudtam megélni belőle.A lênyeg a lényeg, hogy abban a segítségben sem volt köszönet,pedig semmit nem kértem,hogy amíg elvégzem az iskolát,addig had maradjak ott, természetesen dolgoztam mellette, pénzt adtam le,de még is folyamatosan kaptam a bántás,nem a segítséget,hogy mihamarabb rendeződjön a helyzetem,pedig semmire nem vágytam,csak hogy kicsit biztonságban vonulhassak,tehessem a dolgom,hogy ki jöjjek abból a helyzetből.Egyszóval nem élősködni költöztem haza,mert bevásároltam,adtam a rezsiben,dolgoztam.Egyszóval egy kis menedékre volt szükségem,de folyamatosan azt éreztem,hogy a családom nem hogy támogat,hanem hátráltat,sokszor gúnyos megjegyzéseket tesz.Nagyon rosszul esett,mert azt gondoltam,ok azok akikhez bármikor mehetek.