Tapasztalt, idősebb, vagy intelligens ember. Tudnál segíteni? Most azonnal leszögezem, hogy nem panaszkodni és siránkozni jöttem. Meg akarom érteni a TE szemszögedből, mi ez a helyzet, és mi van anyámmal.

Anyámról annyit érdemes tudni, hogy ő is állandóan kiharcolta. Mintha azon lett volna szándékosan, hogy veszekedés legyen. Ez volt a lételeme.

Én teljesen egyértelműen elmondtam mindent, hogy ez ránk mennyire káros. Nagyapám is próbálja 20 éve ráébreszteni anyut, de nem lehet. Én is mindig leállítottam őket, mert ennyi stresszt nem bírhat el miattuk senki.

Anyu egyáltalán nem próbálta megérteni. Egyik fülén be, másikon ki.

Sőt, engem hibáztat, hogy miattam vannak külön és hogy az egész miattam van. Én vagyok a rossz, és nem ők ketten.

20 év után még mindig visszavárja, és nem mi vagyunk neki az elsők. Ha ez így lenne, akkor már rég tett volna azért, hogy ne legyen ilyen kapcsolatban.

Na most kérlek mondd el nekem, hogy mégis mi van anyuval? Miért nem tudja egy egész család ráébreszteni 20 éve, hogy ezzel tönkre tesznek minket? Mai napig nem akarja elfogadni, hiába szembesítem vele.

Valahogy próbálom megérteni, milyen pszichés állapotban lehet. De nagyon nehéz ezt így megállapítani.

Ha valakivel 20 éven át erőszakoskodom, veszekedem. Akkor miért fogok hozzá 20 év után is kötődni? Miért nem tudom azt mondani, hogy a gyerekeim az elsők?

Nárcisztikus biztos, hogy nem lehet (szerintem). Akikkel eddig beszélgetett vagy akárhol volt, sokszor volt, hogy el tudta ismerni, hogy sok dologban nem jó. Önmagáról pont olyan véleménnyel szokott lenni, hogy az alapján nyíltan alacsony önbecsülésű. Viszont "erős" nem szó szerint értve persze, hangos nő személy.

Annyiban nyilvánult csak meg, hogy hiába próbáltam ráébreszteni, akkor sem akarta tudomásul venni. Ugyanúgy én voltam a hibás, mert beleszóltam. Ezt előadta mindig mamáméknak is, és ezért ők sem tudtak engem megérteni, nyilván nehéz is volt emiatt.

Hát figyelj, kitálalok mindennel. Úgyis névtelen vagyok.

Mamám személyisége: Tud szabadszájú lenni eléggé, és feldühödik, ha valamiből nem tanulunk. Amiben igaza is van. Ő nagyon hajtott mindig azért, hogy jó legyen a gyerekeinek. Lelkiismeretes, erős, fürge és munkaszerető nő.

De az a gond olyan szinten, hogy őt sem tudtam ráébreszteni, hogy hülyeséget csinál. Mindig megbocsájtott anyám párjának, akármi rosszat tett vele. Mindig szinte fiaként kezelte.

Ők ott rontották el, hogy tizenéve nem léptek a sarkukra. Nem mondták azt, hogy "lányom, ennek az embernek takarodnia kell a házunkból". Annak idején ott éltünk. Én mai napig elmondom mamámnak, hogy ezt nekik kellett volna meglépniük, amíg anyu fiatal volt. De ők szentül hisznek abban, hogy nem szólhatnak bele a kapcsolatba. Pedig a saját házukban történt mindez xD.

Papám: Racionálisan látta a helyzetet. Ő mindig próbálta felvilágosítani anyut, hogy ki kell takarítani innen. De mivel mamám ilyen megalázkodó, másoknak könnyen bocsájtó és jót akaró személy. Így papámat befolyásolta, hogy ne tegyen ilyet.