Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Nem az enyém a gyerek, bonyolu...

Nem az enyém a gyerek, bonyolult a helyzet. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Hosszú lesz, bocsi!


Elsőnek is azzal szeretném kezdeni, hogy mindkét álláspontot, vagy bármilyen választ elfogadok, hisz az ember ettől nehezebb helyzetben nem igazán kerülhet, és megértek mindenkit. Talán ezért inkább a tapasztalatok jobban érdekelnének, de jöhet szimpla vélemény is. Kívülállóként mindig könnyebb, a válaszom nekem is ebben az esetben természetesen az lenne, hogy "dobd a csajt és menekülj...", de amikor az ember ilyen helyzetbe kerül...


Hogy kissé anonym tudjak maradni, a sztorit úgy írom le, hogy nem mindig írok konkrét dolgokat oda, ahová nem muszáj.


Az egymásra találás és a kapcsolatunk mesébe illő volt. Tényleg semmi rossz, néha volt vita, de mindig megbeszéltük. Én vidéki vagyok, ő budapesti, mindig ingáztunk, itt-ott voltunk heteket vagy hónapokat. Egymás lelki társai lettünk, hamar meglett az összhang, nem voltak gátlásaink. Megéltünk együtt sok jót és rosszat, elképzelni nem tudtuk egymás nélkül az életet. 1 hiba volt, én mindig makacs voltam, és ő még azért is bocsánatot kért, amit én követtem el, ezért úgy gondoltam, sohasem veszíthetem el...


Szinte épphogy elmúltunk 18, amikor összejöttünk. Nekem volt némi tapasztalatom, neki semmi, még csók sem, viszont egymással vesztettük el. Mindig is fontos volt számomra, mert nekem van egy-két betegségem, amit elfogadott, meg segített mindig is, mindenben, a hétköznapokban is, plusz sütött, főzött, mosott, takarított, mindent megtett... Tőle tanultam minden jót és illemet, azóta mondom bárkinek ha tüsszent vagy eszik, vagy bármi, hogy "egészségedre" meg hasonló dolgok, szóval nagyon jó ember.


Több, mint 5 éve voltunk már együtt, amikor a COVID-19 betett és vidéken maradtunk, mert a szüleim segítségével anyagilag jobban kijöttünk, meg munkát is talált.


Sajnos ez kezdett betenni a kapcsolatunknak. Egy olyan helyen dolgozott, ahol heti egy szabadnap volt, a munka meg csak papíron volt 8 óra, sokszor ennek a kétszerese volt inkább... Ennyi munka után még jött a szokásos anyós dolgok, takarítson fáradtan ő is, csinálja meg a napi teendőket stb., közben legyen időnk egymásra is stb. Ő ki volt merülve sokszor, pihenni akart inkább, engem zavart, hogy nincs egymásra időnk, így ultimátumot kapott, vagy a munka, vagy a kapcsolatunk. Neki fontos volt, hogy saját magunk meg tudjunk élni (én otthonról dolgoztam) és ne függjünk a szüleimtől, ezért úgy érezte, muszáj dolgoznia. Ekkor életemben először durva szavakat vágtam hozzá, mehet amerre lát, ne jöjjön haza, nagyon cifra dolgokkal tarkítva.


Ő nagyon lelkiismeretes és sírt a munkahelyen. Sosem bántam vele ilyen rosszul. Megbántam, de sajnos későn, mástól kapott vigaszt, beleesett egy olyan hibába dühében és szomorúságában, amit sosem gondolt, hogy megtesz. Azonnal megbánta... Jött a szokásos bocsánat kérés, sírás stb., nem akar elveszíteni meg minden...


Mivel terhes lett, elnéztem, hisz elvileg védekeztek (gondoltam hátha az enyém) bár ki tudja, meg az sem garancia sosem, bármikor lehet hiba (kiszakad pl.)...


Meglett a gyerek, nem firtattuk, hasonlított is rám, mindig is erre vágytunk. Tipikusan az a nő, aki gyerekre és házasságra vágyott, aki az igazira várt, ennyi, más nem fontos (meg a törődés, amit akkor nem kapott meg, bár ez nem mentség, nem egyenlő azzal...).


Viszont nekem folyamatosan piszkálta az agyam a dolog, így csináltattam tesztet (már bánom amúgy, mert jól megvoltunk), ő meg az egyszeri dolog miatt, ahol volt védekezés, simán belement, mondván fixen az enyém. Sajnos a több hónapos gyerek nem az enyém. Egyetlen egy hiba, és rengeteg év kuka...


Én elhiszem, hogy megbánta, mert már olyanokat mond, hogy képes lenne bármire, hogy visszakapjon, odaadja akkor a biológiai apjának stb. (amit sosem kérnék), pedig ez volt minden vágya, de ha tehetné, és tudná, hogy nem az enyém, visszamenne az időben, nem tenné meg vagy elvetetné, amit sosem akart volna, de értem megtette volna (erre sem kértem volna, a gyerek semmiről nem tehet). Nem rosszból mondja, csak próbál bizonyítani, hogy bármire képes lenne, hogy újra velem legyen...


Szóval a lényeg, egy mesébe illő kapcsolatot elrontott teljesen egyetlen egy (hatalmas) hiba.


A probléma ott kezdődik, hogy csak egymással tudunk normálisan beszélni, a legjobb barátok vagyunk, és mint ember hiányzik inkább, nem mint nő, viszont nehéz elnézni mindezt és a büszkeséget félretenni. Hetek óta nem vagyunk együtt, de nem bírjuk ki, hogy ne beszéljünk, ráadásul sajátomként szeretem a gyereket is, hiányzik, sírok érte minden egyes nap. Lelkileg teljesen padlón vagyok.


Nem megy az együttlét, de elengedni sem tudom, a gyereket pedig szeretem és a lányt is, de őt már "csak" inkább, mint embert.


Terveztük már az ünnepeket minden, erre kopp...


Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy nem igazán vannak jó körülmények között, ami miatt még nehezebb az elengedés, hisz mindig kérdezem, minden rendben van-e, szüksége van-e a gyereknek valamire, de nem fogad el semmit, 1Ft-ot sem, megmondta ő hibázott, majd lesz valahogy, nem fog kihasználni, ha lelkileg készen állok, próbáljuk meg, ha nem, ne áldozzam fel a boldogságomat értük, legyek most önző és magamat nézzem.


Az a baj nem tudok önző lenni, sajnálom őket, a gyereket szeretem, közben a szüleim is kivannak (ők tudják még egyedül rajtunk kívül a helyzetet). Csak sírunk, ülök a kiságy mellett és csak sírok... Ő is felhív, és sokszor csak sír stb...


Kérdeztem, mi a garancia arra, hogy nem teszi meg újra. Azt mondta eléggé tanult az esetből, ha kell templomban esküszik meg erről (vallásosak vagyunk).


Nem tudom hogyan kezdjek új életet ennyi év után és a történtek után. Úgy érzem képes lennék megbocsátani és sajátomként szeretni a gyereket, de félek, hogy ott lesz a fejemben a dolog, vagy hogy hánytorgatnám.


Tudom, hogy sok nő van még, de azt is, hogy ilyen bensőséges kapcsolatom már nem lenne, ráadásul ki tudja lehet-e gyerekem és mikor (közel a 30-hoz vagyok).


Ha csak kettönkről lenne szó, könnyebb lenne, talán el is engedném, de a gyereket sajátomként szeretem...


Tudom, hülye vagyok, a logikus az lenne, hogy hagyjam a fenébe, és kezdjek új életet, de nekem ez nagyon nehéz, nem sokan fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, ráadásul már barátaim sincsenek, csak ő maradt, és mai napig meghallgat, segít a lelkemnek. Tudom, ez sem egészséges, mert ez így se vele, sem nélküle, és sosem ér véget, ezért kellene dönteni.


Már azon is gondolkodtam, hogy szakember segítségét kérem (pl. pszichológus, amúgy is szorongok). Nagyon nehéz, mint a gyász, szinte gyászolom őket, máshogyan nem tudom leírni...



2022. okt. 20. 02:37
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ❯❯
 1/91 anonim ***** válasza:
76%

Én elengedném ezt a kapcsolatot, mert mindig ott lenne bennem a tüske, sosem tudnék a gyerekre úgy tekinteni, hogy az enyém. Amúgy később belerondíthat az igazi apa is a kapcsolatotokba, joga van hozzá. Tudom, hogy nehéz de tönkreteheti az egész életedet az is, ha nem kezdesz új életet. Gondold át, én nem Te vagyok.

Ha annyira valásos, akkor nem feküdt volna le mással szakítás előtt.

2022. okt. 20. 03:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/91 A kérdező kommentje:

Igazad van. Ahogyan írtam, elfogadok bármilyen választ.


Félek, hogy én is így éreznék. Azt mondtam, ha 1 másodpercre is arra gondolok majd, hogy nem az enyém, már bűntudatom lenne, nem érdemli meg a gyerek, viszont annyira nehéz helyzetben vannak, és a gyereket nagyon sajnálom, nem tehet arról, amit az anyja tett, és szeretem is.


Igen, az igazi apának is joga van egy darabig (1 év?)...

2022. okt. 20. 03:49
 3/91 anonim ***** válasza:
70%

Most ugy viselkedsz, mintha előtted még soha senki nem nevelt volna fel egy örökbefogadott gyereket. Képzeld, van ilyen. És működik. És szeretik egymást, ugyanugy, mintha saját vére lenne.

Biztos vagyok benne, hogy boldog család lennétek. Ha elengeded őket, könnyen lehet, hogy egyedül maradsz.30 évesen ha most kezdesz egy új ismerkedésbe, kb. 3 év mire találsz valakit, aki elfogad, 5 évet jártok, 2 évet próbálkoztok a gyerekkel és már 40 éves leszel és még mindig nem lesz családod.Vagy lesz sajátod, de pl. valamilyen fogyatékkal születik. Az jobb lenne? Csak mert a sajátod? Egyáltalán nem olyan bonyolult ez a helyzet, csak mert a gödörben érzed magad, nem látod a megoldást, a lehetőségeket. Legalább próbáljátok meg. Adj magatoknak 3 évet. Ha nem megy , ha addig sem kovácsolódtok családdá, még mindig elválhattok.Ne legyél már ilyen beszari.

2022. okt. 20. 04:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/91 A kérdező kommentje:

Az örökbefogadott gyerek picit más. Arról az emberek együtt döntenek és nem egy megcsalásból adódik... Azért azt könnyebb lenne elfogadni, hisz arról mi ketten döntöttünk volna és nincs hűtlenség...


Viszont a többiben egyetértek. Én is úgy érzem, hogy menne, mert annyira egyek vagyunk. Történt egy hiba, ami ráadásul annyira "szerencsétlenül" sült el, hogy egyből terhes lett, de félt elvetetni, mert mi van, ha az enyém, hisz erre nagyobb esély volt, plusz neki ez amúgy sem ment volna, minden vágya egy gyerek volt.


Ettől félek én is, hogy gyorsan elrepül az idő felettem... Nem találok még egy társat (nekem erre van szükségem, nem valami bomba nőre), ha mégis lehet már gyereke lesz (akkor már mindegy ha azt fogadom el, akit sajátomként szeretek), lehet nem is lehet nekem (az egyik betegség miatt), akkor megint család nélkül maradok...


Sajnos csak úgy próbálkozni nem tudunk. Ahogyan írtam, nincs jó helyen, a családja sem arról híres, hogy normálisak lennének. Ha ő onnan eljön, azzal szinte ultimátumot kap, vagy ott marad, vagy itt (újra). Ha nem menne köztünk a dolog, nincs hová mennie (mondtam én, hogy bonyolult nagyon). Talán ha addig is adna a rezsibe (miközben itt lakik), de hát azt meg nem engedhetjük meg, főleg ilyen árak mellett, hogy két rezsit fizessünk. Ahol ő van, az a lakás meg nem a legélhetőbb (ezért is sajnálom), ráadásul egy kamu indokkal ki lettem tiltva (hülye egy családja van).

2022. okt. 20. 04:37
 5/91 A kérdező kommentje:

Az még lemaradt, hogy az ő családja nem tud semmit (pont azért, amilyenek, kidobnák), csak szimplán azt hiszik most fasírtban vagyunk, ezért ha nem menne, de az apaságról nem mondok le, akkor elvárják majd a gyerek tartást, amiről nem mondhat le, hiába nem kérné, mert a gyereknek jár...


Nagyon nehéz emberek, nagyon... Van erre valamilyen jó szakember?

2022. okt. 20. 04:46
 6/91 anonim ***** válasza:
80%
pszichológus, pszichiáter
2022. okt. 20. 05:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/91 A kérdező kommentje:
Az arra elég lenne, hogy feldolgozzam, talán... Viszont ha meg szeretnénk oldani? Párterápia? Bevált már valakinek ilyen vagy ehhez hasonló nehéz helyzetben? Nem olcsó dolog, azért is kérdezem...
2022. okt. 20. 05:27
 8/91 anonim ***** válasza:
19%
Mi lehet itt a megoldás?
2022. okt. 20. 05:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/91 anonim ***** válasza:
75%

Az egészet te robbantottad ki, a te hibád. Nem azért, mert tesztet csináltál, hanem azért, mert önző módon megzsaroltad, hogy vagy a munka, vagy te. Mert semmi másra nem tudtál gondolni, csak arra, hogy az legyen, amit te akarsz. Eszedbe nem jutott volna, hogy ha ő is dolgozik, akkor könnyebben tudtok félretenni és ketten venni egy házat vagy valami hasonló. Nem, te otthon meresztetted karbatett kézzel-lábbal a hab testedet, elvártad, hogy ő 6 napon át 12 vagy több órát dolgozzon, és még házimunkát is csináljon anyád helyett/miatt. Mert te aztán még a szemetet se viszed ki, mert te "dolgozol". A te otthon végzett 8 órai munkád mellett simán besegithettél volna a házimunkába, főleg, hogy ő 6 napot dolgozott, te meg csak ötöt, és azt is csak normál munkaidővel.

Szóval, szégyelld magad, de nagyon. Remélem, megjön a lány esze, és elhagy téged mielőbb, te meg élj boldogan az anyáddal.

2022. okt. 20. 05:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/91 anonim ***** válasza:
45%

Oh, és a megoldás:

Térden állva kell csúsznod-másznod előtte, és esedezel a bocsánatáért, és megcsinálod az összes házimunkát helyette is, mindaddig, amig ki nem rúg téged is meg az anyádat is az életéből.

Az, hogy szerencsétlen gyerek megszületett, az is a te hibád, mert ha nem zsarolod kőkeményen, akkor nem lett volna semmi. Szóval szégyelld magad, de nagyon.

Kevés ilyen önző állattal találkoztam eddigi életem során, mint te, pedig nem vagyok huszonéves már.

2022. okt. 20. 05:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ❯❯

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!