Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Nem az enyém a gyerek, bonyolu...

Nem az enyém a gyerek, bonyolult a helyzet. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Hosszú lesz, bocsi!


Elsőnek is azzal szeretném kezdeni, hogy mindkét álláspontot, vagy bármilyen választ elfogadok, hisz az ember ettől nehezebb helyzetben nem igazán kerülhet, és megértek mindenkit. Talán ezért inkább a tapasztalatok jobban érdekelnének, de jöhet szimpla vélemény is. Kívülállóként mindig könnyebb, a válaszom nekem is ebben az esetben természetesen az lenne, hogy "dobd a csajt és menekülj...", de amikor az ember ilyen helyzetbe kerül...


Hogy kissé anonym tudjak maradni, a sztorit úgy írom le, hogy nem mindig írok konkrét dolgokat oda, ahová nem muszáj.


Az egymásra találás és a kapcsolatunk mesébe illő volt. Tényleg semmi rossz, néha volt vita, de mindig megbeszéltük. Én vidéki vagyok, ő budapesti, mindig ingáztunk, itt-ott voltunk heteket vagy hónapokat. Egymás lelki társai lettünk, hamar meglett az összhang, nem voltak gátlásaink. Megéltünk együtt sok jót és rosszat, elképzelni nem tudtuk egymás nélkül az életet. 1 hiba volt, én mindig makacs voltam, és ő még azért is bocsánatot kért, amit én követtem el, ezért úgy gondoltam, sohasem veszíthetem el...


Szinte épphogy elmúltunk 18, amikor összejöttünk. Nekem volt némi tapasztalatom, neki semmi, még csók sem, viszont egymással vesztettük el. Mindig is fontos volt számomra, mert nekem van egy-két betegségem, amit elfogadott, meg segített mindig is, mindenben, a hétköznapokban is, plusz sütött, főzött, mosott, takarított, mindent megtett... Tőle tanultam minden jót és illemet, azóta mondom bárkinek ha tüsszent vagy eszik, vagy bármi, hogy "egészségedre" meg hasonló dolgok, szóval nagyon jó ember.


Több, mint 5 éve voltunk már együtt, amikor a COVID-19 betett és vidéken maradtunk, mert a szüleim segítségével anyagilag jobban kijöttünk, meg munkát is talált.


Sajnos ez kezdett betenni a kapcsolatunknak. Egy olyan helyen dolgozott, ahol heti egy szabadnap volt, a munka meg csak papíron volt 8 óra, sokszor ennek a kétszerese volt inkább... Ennyi munka után még jött a szokásos anyós dolgok, takarítson fáradtan ő is, csinálja meg a napi teendőket stb., közben legyen időnk egymásra is stb. Ő ki volt merülve sokszor, pihenni akart inkább, engem zavart, hogy nincs egymásra időnk, így ultimátumot kapott, vagy a munka, vagy a kapcsolatunk. Neki fontos volt, hogy saját magunk meg tudjunk élni (én otthonról dolgoztam) és ne függjünk a szüleimtől, ezért úgy érezte, muszáj dolgoznia. Ekkor életemben először durva szavakat vágtam hozzá, mehet amerre lát, ne jöjjön haza, nagyon cifra dolgokkal tarkítva.


Ő nagyon lelkiismeretes és sírt a munkahelyen. Sosem bántam vele ilyen rosszul. Megbántam, de sajnos későn, mástól kapott vigaszt, beleesett egy olyan hibába dühében és szomorúságában, amit sosem gondolt, hogy megtesz. Azonnal megbánta... Jött a szokásos bocsánat kérés, sírás stb., nem akar elveszíteni meg minden...


Mivel terhes lett, elnéztem, hisz elvileg védekeztek (gondoltam hátha az enyém) bár ki tudja, meg az sem garancia sosem, bármikor lehet hiba (kiszakad pl.)...


Meglett a gyerek, nem firtattuk, hasonlított is rám, mindig is erre vágytunk. Tipikusan az a nő, aki gyerekre és házasságra vágyott, aki az igazira várt, ennyi, más nem fontos (meg a törődés, amit akkor nem kapott meg, bár ez nem mentség, nem egyenlő azzal...).


Viszont nekem folyamatosan piszkálta az agyam a dolog, így csináltattam tesztet (már bánom amúgy, mert jól megvoltunk), ő meg az egyszeri dolog miatt, ahol volt védekezés, simán belement, mondván fixen az enyém. Sajnos a több hónapos gyerek nem az enyém. Egyetlen egy hiba, és rengeteg év kuka...


Én elhiszem, hogy megbánta, mert már olyanokat mond, hogy képes lenne bármire, hogy visszakapjon, odaadja akkor a biológiai apjának stb. (amit sosem kérnék), pedig ez volt minden vágya, de ha tehetné, és tudná, hogy nem az enyém, visszamenne az időben, nem tenné meg vagy elvetetné, amit sosem akart volna, de értem megtette volna (erre sem kértem volna, a gyerek semmiről nem tehet). Nem rosszból mondja, csak próbál bizonyítani, hogy bármire képes lenne, hogy újra velem legyen...


Szóval a lényeg, egy mesébe illő kapcsolatot elrontott teljesen egyetlen egy (hatalmas) hiba.


A probléma ott kezdődik, hogy csak egymással tudunk normálisan beszélni, a legjobb barátok vagyunk, és mint ember hiányzik inkább, nem mint nő, viszont nehéz elnézni mindezt és a büszkeséget félretenni. Hetek óta nem vagyunk együtt, de nem bírjuk ki, hogy ne beszéljünk, ráadásul sajátomként szeretem a gyereket is, hiányzik, sírok érte minden egyes nap. Lelkileg teljesen padlón vagyok.


Nem megy az együttlét, de elengedni sem tudom, a gyereket pedig szeretem és a lányt is, de őt már "csak" inkább, mint embert.


Terveztük már az ünnepeket minden, erre kopp...


Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy nem igazán vannak jó körülmények között, ami miatt még nehezebb az elengedés, hisz mindig kérdezem, minden rendben van-e, szüksége van-e a gyereknek valamire, de nem fogad el semmit, 1Ft-ot sem, megmondta ő hibázott, majd lesz valahogy, nem fog kihasználni, ha lelkileg készen állok, próbáljuk meg, ha nem, ne áldozzam fel a boldogságomat értük, legyek most önző és magamat nézzem.


Az a baj nem tudok önző lenni, sajnálom őket, a gyereket szeretem, közben a szüleim is kivannak (ők tudják még egyedül rajtunk kívül a helyzetet). Csak sírunk, ülök a kiságy mellett és csak sírok... Ő is felhív, és sokszor csak sír stb...


Kérdeztem, mi a garancia arra, hogy nem teszi meg újra. Azt mondta eléggé tanult az esetből, ha kell templomban esküszik meg erről (vallásosak vagyunk).


Nem tudom hogyan kezdjek új életet ennyi év után és a történtek után. Úgy érzem képes lennék megbocsátani és sajátomként szeretni a gyereket, de félek, hogy ott lesz a fejemben a dolog, vagy hogy hánytorgatnám.


Tudom, hogy sok nő van még, de azt is, hogy ilyen bensőséges kapcsolatom már nem lenne, ráadásul ki tudja lehet-e gyerekem és mikor (közel a 30-hoz vagyok).


Ha csak kettönkről lenne szó, könnyebb lenne, talán el is engedném, de a gyereket sajátomként szeretem...


Tudom, hülye vagyok, a logikus az lenne, hogy hagyjam a fenébe, és kezdjek új életet, de nekem ez nagyon nehéz, nem sokan fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, ráadásul már barátaim sincsenek, csak ő maradt, és mai napig meghallgat, segít a lelkemnek. Tudom, ez sem egészséges, mert ez így se vele, sem nélküle, és sosem ér véget, ezért kellene dönteni.


Már azon is gondolkodtam, hogy szakember segítségét kérem (pl. pszichológus, amúgy is szorongok). Nagyon nehéz, mint a gyász, szinte gyászolom őket, máshogyan nem tudom leírni...



2022. okt. 20. 02:37
 21/91 anonim ***** válasza:
95%
Amiről továbbra sem írsz, hogy miért tartotok meg egy gyereket, amikor anyadnal laktok, ami neked megfelel, de a csajnak nyilván nem. Hiszen ennyi munkához erős motiváció kell, ami neki az volt, hogy megszabaduljon anyádtól. Legalábbis a kevés infóból, amit leírsz, ez jön le.
2022. okt. 20. 06:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/91 anonim ***** válasza:
83%
9-es nem százas, skizofrénként mondom
2022. okt. 20. 06:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/91 A kérdező kommentje:

Uhh, lassan követni sem tudom... Inkább a munka dologra reagálok, mert látom sokan azon akadtak ki, azt meg az előbb leírtam. Dolgozott előtte is, de megbeszéltük, hogy ez nem fog a kapcsolatunk rovására menni, maximum az emberi 8 óra (papíron annyira is vették fel). Évek óta így voltunk, vagy ő egyáltalán nem dolgozott, mert nem kellett (nem mert eltartottak, mert én keresek annyit, és el sem kell mennem sehová). A többit leírtam már ezzel kapcsolatban...


Egyébként köszi azoknak, akik hibásnak tartanak, de tényleg. Jót tesz a lelkemnek, akármennyire hihetetlen, de legalább tudok valaki hibáztatni okkal, magamat. Egyébként is ezzel próbálkozom, hogy feldolgozzam...

2022. okt. 20. 06:11
 24/91 anonim ***** válasza:
42%
Nem te tehetsz a gyerekrol meg a megcsalasrol, biztos vmi frusztralt beteg no irogat itt. Mindenhez ket ember kell es nem mindig a pasik a hibasak.
2022. okt. 20. 06:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/91 anonim ***** válasza:
14%
Nem értem én történetem miért nem hasznos. Ha bele gondoltok ez egy példa, hogy a sok rossz ellenére is együtt maradtunk. Immáron 9 éve
2022. okt. 20. 06:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/91 A kérdező kommentje:

21-es, te legalább kezded jól látni...


Azért, mert szerettük volna, igazából egyre jobban rajta voltunk a témán már direktbe is. A ház nagy, külön szoba, plusz épülőben volt még egy, ami külön bejáratos lett volna nekünk. Az, hogy itt legyünk, azt ő jobban akarta, mint én, mivel megszerette a munkát, viszont az igaz, hogy anyámmal nem mindig jöttek ki jól az utóbbi időben. Itt akart lenni, de anyámmal nem igazán voltak sokszor közös nevezőn, pedig hamarabb ismerte, mint engem. Az elején nagy barátnők voltak, a végén már teljesen sz.r volt, de leginkább a dolgok miatt...


A motiváció neki az volt, hogy tapasztalatot szerezzen, és hogy ha még sem itt élnénk, felvegyék máshol is, ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy távol akar lenni, sőt, ahogyan írtam, ő akart itt lenni, ő akart ideköltözni is, és most is erre vágyik... Az eredmény után elküldtem, normálisan elváltunk, de azóta is vágyik vissza, viszont így nehéz...

2022. okt. 20. 06:21
 27/91 A kérdező kommentje:
Plusz hozzáteszem, hogy otthagyta a munkát egyszer (akkor még nem is volt belőle konfliktus), újra pesten kötöttünk ki 1-2 hónapra, de ő akart visszajönni akkor is, hogy neki tetszik itt. Ezért jöttünk vissza, majd végül romlott el minden onnantól kezdve, mert az eddigi munkája helyett más feladatokat kapott, és szó szerint sokszor 2 ember helyett dolgozott, miközben nem volt erre szükségünk. A sima 8 órás munkával is elég lett volna a pénz, de azért 12-16 órázni feleslegesen...
2022. okt. 20. 06:25
 28/91 anonim ***** válasza:
91%

Fasza, szóval feleslegesen koptattam a tollat.


Amúgy nem hiszem, hogy neki minden álma anyukáddal élni, akit rühell. Csak gondolom az is jobb, mint az omladozó koszfészekben.

2022. okt. 20. 06:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/91 anonim ***** válasza:
89%

Az, hogy a gyerek megszületett, nekem miért volt közöm?


Mert te és a nő döntöttetek úgy, hogy megtartjátok. Fogalmad sem volt, hogy nem a tiéd, mégis maradt.

2022. okt. 20. 06:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/91 anonim ***** válasza:
50%

Nagy valószínűséggel akkor is megtartott volna a gyereket, hogy ha nem az övé.


Nők nagy része azt hiszi az élettelen sejtcsomókról, hogy az már egy élet.

2022. okt. 20. 06:33
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!