Segííítsetek.22 éves vagyok le szeretnék lépni otthonról, de nagyoon bonyolult az ügy. Mit tegyek? Helyzet lent.

Elég hosszú a történetem, csecsemőkoromban meghalt anyukám, és keresztanyámhoz kerültem mert apu nem akart/tudott egyedül felnevelni, 3 éves korom után vissszakerültem apuékhoz mert feleségül vett egy nőt akinek gyerekoromban nemsok jót köszönhettem, igaz mára már lehiggadtak a kedélyek. "Jó" a kapcsolatom. A lényeg hogy kiskoromtól kezdve rengeteget veszekedtek és ennek mind én és a testvéreim itták meg a levét főleg én. Engem lelkileg és testileg is terrorizáltak.

Sosem találtam a helyem itthon ahol lakom sosem jelentette nekem azt az otthon mint a legtöbb embernek. Keresztanyum próbált magához venni de nem lehetett. Kerim tavaly meg is halt.

Szerencsére 5 éve találtam egy párt, akivel boldog vagyok minden a legnagyobb rendben, tervezzük a jövőnket de itt a bökkenő.

A "szüleeim" nem szeretik...múlt héten odáig fajult a dolog hogy apu majdnem neki ment a barátomnak pedig eljött értem hogy ne kelljen buszoznom hozzá. Elkezdett vele ordibálni hogy vegye tudomásul, hogy én az ő lánya vagyok és hogy nekem csak ő parancsol senki más.

Pedig csak jót akart. Semmi rosszat nem tett ez a fiú ellenük. Semmit. Mégis majdnem neki ment apu pedig 5 éve vagyunk együtt ismétlem. Sosem szerették. Faluban lakunk. A lényeg hogy megparancsolta neki hogy ezentúl csak úgy mehetek ÉN hozzá, vagy vele valahova ha előtte engedélyt kér Tőle. Hol élünk az ŐSKORBAN? és miért most kell ezt csinálni?

Sosem éreztem otthon magam, dolgoztam eleget itthon mert volt elég munka mert mezőgazdasággal fogllkoznak. nem mehettem el nyaralni sem több napra semmi. 22 éves vagyok. Áprilisban vége a sulimnak, munkahelyem már van barátom kérlel hogy költözzek hozzájuk. Ha maradnék megőrülök, mert már most érzem a tüneteket. Ha itthon vagyok szorongok, remegek, hányingerem van, megy a hasam, ha nem vagyok itthon, suli, kollégium, barátoméknál minden rendben biztonságban érzem magam. Csak egy baj van ha elmegyek itthonról élek ezek itthon kiidegelik egymást mert egymást okolnák hogy miért menekültem én el. és ebből botrány lesz és nekem lesz lelkiismeretfurdalásom, de ha maradok megőrülök, mert előordult már a családban, bocsi ha rossz a helyesírásom de gyorsan írok mert nagyon ideges vagyok. El akarok innen menni. 22 éves vagyok 5 éve vagyunk együtt a párommal. Korai?

Féltenek oké...ezt nem kell mondanotok, de hogy mondjam el nekik hogy ne okolják egymást csak fogadják el hogy felnőttem és hgy elmegyek? Nem bírnám sokáig itt már. Gyorsan akarok épni de nem tudom hogyan, nem vagyok határozott jellem, és tudom enne a bűntudat de magammal is törődnöm kell mert nem fogok megőrülni! nem akarok odáig jutni pedig ha ithon maradook az lesz. Állandóan beszólogatnak, de közben egymást is eszik én meg ülök és hallgatom nem szólok vissza csak arra gondolok el innen méggsem teszem meg mert számítanak rám, hogy segítsek vetni, palántázni, kapálni minden.

Pesten tanulok, van egy nagyon jó munkám nem akarok a földhöz ragadni mia francot csináljak? Hosszú válaszokat kérek ha lehet.. köszönöm szépen