Segííítsetek.22 éves vagyok le szeretnék lépni otthonról, de nagyoon bonyolult az ügy. Mit tegyek? Helyzet lent.

Szia,

22 éves felnőtt nő vagy.Jó a párkapcsolatod,van jó munkahelyed,jó fizetéssel,és otthon elnyomnak.

Értem én hogy lelkiismeret furdalásod lenne,édesapád beteg meg megy otthon is a vita,ismerős a helyzet csak én 16 vagyok de én már most lelépnék itthonról.Én a helyedben összepakolnék és lelépnék,és ha nagyon aggódsz akkor hétvégente meglátogathatod őket,és hidd el előbb-utóbb bele fognak nyugodni hogy 22 éves vagy és nem 2.

Sok szerencsét! :)

Teljesen egyetértek az előttem szólókkal. Tűnj el otthonról, és vissza se nézz. Az apád nem úgy viselkedik, mint egy apa,

és mellesleg amit a pároddal művel az nem féltés, mert félteni csak azt lehet akit szeretünk, és az apád hozzáállásából ez nem derül ki. Szedd a sátorfád, és költözz a párodhoz. Az a pénz többis mint elég, és nála lelkileg is rendbe fogsz jönni.

Semmi okod nincs a lelkiismeret-furdalásra ha elköltözöl, mert nem érdemli meg az apád.

Szépen elmész, boldog leszel, és ha ez egy kicsit is érdekli az apádat, örülni fog a boldogságodnak. Ha meg ezután se változik, akkor nyiss neki ajtót, mer akkor nincs joga, hogy bármit akarjon tőled.

Ez az én véleményem.

Először is, nyugodj meg.

Nem vagy te elcseszett, csak szerencsétlenül alakulnak a dolgaid. De! Itt az idő, hogy változtass. Minden rajtad múlik.

Végre boldog lehetnél.

És ne legyen bűntudatod, mert az apád megérdemli, hogy otthagyd.

Ha rájön a hibáira, beismeri őket, először önmagának, aztán neked, és bocsánatot kér, akkor fokozatosan vissza kell fogadnod.

Az rendben van, hogy lelkiismeretfurdalásod van, ez nem rossz dolog abból a szempontból, hogy átérzel dolgokat. Nomármost vajon szüleidnek is van lelkiismeretfurdalásuk, hogy mit csinálnak veled ? Talán próbálj erre gondolni. A te eseted nem olyan nehéz, mint amilyennek te érzed. Minél később lépsz ki, egy icipicivel nem lesz könyebb, sőt annyi idővel többet kínoztad magad. Te te vagy, felnőtt vagy, nyugodtan kirepülhetsz a házból. Ők valószínűleg nem fogják szeretni, de te sem szeretsz ott lakni a helyzet miatt. Magadra kell koncentrálj elsősorban. Megtalálni magad, ne mások érzelmei miatt dönteni. Én nem vagyon önző típus, és nagyon érett típus sem, mégis ha belegondolok 22 évesen férjhez mentem, 5 hónap múlva meg elköltöztem a tengerentúlra hozzá. Ráadásul semmi bajom nem volt a szüleim és magam kapcsolatábal. Megevett a dolog belül, de döntenem kellett, és magamra gondoltam. Éveket elvett az életemből, hogy ezt tettem velük, hogy eljöttem, bár ők sose egy szóval sem mondták, de tudom én is kitéptem a szivüket. Nem tudod befolyásolni, hogy ők mit szólnak majd az elköltözésedhez. Sosem örülnének neki, mert olyanok, bárkivel mennél. Nem róluk van szó, hanem rólad. Felnőtt vagy, boldog akarsz lenni, azt gondolod ez boldoggá tesz, ha mégy, akkor uccu menj !

Hogy mondd meg ? Hát úgy, hogy úgy érzed, hogy itt az ideje, hogy megpróbálj a magad útján elindulni, melód van, van hova menj. Semmiképpen nehogy azt mondd, hogy miattuk mégy, mert utálod a helyzetet ! Azt hogy ők hogyan bánnak utána is egymással micsoda jó kifogásuk lesz egymást okolni miattad, nehogy a te problémád legyen. NEM ! Ez az ő problémájuk, hagyd meg nekik. Ja, apud beteg, ez nehezíti meg nálad igaz. De akkor most örökre ottmaradsz ? Ha történik is vele emiatt, NEM a te hibád !!!!

Még annyit, hogy én még 21 évesen anyumékkal laktam, és totál úgy éreztem, de nem miattuk, hanem magam miatt, hogy el kell kéredzkedjek, szólnom kell mikork hova, hányra jövök ilyesmik. Ilyen szinten voltam bizonyos tereken éretlen. Ugyanakkor felelősségteljes voltam ! Te is éretlennek tűnsz nekem így, de ne félj, próbáld ki, menj csak ! Egyszer el kell indulj, miért ne most ?

Sok sikert !