Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Nem az enyém a gyerek, bonyolu...

Nem az enyém a gyerek, bonyolult a helyzet. Mit tegyek?

Figyelt kérdés

Hosszú lesz, bocsi!


Elsőnek is azzal szeretném kezdeni, hogy mindkét álláspontot, vagy bármilyen választ elfogadok, hisz az ember ettől nehezebb helyzetben nem igazán kerülhet, és megértek mindenkit. Talán ezért inkább a tapasztalatok jobban érdekelnének, de jöhet szimpla vélemény is. Kívülállóként mindig könnyebb, a válaszom nekem is ebben az esetben természetesen az lenne, hogy "dobd a csajt és menekülj...", de amikor az ember ilyen helyzetbe kerül...


Hogy kissé anonym tudjak maradni, a sztorit úgy írom le, hogy nem mindig írok konkrét dolgokat oda, ahová nem muszáj.


Az egymásra találás és a kapcsolatunk mesébe illő volt. Tényleg semmi rossz, néha volt vita, de mindig megbeszéltük. Én vidéki vagyok, ő budapesti, mindig ingáztunk, itt-ott voltunk heteket vagy hónapokat. Egymás lelki társai lettünk, hamar meglett az összhang, nem voltak gátlásaink. Megéltünk együtt sok jót és rosszat, elképzelni nem tudtuk egymás nélkül az életet. 1 hiba volt, én mindig makacs voltam, és ő még azért is bocsánatot kért, amit én követtem el, ezért úgy gondoltam, sohasem veszíthetem el...


Szinte épphogy elmúltunk 18, amikor összejöttünk. Nekem volt némi tapasztalatom, neki semmi, még csók sem, viszont egymással vesztettük el. Mindig is fontos volt számomra, mert nekem van egy-két betegségem, amit elfogadott, meg segített mindig is, mindenben, a hétköznapokban is, plusz sütött, főzött, mosott, takarított, mindent megtett... Tőle tanultam minden jót és illemet, azóta mondom bárkinek ha tüsszent vagy eszik, vagy bármi, hogy "egészségedre" meg hasonló dolgok, szóval nagyon jó ember.


Több, mint 5 éve voltunk már együtt, amikor a COVID-19 betett és vidéken maradtunk, mert a szüleim segítségével anyagilag jobban kijöttünk, meg munkát is talált.


Sajnos ez kezdett betenni a kapcsolatunknak. Egy olyan helyen dolgozott, ahol heti egy szabadnap volt, a munka meg csak papíron volt 8 óra, sokszor ennek a kétszerese volt inkább... Ennyi munka után még jött a szokásos anyós dolgok, takarítson fáradtan ő is, csinálja meg a napi teendőket stb., közben legyen időnk egymásra is stb. Ő ki volt merülve sokszor, pihenni akart inkább, engem zavart, hogy nincs egymásra időnk, így ultimátumot kapott, vagy a munka, vagy a kapcsolatunk. Neki fontos volt, hogy saját magunk meg tudjunk élni (én otthonról dolgoztam) és ne függjünk a szüleimtől, ezért úgy érezte, muszáj dolgoznia. Ekkor életemben először durva szavakat vágtam hozzá, mehet amerre lát, ne jöjjön haza, nagyon cifra dolgokkal tarkítva.


Ő nagyon lelkiismeretes és sírt a munkahelyen. Sosem bántam vele ilyen rosszul. Megbántam, de sajnos későn, mástól kapott vigaszt, beleesett egy olyan hibába dühében és szomorúságában, amit sosem gondolt, hogy megtesz. Azonnal megbánta... Jött a szokásos bocsánat kérés, sírás stb., nem akar elveszíteni meg minden...


Mivel terhes lett, elnéztem, hisz elvileg védekeztek (gondoltam hátha az enyém) bár ki tudja, meg az sem garancia sosem, bármikor lehet hiba (kiszakad pl.)...


Meglett a gyerek, nem firtattuk, hasonlított is rám, mindig is erre vágytunk. Tipikusan az a nő, aki gyerekre és házasságra vágyott, aki az igazira várt, ennyi, más nem fontos (meg a törődés, amit akkor nem kapott meg, bár ez nem mentség, nem egyenlő azzal...).


Viszont nekem folyamatosan piszkálta az agyam a dolog, így csináltattam tesztet (már bánom amúgy, mert jól megvoltunk), ő meg az egyszeri dolog miatt, ahol volt védekezés, simán belement, mondván fixen az enyém. Sajnos a több hónapos gyerek nem az enyém. Egyetlen egy hiba, és rengeteg év kuka...


Én elhiszem, hogy megbánta, mert már olyanokat mond, hogy képes lenne bármire, hogy visszakapjon, odaadja akkor a biológiai apjának stb. (amit sosem kérnék), pedig ez volt minden vágya, de ha tehetné, és tudná, hogy nem az enyém, visszamenne az időben, nem tenné meg vagy elvetetné, amit sosem akart volna, de értem megtette volna (erre sem kértem volna, a gyerek semmiről nem tehet). Nem rosszból mondja, csak próbál bizonyítani, hogy bármire képes lenne, hogy újra velem legyen...


Szóval a lényeg, egy mesébe illő kapcsolatot elrontott teljesen egyetlen egy (hatalmas) hiba.


A probléma ott kezdődik, hogy csak egymással tudunk normálisan beszélni, a legjobb barátok vagyunk, és mint ember hiányzik inkább, nem mint nő, viszont nehéz elnézni mindezt és a büszkeséget félretenni. Hetek óta nem vagyunk együtt, de nem bírjuk ki, hogy ne beszéljünk, ráadásul sajátomként szeretem a gyereket is, hiányzik, sírok érte minden egyes nap. Lelkileg teljesen padlón vagyok.


Nem megy az együttlét, de elengedni sem tudom, a gyereket pedig szeretem és a lányt is, de őt már "csak" inkább, mint embert.


Terveztük már az ünnepeket minden, erre kopp...


Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy nem igazán vannak jó körülmények között, ami miatt még nehezebb az elengedés, hisz mindig kérdezem, minden rendben van-e, szüksége van-e a gyereknek valamire, de nem fogad el semmit, 1Ft-ot sem, megmondta ő hibázott, majd lesz valahogy, nem fog kihasználni, ha lelkileg készen állok, próbáljuk meg, ha nem, ne áldozzam fel a boldogságomat értük, legyek most önző és magamat nézzem.


Az a baj nem tudok önző lenni, sajnálom őket, a gyereket szeretem, közben a szüleim is kivannak (ők tudják még egyedül rajtunk kívül a helyzetet). Csak sírunk, ülök a kiságy mellett és csak sírok... Ő is felhív, és sokszor csak sír stb...


Kérdeztem, mi a garancia arra, hogy nem teszi meg újra. Azt mondta eléggé tanult az esetből, ha kell templomban esküszik meg erről (vallásosak vagyunk).


Nem tudom hogyan kezdjek új életet ennyi év után és a történtek után. Úgy érzem képes lennék megbocsátani és sajátomként szeretni a gyereket, de félek, hogy ott lesz a fejemben a dolog, vagy hogy hánytorgatnám.


Tudom, hogy sok nő van még, de azt is, hogy ilyen bensőséges kapcsolatom már nem lenne, ráadásul ki tudja lehet-e gyerekem és mikor (közel a 30-hoz vagyok).


Ha csak kettönkről lenne szó, könnyebb lenne, talán el is engedném, de a gyereket sajátomként szeretem...


Tudom, hülye vagyok, a logikus az lenne, hogy hagyjam a fenébe, és kezdjek új életet, de nekem ez nagyon nehéz, nem sokan fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, ráadásul már barátaim sincsenek, csak ő maradt, és mai napig meghallgat, segít a lelkemnek. Tudom, ez sem egészséges, mert ez így se vele, sem nélküle, és sosem ér véget, ezért kellene dönteni.


Már azon is gondolkodtam, hogy szakember segítségét kérem (pl. pszichológus, amúgy is szorongok). Nagyon nehéz, mint a gyász, szinte gyászolom őket, máshogyan nem tudom leírni...



2022. okt. 20. 02:37
 31/91 anonim ***** válasza:
97%

Én nem hiszem hogy egy ilyen szituációban benne szeretnék maradni.

Van valami önzetlen és nemes abban, ha a kvázi megcsalásból született gyereket felnevelnéd, ha nagy szíved van, és tényleg őszinte bizalomra és elkötelezettségre építitek ezután a kapcsolatotokat, így lehet, hogy működhet. De az biztos, hogy érzelmileg ez nagyon nehéz, terhelt "indulás" a családos létbe.

Én még csak hasonló helyzetben sem voltam, és nő vagyok, de azt hiszem, ha a párom azzal jött volna haza, hogy valószínűleg terhes tőle egy nő, akkor szakítok.

2022. okt. 20. 06:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/91 anonim ***** válasza:
48%
Kérdező! Milyen érzéseid vannak a történetem után? El tudnád venni később te is feleségül? Hogy érzel a jövővel kapcsolatban? Vele maradsz?
2022. okt. 20. 06:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/91 anonim ***** válasza:
95%

Idézlek: "a motiváció, ha mégsem itt élnénk", "ő olyan típus aki helyettem is bocsánatot kér"

A lány egy kislány, aki vágyott a szerelemre meg a boldog család mesére, de anyuddal nem jött ki, azonban ezt képtelen volt normálisan lekommunikálni, illetve racionalizálni.

Most is arra vágyik, hogy a saját szüleitől szabaduljon és boldog család legyetek, de ha visszamennének pár hét múlva újra élednének a problémák, aminek a szüleid a forrása.

Azt értelmezni se tudom, hogy várhatta tőle bárki, hogy 10+ óra munka után, ahol heti 1 nap szabad, még ő takarítson miközben te otthon vagy home officeban, 8 órában.

Nekünk a férjemmel 2 munkánk van, amikor ő van a másodikban én takarítok, amikor én hosszú napozok, ő takarít. Mondjunk nekünk nem dirigál anyu, mert nincs itt.

A megcsalásról ő tehet, ez nem kérdés, de a kapcsolat megromlásáért, és hogy megtartotok 1 gyereket anyunál, ahol a lánynak nem jó és az is kérdéses, hogy kié, na az a közös hülyeségetek volt.

(A lepontozókat nem értem, nincs baj a több generáció együtt élésével, ha mindenkinek megfelel, de itt a lánynak nem felelt meg, ez elég egyértelmű.)

2022. okt. 20. 06:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/91 A kérdező kommentje:

28:

Ezt jól látod, most már nem igazán van oda érte, viszont nem az az oka, hogy itt akar lenni, mert olyan a ház, amilyen, hanem én (családra vágyik), meg a többiek, akik itt laknak, mindenki más hiányzik neki, meg a család többi része, de anyukámmal tényleg nem a legjobb viszonyt ápolják, viszont ez leginkább azóta van így, mióta ez a dolog kitudódott, ami miatt érthető is...


29:

Nem, szerettük volna, rajta voltunk a témán, és terhes lett, de félt szólni arról, hogy mi történt, nehogy ez befolyásolja az egész dolgot, hisz biztos volt abban, hogy az enyém, így dobott egy kis morzsát, kisebb dolgot vallott be, ezért később derült ki a dolog, hogy mit tett már. Ő sem vetette volna el, mivel soha nem tenne ilyet, én meg nem hagytam volna, mert a gyerek semmiről nem tehet és akkor még ki tudta, hogy a másé, sokáig azt sem tudtam, hogy más is szóba jöhet.


Itt próbáltam rövidíteni. Mondtam, ami nem fontos, abba nem megyek bele, főleg, hogy anonym maradjak, de ez nem úgy történt, hogy elmondta, aztán hopp, terhes lett, hanem a sírba akarta vinni, hogy nekem ne fájjon és ne befolyásolja a családi életünket, kevesebbet mondott el a történtekből elsőnek. Volt visszhangja a dolognak, majd már jóval utána derült ki, hogy mi történt, de ettől függetlenül mindenki sejtette, csak nem tudtuk biztosra. Ekkor már nem volt ilyen lehetőség, hogy megtartjuk vagy sem...


Az utóbbi 1-1,5 év volt elcseszve, de előtte tényleg, szinte még csak veszekedés sem volt, és az is sok év... Ezért írtam, hogy mesébe illő, mert mindaddig, míg nem jött ez a munka, tényleg az volt...

2022. okt. 20. 06:45
 35/91 anonim ***** válasza:
75%

9 hónapig titkolta tesó....

9 hónap...

Egyik megcsalásomat se titkoltam ennyi ideig.

Biztos szeret szerelemből?

2022. okt. 20. 06:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/91 anonim ***** válasza:
95%
Valójában ő a gyereket akarta, nem tégedet.
2022. okt. 20. 06:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/91 anonim ***** válasza:
94%

NEM a munka miatt romlott a kapcsolat, hanem amiatt, amiért ennyit dolgozott. Másoknak is van olyan időszaka, hogy csak a munka, de ha közös a cél, a motiváció, nem viseli meg a kapcsolatot, mert a felek tudják, hogy ez átmeneti és szemük előtt lebeg a cél.

Amúgy érdekes családod lehet, ahol ennyien együtt laktok, mégis felnőttként tanulod meg, hogy ha valaki tüsszent, azt mondd, hogy egészségére, és erre külön értékként tekintesz, mikozben ez a többségnél alap.

2022. okt. 20. 06:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/91 anonim ***** válasza:
94%
Kerdező! Csináljunk babát, akkor egálba lesztek exeddel.🤣
2022. okt. 20. 06:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/91 anonim ***** válasza:
70%
Persze a 2 babát együtt nevelnétek. Szívesen! 🤣🤣
2022. okt. 20. 07:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/91 A kérdező kommentje:

31: Igen, túl nagy a szívem, és képes lennék feláldozni magam a gyerekért, meg mindazért, hogy mindenkinek jó legyen, de ezt nem hagyja, erre mondta legyek most önző és nézzem magamat is, hogy nekem mi a jó, és tényleg csak akkor próbáljuk meg, ha tiszta szívből szeretném... Szóval tényleg jó ember ő is, én is, csak hibáztunk egyszer az életben, és ez betett nagyon...


32: Ezt nehéz egyelőre megmondani. A megbocsátás menne, a többihez idő kellene. Erős csalódottságot és düht éreztem, de most már egyre enyhébb és inkább a hiányuk fáj...


33: Nagyjából látod a helyzetet. Igen, olyan volt mindig, mint egy gyerek, a legapróbb dolgoknak is örült, és csak arra vágyott, hogy szépeket mondjak és jól meglegyünk, mint egy család. Sajnos igen, állandóan ellentétes véleményen voltak, rossz volt a kommunikáció köztük, sokszor inkább én közvetítettem, hogy ne legyen vita. Jelenleg ő külön él egyébként, csak a gyerekkel, de az ő családja olyan, hogy kidobják, mint macskát sz.rni, ha nem úgy van, ahogy akarják. Első nap felment, és mi harcoltuk ki ezek után, hogy a lakásban lehessen... Első napját a barátnőjénél töltötte, este 6-ig kint tologatta a gyereket a hidegben, mert ki gondolta, hogy nem mehet a saját lakcímére... Aztán a történtek után mi veszekedtünk az ő családjával, hogy ezt hogy képzelik, még ezek után is védtük, mellette voltunk...


Nem várta el senki, hogy takarítson, főleg nem a hosszabb napok után. Egyszerűen így szokta meg mindenki, amikor még nem dolgozott, vagy nem ennyit, és ezek után sohasem mondott nemet, pedig sokszor mondták hogy inkább pihenjen. Rossz volt a kommunikáció, ahogyan írtam, ő szégyellt már nemet mondani, anyukám meg panaszkodott sokszor, hogy ha ő nem csinálja, akkor nincs rend bla-bla-bla, de ezt természetesen a barátnőm érthetően magára vette...


Ahogyan írtam, mi azért laktunk a szüleimmel, mert nagyon sokat segítettek, még a számlába sem kértek, miközben az ő szülei kitiltottak onnan, ráadásul nem volt munka a COVID miatt, itt talált.


A gyereket úgy döntöttük el, hogy unokát vártak a szüleink már, szóval mondtuk, hogy jó, ennyi év után legyen, szóval nem volt nekik teher, sőt, ők örültek a legjobban és most ők vannak ki a legjobban... Tudom, hogy sok minden el lett cseszve, de egy normális beszélgetés megoldhatta volna, de sajnos amit ő tett, azt nem lehet csak megbeszélni...

2022. okt. 20. 07:04

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!