Nem az enyém a gyerek, bonyolult a helyzet. Mit tegyek?
Hosszú lesz, bocsi!
Elsőnek is azzal szeretném kezdeni, hogy mindkét álláspontot, vagy bármilyen választ elfogadok, hisz az ember ettől nehezebb helyzetben nem igazán kerülhet, és megértek mindenkit. Talán ezért inkább a tapasztalatok jobban érdekelnének, de jöhet szimpla vélemény is. Kívülállóként mindig könnyebb, a válaszom nekem is ebben az esetben természetesen az lenne, hogy "dobd a csajt és menekülj...", de amikor az ember ilyen helyzetbe kerül...
Hogy kissé anonym tudjak maradni, a sztorit úgy írom le, hogy nem mindig írok konkrét dolgokat oda, ahová nem muszáj.
Az egymásra találás és a kapcsolatunk mesébe illő volt. Tényleg semmi rossz, néha volt vita, de mindig megbeszéltük. Én vidéki vagyok, ő budapesti, mindig ingáztunk, itt-ott voltunk heteket vagy hónapokat. Egymás lelki társai lettünk, hamar meglett az összhang, nem voltak gátlásaink. Megéltünk együtt sok jót és rosszat, elképzelni nem tudtuk egymás nélkül az életet. 1 hiba volt, én mindig makacs voltam, és ő még azért is bocsánatot kért, amit én követtem el, ezért úgy gondoltam, sohasem veszíthetem el...
Szinte épphogy elmúltunk 18, amikor összejöttünk. Nekem volt némi tapasztalatom, neki semmi, még csók sem, viszont egymással vesztettük el. Mindig is fontos volt számomra, mert nekem van egy-két betegségem, amit elfogadott, meg segített mindig is, mindenben, a hétköznapokban is, plusz sütött, főzött, mosott, takarított, mindent megtett... Tőle tanultam minden jót és illemet, azóta mondom bárkinek ha tüsszent vagy eszik, vagy bármi, hogy "egészségedre" meg hasonló dolgok, szóval nagyon jó ember.
Több, mint 5 éve voltunk már együtt, amikor a COVID-19 betett és vidéken maradtunk, mert a szüleim segítségével anyagilag jobban kijöttünk, meg munkát is talált.
Sajnos ez kezdett betenni a kapcsolatunknak. Egy olyan helyen dolgozott, ahol heti egy szabadnap volt, a munka meg csak papíron volt 8 óra, sokszor ennek a kétszerese volt inkább... Ennyi munka után még jött a szokásos anyós dolgok, takarítson fáradtan ő is, csinálja meg a napi teendőket stb., közben legyen időnk egymásra is stb. Ő ki volt merülve sokszor, pihenni akart inkább, engem zavart, hogy nincs egymásra időnk, így ultimátumot kapott, vagy a munka, vagy a kapcsolatunk. Neki fontos volt, hogy saját magunk meg tudjunk élni (én otthonról dolgoztam) és ne függjünk a szüleimtől, ezért úgy érezte, muszáj dolgoznia. Ekkor életemben először durva szavakat vágtam hozzá, mehet amerre lát, ne jöjjön haza, nagyon cifra dolgokkal tarkítva.
Ő nagyon lelkiismeretes és sírt a munkahelyen. Sosem bántam vele ilyen rosszul. Megbántam, de sajnos későn, mástól kapott vigaszt, beleesett egy olyan hibába dühében és szomorúságában, amit sosem gondolt, hogy megtesz. Azonnal megbánta... Jött a szokásos bocsánat kérés, sírás stb., nem akar elveszíteni meg minden...
Mivel terhes lett, elnéztem, hisz elvileg védekeztek (gondoltam hátha az enyém) bár ki tudja, meg az sem garancia sosem, bármikor lehet hiba (kiszakad pl.)...
Meglett a gyerek, nem firtattuk, hasonlított is rám, mindig is erre vágytunk. Tipikusan az a nő, aki gyerekre és házasságra vágyott, aki az igazira várt, ennyi, más nem fontos (meg a törődés, amit akkor nem kapott meg, bár ez nem mentség, nem egyenlő azzal...).
Viszont nekem folyamatosan piszkálta az agyam a dolog, így csináltattam tesztet (már bánom amúgy, mert jól megvoltunk), ő meg az egyszeri dolog miatt, ahol volt védekezés, simán belement, mondván fixen az enyém. Sajnos a több hónapos gyerek nem az enyém. Egyetlen egy hiba, és rengeteg év kuka...
Én elhiszem, hogy megbánta, mert már olyanokat mond, hogy képes lenne bármire, hogy visszakapjon, odaadja akkor a biológiai apjának stb. (amit sosem kérnék), pedig ez volt minden vágya, de ha tehetné, és tudná, hogy nem az enyém, visszamenne az időben, nem tenné meg vagy elvetetné, amit sosem akart volna, de értem megtette volna (erre sem kértem volna, a gyerek semmiről nem tehet). Nem rosszból mondja, csak próbál bizonyítani, hogy bármire képes lenne, hogy újra velem legyen...
Szóval a lényeg, egy mesébe illő kapcsolatot elrontott teljesen egyetlen egy (hatalmas) hiba.
A probléma ott kezdődik, hogy csak egymással tudunk normálisan beszélni, a legjobb barátok vagyunk, és mint ember hiányzik inkább, nem mint nő, viszont nehéz elnézni mindezt és a büszkeséget félretenni. Hetek óta nem vagyunk együtt, de nem bírjuk ki, hogy ne beszéljünk, ráadásul sajátomként szeretem a gyereket is, hiányzik, sírok érte minden egyes nap. Lelkileg teljesen padlón vagyok.
Nem megy az együttlét, de elengedni sem tudom, a gyereket pedig szeretem és a lányt is, de őt már "csak" inkább, mint embert.
Terveztük már az ünnepeket minden, erre kopp...
Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy nem igazán vannak jó körülmények között, ami miatt még nehezebb az elengedés, hisz mindig kérdezem, minden rendben van-e, szüksége van-e a gyereknek valamire, de nem fogad el semmit, 1Ft-ot sem, megmondta ő hibázott, majd lesz valahogy, nem fog kihasználni, ha lelkileg készen állok, próbáljuk meg, ha nem, ne áldozzam fel a boldogságomat értük, legyek most önző és magamat nézzem.
Az a baj nem tudok önző lenni, sajnálom őket, a gyereket szeretem, közben a szüleim is kivannak (ők tudják még egyedül rajtunk kívül a helyzetet). Csak sírunk, ülök a kiságy mellett és csak sírok... Ő is felhív, és sokszor csak sír stb...
Kérdeztem, mi a garancia arra, hogy nem teszi meg újra. Azt mondta eléggé tanult az esetből, ha kell templomban esküszik meg erről (vallásosak vagyunk).
Nem tudom hogyan kezdjek új életet ennyi év után és a történtek után. Úgy érzem képes lennék megbocsátani és sajátomként szeretni a gyereket, de félek, hogy ott lesz a fejemben a dolog, vagy hogy hánytorgatnám.
Tudom, hogy sok nő van még, de azt is, hogy ilyen bensőséges kapcsolatom már nem lenne, ráadásul ki tudja lehet-e gyerekem és mikor (közel a 30-hoz vagyok).
Ha csak kettönkről lenne szó, könnyebb lenne, talán el is engedném, de a gyereket sajátomként szeretem...
Tudom, hülye vagyok, a logikus az lenne, hogy hagyjam a fenébe, és kezdjek új életet, de nekem ez nagyon nehéz, nem sokan fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, ráadásul már barátaim sincsenek, csak ő maradt, és mai napig meghallgat, segít a lelkemnek. Tudom, ez sem egészséges, mert ez így se vele, sem nélküle, és sosem ér véget, ezért kellene dönteni.
Már azon is gondolkodtam, hogy szakember segítségét kérem (pl. pszichológus, amúgy is szorongok). Nagyon nehéz, mint a gyász, szinte gyászolom őket, máshogyan nem tudom leírni...
válasza:A gyerek nem megcsalásból született, hanem te kirúgtad őt, hogy ne jöjjön haza.
Szóval nyugodtan örökbefogadhatnád.
válasza:Ebben a sztoriban 2 nagy hiba is van, a másik, amelyikrol nem írsz, hogy saját egzisztencia nélkül vállaltatok gyereket. Felnőtt embernek már nem kéne így függni a szüleitől.
Dönts, de ha őket választod robotolj, hogy ne a szülőkkel lakjatok, lassan majd ő is mehet vissza melózni és később lehet saját gyerek is.
Ha pedig elengeded őket, gyászolj, mert a folyamata ugyanaz, mintha meghalnának. Ne keresd őket, szenvedj, kérj segítséget és idővel jobb lesz.
válasza:Hogy lenne már a kérdező a hibás mert a csaj felcsináltatta magát valami gyerekkel amikor konfliktusba kerültek. Vagy ez kéne hogy legyen a megoldás? Valami nem tetszik a kapcsolatban, akkor mindenki csalja meg a másikat, hiszen minden jobb lesz tőle? Ugyan már!
Szerintem hagynod kéne a dolgot, kérdező. Ezt a békát sose tudnád lenyelni. Hozd meg az egyetlen racionális döntést amit lehet, és lépj tovább, még ha kényszerítened kell magad akkor is.
válasza:Mesébe illő kapcsolat, ahol azért üvöltesz vele, mert dolgozik, hogy ne máson élősködjön?
Ezt a mesét három mondatban össze lehetett volna foglalni.
válasza:Én történetem:
16 évesen Volt egy pasim akivel 1 évig összejártam szexelni. Kapcsolatnak volt kimondva, de én nem tekintettem annak az egészet. Elején voltak fellángolasaink, de sajnos nem lett belőle semmi komoly szerelem.
Közben mellette volt egy vallásos volt osztálytársam is, aki megtetszett szerelemből. Elég csúnyán kikosarazott, elhívott randira, de nem jelent meg a randin, elment a barátaival és azt írta messengerek küldjek mesztelen képet. Előtte a szomszéd srác tett lapátra, plussz előtte egy srác szégyellt a barátai előtt, mert szocfób voltam, az első pasim meg megcsalt és évekig zaklatott. Szóval éltem a szerelmes vagyok mindenkibe korszakomat, de sajnos mindenki elutasított.
Már annyira elegem volt, hogy nem találok senkit, hogy egy barátomnak panaszkodtam, hogy soha nem fog senki se szeretni. Azt mondta, hogy lehet, hogy az orrod előtt van, akinek kellesz ,csak nem latod. Kérdeztem, hogy magára céloz-e, de erősen tagadta. Egyébként a poén benne, hogy nagyon szerettem ezt a barátomat a hívő előtt is, de nem akartam elrontani a barátságot. Aztán már nem bírtam tovább, bevalottam neki, hogy szeretem. Sokszor le is írtam már neki, de mindig töröltem. Itt már tényleg nem tudtam tagadni az érzéseim, mert nem bírtam volna.
Jól kiröhögött válaszképp. De végülis összejöttünk nagy nehezen. Aztán megjelent a srác, aki elvileg a párom, hogy talizzunk már. Nem is értettem ,hogy ez most mit akar, hónapok óta nem láttam. De hát bizsereg a nuni, találkoztam vele. Nagyon megbántam, sírtam is.
Na szóval a srác, aki a barátomból lett a szerelmem Vele nyáron találkoztam, amíg vígan d.gott a d.gópajti párom.
Tali szerelmemmel: Olyan boldogságot még soha nem éreztem mikor megláttam őt. Odarohantam és a nyakába ugrottam. Ez a legszebb emlékem egész életemben, nem hiszitek el. Aztán második talin volt csók is, ami felejthetetlen érzés, én még ilyet soha nem éreztem csókolózáskor, pillangók meg minden.
Harmadik előtt fenyegetőzött, hogy szexeljek vele vagy elhagy, szóval belementem. Hát mikor elfogyott a gumi, véletlen belém élvezett, de az fájt a legjobban, hogy kinevetett, meg olyan ge-ci menőnek érezte magát. Egyébként soha nem csináltam előtte senkivel se gumi nélkül. Szóval elkezdett fenyegetőzni, hogy abortusz meg minden, teljesen kikészültem, lefogytam. Elmondtam a d.gópajtinak mi történt, szóval összekapott a 2 srác.
Ezután nem tudtam dönteni kivel maradjak. D.gópajti vagy a szerelmem. A 2 srác konkrétan hagyta, hogy mindekettővel legyek egyszerre. A dugópajti már olyanokkal jött, hogy elakar jegyezni, meg kettővel nem lehetek egyszerre. Egyszer a d.gópajti felingerelte magát, amiért a szerelmemmel beszélgettem, szóval levágott egy nagy pofont.
Innentől kezdve a szerelmemmel voltam, de mindketten nehezen viseltük a dolgot. Ő azt, hogy csaltam én meg ezt az abortuszos traumát. Ezután megcsaltam 7 pasival, de mindet bevallottam neki egyenként.
Végül rájött, hogy nekem nem kellene a szüleimmel lakni, mert szar állapotba hoznak. Összeköltöztünk így.
A 8. Pasi akivel megcsaltam az a lakótárs volt. Beleszerettem a lakótársba, de nem hagytam volna el őt miatta.
Nem mondtam el neki mi a helyzet, igazából élveztem a perceket a szerelmemmel, hogy végre tudunk együtt hülyülni. Igen szomorú, de a boldogságomhoz ez a félred.gás kellett.
A szerelmemmel ekkor már 2 éve voltunk együtt kb. Elkezdett bántalmazni fizikailag. Kicsavarta a kezem, vagy megszorította, sokszor teljesen ok nélkül. Teljesen ki kelt magából. Sokszor hazaküldött utána sírt, hogy menjek gyorsan vissza, mert egyedül van. Gyakorlatilag bekattant mellettem.
Elköltöztünk mindketten haza. Mikor hol éltünk. Bevallottam neki.
Utána összeköltöztünk X városba. Annak a decemberében eljegyzett, itt már lassan 5 évnél jártunk.
Rá 2 évre házasság.
Most leszünk 9 évesek.
Én még mindig érzem a pillangókat mikor megcsókol és a szívemben is valamit. Ő felőle is szoktam egy kis szikrát érezni, meg elég furcsán viselkedik sokszor.
Azt mondta, hogy nagyon jó házasnak lenni. Ő is sokkal jobban szeret ahogy telik az idő.
De nagyon félek, hogy már csak szeretetet érez irántam.
Egyébként nézzétek el, hogy egy q.rva voltam, útközben kiderült, hogy skizofrén vagyok, de nem kell gyógyszert szednem, szóval valami enyhe lehet.
--------
Amúgy véleményem szerint érthető, hogy szerelmes vagy. De basszus mégis védekezés nélkül csinál másnak gyereket? Horror. Legalább beadná nevelőintézetbe, akkor azt mondanám folytassátok.
Teljesen átgázol a lelkeden egy babával. Mi az istennek neki az a gyerek, ha téged szeret és nem is tőled van? Nem szülünk mi nők idegeneknek. Annyira téged választana beadná nevelőintézetbe.
Ez valami bosszú akar lenni? Mert bosszúnak is durva.
Mi sose voltunk hetekig egymás nélkül, mert nagyobb volt a szerelem. De ezek szerint, te ezt nem igazán tudod megbocsátani neki.
Szívedre hallgass inkább szerintem. Ha most nem akarsz vele lenni, akkor ne legyél, szép fokozatosan minden kialakul majd, semmit se kell eröltetni. Se a szakítást se a szexet. Most csak sírjátok ki magatokat.
válasza:Mindig azok a fránya részletek...
Azért nem vetette el, mert mi van, ha a tiéd...
De nyugodtan lehet teszt, mert, biztosan a tiéd, ők védekeztek.
válasza: válasza:Nem mondanam mesebe illonek a kapcsolatotokat: o halalra dolgozta magat ertetek, te erzelmileg zsaroltad, anyadnal laktatok, o felrement... Magat az alapelvet ertem, hogy mire gondolsz, de ezt egeszseges kapcsolatnak semmikeppen nem neveznem.
Az, hogy a gyerek nem az enyem, zavarna. Nagyon. Ott lenne allandoan a fejemben, hogy mas gyereke, a parom nem tolem lett terhes, hanem valaki mastol.
Teged is zavar egyebkent a lelked melyen, mert azt a tesztet megcsinaltattad.
A parodon latszik, hogy odavan erted a leirtak alapjan. Ez abbol is latszik, hogy meg a gyereket is elhagyna erted, viszont ez egy nagyon into jel lenne nekem. Ez az o gyereke is, egy anyanak sosem szabadna igy eltaszitania magatol a gyereket.
Nagyon nehez egyebkent erre az egesz szituaciora valaszt adni, mikozbne olvastam, ide-oda csapodtam a te es parod partja kozott.
Neked azt javaslom, hogy hagyd el. De ne csak kidobd, koltozz el messzire a szuleidtol. A lanyt tiltsd le, ne legyen vele semmi kontaktod. Kezdj teljesen uj eletet, akar kulfoldon. Talalj valami olyan helyet, hobbid, elfoglaltsagot, ami enyhiti a parod hianyat. Semmikeppen ne maradj vele egyutt, mert hosszutavon a megcsalas gondolata felfogja orolni a lelked. Nehez lesz, nagyon, de mindkettotoknek ez lesz a legjobb. Tul sok serelmet okozott ez a kapcsolat mindkettotoknek.
Uh, kérlek mondd, hogy ezt nem gondoltad komolyan.
Na akkor kicsit részletezzük ezt a részét... Bevallom, hibás voltam, igen, de ezt meg lehetett volna beszélni bármikor, adódnak mindenhol problémák, viszont a hűtlenség más téma, sokszor helyrehozhatatlan, főleg, ha ilyen következményei vannak. Igaz, hogy másban kereste azt, amit az elején tőlem megkapott, a megértést, vigaszt, jóságot stb., és amilyen naiv be is dőlt...
Oké... Nézzük az én oldalamról, akkor részletezem ezt a munka dolgot.
Ez akkor már nem egyszeri dolog volt, ezt többször megbeszéltük, hogy kér szabadnapot, főleg úgy, hogy minden hónapban jár valakinek egy teljes hét, de neki már nem járt hónapok óta akkor. Amikor kiderült, hogy ő neki járna (főnök anyja is már sajnálta, külön kérte, hogy ő kapjon), kidőlt több ember, azt hiszem COVID miatt, és behívták 2 műszakozni egész hétre, amikor estére kellett volna mennie csak. Megbeszéltük, hogy oké, több ilyen ne legyen, rá 2 hétre megint jött a 2 műszak, ekkor borult el az agyam, hogy bevállalta. Ráadásul az volt a szokás, hogy hetente váltogatnak, de neki többször is egymásutáni heteken estére kellett mennie, ami azért nem volt jó, mert későn járt haza, sokszor hamarabb kellett indulnia, szóval alig voltunk együtt. Már csak annyit kértem, hogy este helyett legalább kérje magát reggelre, de azt is alig kapta meg, majd végül kapott 2 szabadnapot (nem egymásután) 1 héten, amikor neki járt volna egy teljes hét. Itt már nagyon elegem volt... Mondtam hagyja ott, dolgoznia sem kell (nem volt nagyon rá szükség), vagy akkor keressen más helyet, volt is lehetőség...
Nem vártam el, hogy dolgozzon, sőt, azt akartam, hogy ne menjen. Nem anyám helyett csinálta, hanem vele együtt a házimunkát (nagy ház). 4-5 éve dolgozom folyamatosan, minden egyes nap, igaz itthonról, de minden egyes nap azóta, 1-2 nap maradt ki maximum. Direkt éjszaka csinálom, hogy a nappalom, délutánom szabad legyen, ezt akartam vele összehangolni, ahogy volt ez a munka előtt anno, az elején...
Ráadásul mindezért még akkor bocsánatot kértem, egyáltalán nem egyenlő tett, még ha nem is volt szép tőlem sem, azért messze nem ugyanaz...
Csak rajtam a múlik, hogyan tovább, ő szeretné, szóval nem hiszem...
Uhhh, nagyon durva... Az, hogy a gyerek megszületett, nekem miért volt közöm? Azt ők rontották el, figyelmetlenek voltak...
Tuti nő vagy, akiben valami hasonló dolog miatt van erős frusztráció.
Hibáztam, bocsánatot kértem, de nehogy már egy megcsalásért én legyek a hibás, aminek kemény következménye lett...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!