Tapasztalt, idősebb, vagy intelligens ember. Tudnál segíteni? Most azonnal leszögezem, hogy nem panaszkodni és siránkozni jöttem. Meg akarom érteni a TE szemszögedből, mi ez a helyzet, és mi van anyámmal.
Tudsz ebben segíteni? Minden ott kezdődött, hogy kisgyerekkorom óta anyám és a párja konkrétan majd 20 éve, éjjel nappal veszekedtek és az egész életünk az erőszakról szólt.
Az elmúlt néhány évben többször külön váltak. Anyu azóta sem engedi el igazán. Felelőtlenül közös házat vettek és rajtam kívül két gyerekük lett. Pedig tisztában voltak azzal, hogy mérgező a kapcsolatuk. Közel 20 évig kitették az egész családot, nagyszüleimet és minket is az erőszaknak. A többit, és a kérdésemet leírom megjegyzésként alulra. Kérlek, vedd figyelembe.
Anyám testvérei: Egyik férfi gyereküknek látszólag jó kapcsolata van, együtt építenek mindent.
A másik férfi kifogott egy olyan nőt, aki csak a haszont látja benne. Hajtja ezerrel, szinte már kihajtja a belét. Egyáltalán nem szereti, de mégis megalázkodik neki és hagyja magát irányítani.
Anyám: Pedig kifogta ezt a férfit, és mindent leírtam. Előtte nyilván apám volt, akivel szintén hasonló helyzet lett.
Az az érdekes viszont, hogy nekem van önbecsülésem. Mégpedig azért, mert a viselkedésem erre utal.
Volt olyan kapcsolatom persze, ahol én is elviseltem kb mindent. De azon kívül én eddig akárkivel beszéltem. Mindenkit képes voltam az utamból eltakarítani, aki bele mert abba gázolni. Rajta kívül mindenkin elég lazán túl lettem, sőőt...
Tehát valamelyest tudatosabbnak érzem magamat, mint amilyenek ők voltak.
Anyukád minden bizonnyal társfüggő, a párja már alighanem porig rombolta az önbizalmát, és emiatt Anyukádban fel sem merül, hogy lehetne még szerető, odaadó párja.
Érdemes lenne felkeresni egy pszichológust!
Most hogy mondjátok, van ebben valami. De én nem fogom erőltetni ezt a pszichológus dumát, mert ha megpróbálom csak vissza utasítja és kioktat, beszólogatna. Majd ezt ő döntse el. Már elengedtem, hogy magyarázzak.
Annak viszont örülök, hogy én nem estem ebbe a kategóriába. Én konkrétan mindenhol el tudok lenni egyedül, és nem érzem úgy, hogy függnék bárkitől is.
Attól szoktam félni viszont, és erre mindig emlékeztetem magam, hogy sose hasonlítsak a vérszerinti apámra, vagy anyu másik párjára.
Szóval mindig emlékeztetni akarom magam a későbbiekben, észrevenni, ha hasonlóan viselkedem.
Ugyanis ha nem vagyok résen, nem lesz mindig rálátásom.
Csernus szerint már akkor olyanok vagyunk, mikor megfogalmazódik bennünk, hogy ezt nem szeretnénk tovább vinni 😆.
Anyád kapcsolatfüggő - ennyi a nagy helyzet, és aki ilyen az évtizedeken át benne marad a híg kakában, semmint kilépjen belőle, mert fsik az egyedülléttől.
Ez van.
Tehát egészséges az, amit teszek? Szándékosan kerülni próbálom őket, és ezt már nem akarom megváltoztatni. Itthon sem nagyon akarok anyuhoz sem szólni, csak ha ez elengedhetetlen.
Meg az egész családomhoz nem akarok közelien viszonyulni. Veszekedni már nem fogok én itt senkivel, de nem akarok közel lenni hozzájuk. Teljesen vissza akarok húzódni.
Én nagyon sokszor próbáltam elmagyarázni mindent, a tényleges valóságot. Vagy nem akarták megérteni soha, vagy én voltam a rossz. Szóval ezt a saját érdekemben, meg kéne tennem!
Édesanyádnak milyen gyerekkora volt? Lehet, hogy azzal is összefügg a viselkedése és az életmódja.
Én a helyedben pszichológushoz mennék, ő biztosan tud segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!