Mit tennétek ilyen helyzetben?

Kényes téma. Előre mondom, hogy nem kérek semmi perverz fantáziájú választ, nem vagyok olyan beállítottságú.

Van egy mostohaanyum, aki apa felesége lett és velünk él. Neki is vannak gyerekei, köztük egy 16 éves kis porbafingó gyerek, mert már nem tudok rá mit mondani.. És vagyok én, egy 20 éves lány. Néha átjön hozzánk ez a gyerek és nálunk alszik. És olyankor napközben hol öcsém szobájában van, hol az enyémbe jön, beszélgetni. Ebbe még nincs is semmi.

De most a napokban más volt. Este mikor már aludtam, arra keltem fel hogy az én ágyamba fekszik és tévét néz. Hirtelen nem tudtam mi van miért jött ide, mikor kérdőre vontam csak így semmi hátsó szándékkal lazán annyit mondott hogy úgyis szeretem én is a gyanú árnyékában műsort (ez olyasmi mint a családi titkok, segítség bajban vagyok). Nem gondoltam semmire meg szerintem senki nem úgy vette volna hogy hátsó szándékkal jött oda hogy akart volna valamit, hanem csak szimplán tévét nézni. De még kb félálomban voltam és én is elkezdtem nézni a tévét.

Aztán azt vettem észre hogy a belső combomhoz nyúlt és elkezdte simogatni. De nem ilyen játszadozásból vagy ilyesmi tudjátok, hanem “úgy”.. És majdnem ott.. Hirtelen úgy meglepődtem hogy kb lesokkoltam és nem tudtam reagálni. Nyilván nagy 20 éves lányként le kellett volna keverni egyet a kis kanos takonygyereknek, de annyira lefagytam tényleg, megrémültem a gondolattól hogy ez most komoly.. Aztán mostohaanyum bejött a szobámba mondani valamit, közben ahogy bejött, a kisgyerek gyorsan elhúzta a kezét a combomról.

Még mindig nem hittem el ami történt de ki is zavartam gyorsan.

Azóta olyan rosszul érzem magam, kínos meg ideges vagyok nagyon ha rá gondolok erre az egészre. Ez felháborító. Míg aludtam mondjuk, ki tudja mit csinált lehet lefogdosott vagy leápolta magát, úristen bele se gondolok inkább. És előtte máskor már csinált olyanokat is, hogy arra jöttem haza hogy az én ágyamban fekszik kényelmesen mintha az övé lenne. El akartam zavarni olyankor, de ő nem ment. Játékosan vette ezt a helyzetet nevetgélt, én meg próbáltam lelökni meg minden az ágyamról, de nem engedte, makacsul feküdt az ágyamban mintha az ő helye lenne. Végül sikerült kitennem onnan, de nagyon idegesítő. És erről mostohaanyum is tudott de mégsem furcsállta. Meg volt hogy felvette az én papucsomat ebbe még úgy nincs is semmi, de ekkor is ugyanazt csinálta mint mikor nem akart kiszállni az ágyamból. Gyerekeskedett, nevetgélt, nem adta vissza a papucsom. Na szóval ilyenek.

És most hogy ez történt, nagyon durva, többet nem engedem be a szobámba az biztos. De az a baj ugyanúgy bement hiába nem engedtem neki, ahogy azt se hogy az ágyamba feküdjön stb. Tudtam hogy ezt el kell mondanom apáéknak is, de főleg az anyjának, hogy tudja milyen is az ő fia.. Nagyon felidegesít ez az egész.

El is mondtam ma, és nem kaptam normális reakciót, amit várna az ember ilyenkor. Még engem támadtak le hogy hát miért engedtem be én vagyok a hibás. Nem értik hogy én nem engedtem be. Meg eleve senki nem gondolta hogy ő ilyen. Rendesen velem veszekedtek, tényleg olyan rosszul érzem magam hogy nem értenek meg. Apa se áll mellettem mint lánya mellett főleg ilyen helyzetben, “ölnie kéne” ilyenkor ha a lányáról van szó és ezt csinálják. De ehelyett ordibált velem, hogy mit gondolok milyen rosszul eshet ez az anyjának, hogy ilyeneket mondanak a fiáról. Meg hogy milyen problémát csináltam a családban most. Mintha miattam történt volna ez. Azt éreztetik velem hogy én vagyok a hibás. Annyira rosszul érzem magam legszivesebben sírnék. De tényleg miért én lennék a hibás? Arról nem én tehetek hogy egy kanos kis majom rámenne egy felnőtt nőre, sose gondoltam volna hogy ő ilyen. Azt meg meglehet érteni hogy én abban a helyzetben lesokkoltam és nem tudtam hirtelen hogy kezelni. Így is alig mertem elmondani itthon. Még most is nehezemre esik elhinni hogy van ilyen.

Kérlek segítsetek most kicsit, érezzetek velem együtt. Mit tennétek? Veletek volt már ilyen?