Szerintetek miért "falaz" nekem?

51.

:D

Nyugi már, ez egy ismeretlen valaki, lehet kamu sztori is akár!

Még agyvérzést kapsz. :D

Csak azt olvastam el, amit a kérdező írt, a válaszomhoz nincs szükségem a válaszolók benyomására.

Tehát van egy már felnőtt, önálló életet élő fiad, aki összejött egy nála 11 évvel idősebb nővel, és ha jól sejtem, csak a korkülönbség alapján beskatulyáztad a nőt, és a legrosszabbakat feltételezed róla, és ennek megfelelően utálatosan viselkedsz vele.

Az előítélet eléggé beszűkíti a látókört, és csökkenti, sőt, akár ellehetetleníti a másik személy objektív, reális értékelését.

11 év korkülönbség...

Neked ebből lejön, hogy

- a csaj proli

- a szülei is prolik

- fut a fiad után

- komolytalan a kapcsolat

Hirtelen ezek a véleményeid jutottak eszembe, de lehet, hogy írtál még mást is.

Ezek közül egyik sem az a szint számomra, hogy utálatosan viselkedjek a gyermekem választottjával. Ha bunkón viselkedett velem, ha meglopott stb., az más, akkor érthető valamiféle határok felhúzása, de szerintem kb. a semmire ugrottál így, és nagyon felületesen ítélkeztél.

Aztán amikor kiderülnek, hogy konkrétan megdőlt a nőről alkotott képed, most össze vagy zavarodva.

Hiszen nem prolik a szülei.

Nem proli a csaj sem, mert akkor bizony szétpanaszkodta volna magát az anyjának, de még mindig ettől tartasz.

Én a helyedben elmennék, és itt a lehetőség, hogy egy kicsit bebizonyítsd, hogy te mégis normális ember vagy.

Azt írtad, hogy szimpatikus számodra az anyuka, és félsz, hogyha összebarátkoztok, akkor majd elárulja a lánya, hogy hogy viselkedtél vele. Vagyis magadat szégyelled. Mondjuk, van is rá okod, de ezt nem taglalom túl, gondolom, sok hozzászólásban fejtegették, és tudod magadtól is.

Két dolog lehet.

Egyik: a nő nagyon is tud mindent, és próbál mégis valahogy segíteni, hogy normalizálodjon a viszonyod a lányával, és tisztában van azzal, hogy a számonkérés, az ítélkezés, a visszatámadás nem segítenek, sőt, csak ártanak ilyen helyzetben.

Tehát lehet ez egy békítő ebéd. Terített asztalnál kultúrált emberek sok mindent meg tudnak beszélni, de ha nem is beszélnek meg, hát lehetőségük van arra, hogy sok mindent megértsenek, átértékeljenek.

Aztán lehet, hogy tényleg nem tud semmit, mert a fiad barátnője nem árulkodós, nem beszélt a dolgaidról, mert felnőtt nő, és úgy gondolja, hogy ezt ő tudja kezelni, ahogy akarja.

Megjegyzem, hogy sokan erre tényleg úgy reagáltak volna, hogy választás elé állítják a gyermeket, hogy vagy az anyád, vagy én, és akkor állj ki mellettem előtte.

Az ilyen gyerekes reakcióban sem volt részed, hiszen láthatóan nem kölcsönös az ellenségeskedés.

A nő felnőtt, egészséges önértékeléssel, és tökéletesen el van nélküled is a fiaddal, nem "harcol" a "kegyeidért".

Azt mondod, hogy félsz attól, hogy ha összebarátkoznátok, és kiderülne hogy hogyan viselkedsz, viselkedtél a lányával, annak mi lesz a következménye...

Erre kb. kétféle képpen lehet reagálni

1. ha a lányommal így bántál, akkor én is veled, örök harag.

2. Nézd, a lányom felnőtt, önálló személyiség, én is az vagyok, attól, hogy vele nem vagy jóban, mi még jóban lehetünk egymással.

3. elmondja talán a lány szempontjait, és lehet, hogy valamit átértékelsz.

Én elfogadnám a meghívást, mert egy meghívást elutasítani elég "proli" viselkedés, kb. az a szint, mint nem kezet fogni valakivel, aki kezet nyújt, vagy nem köszönni vissza valakinek.

Lehet, hogy egy monológgal ülnék le az asztalhoz, mondván hogy egy kicsit zavarban vagyok, mert nem tudtam elfogadni a lányodat a fiam párjaként a korkülönbség miatt, és emiatt talán valótlan dolgokat is gondoltam róla, és annak megfelelően viszonyultam hozzá, tehát finoman szólva nem voltam valami kedves hozzá, és esélyt sem adtam neki, amit megbántam, és bocsánatot is kérek érte.

És folytatod, ahogy akarod.

Miért jó ez?

Ebben nincs semmi megalázkodás. A szégyent most tolod magad előtt, már most félsz, hogy mi lesz, ha kiderül, főleg, ha megkedvelnétek egymást az anyukával. Ebben az van, hogy felvállalod, hogy nem vagy tévedhetetlen, bebizonyítod, hogy felelősséget vállalsz a tetteidért, viselkedésedért, de egyrészt fejlődőképes vagy agyilag, és nem utolsó sorban gerinces is: nem sunnyogod el, hogy milyen vagy valójában.

Én nem tudnám azt elképzelni, hogyha valaki ilyen vallomást tegyen előttem, én rosszat mondjak rá, sokkal inkább az elfogadást, a megbocsátást, a tiszteletet váltana ki belőlem.

Persze lehet, hogy ettől még nem változik meg az alapvéleményed, és némileg feszélyezve érzed magad a nő társaságában, de azért ünnepi alkalmakkor erőt vehetnél magadon te is legalább a fiad kedvéért.

Aztán hogy mi lesz közöttük, hogy csak rövidtávú, vagy hosszútávú, az az ő dolguk: a fiad már felnőtt, és jobb nem belefolyni az ilyen dolgaiba. Unokád is simán lehet még tőle is, de ez olyan téma, amit egy szülőnek sem illik feszegetni (mégis rengetegen megteszik). Esetleg ha mégis annyira furdal a kíváncsiság, akkor megkérdezheted a fiad négyszemközt, hogy szeretne-e valamikor gyereket. De ezt csak egyszer kérdezd, ha kérdezed, és fogadd el a válaszát, legyen az bármi is, és ne tegyél sértő megjegyzést, mert lehet, hogy ezzel elvágod magad.

Az ebéd hangulatától függően, meg bejelentheted, hogy szeretnéd te is viszonozni a meghívást, és egyeztessetek egy időpontot, amikor ők jönnek hozzád, és hangsúlyozd kedvesen, hogy ez a meghívás a fiad barátnőjének is szól.

11 év korkülönbség egyébként nem egy olyan nagy dolog a fiad korában. Szerintem egy kicsit vaskalapos vagy ebben a tekintetben is.

Ismerek egy nőt, akinek 23 évesen 50 éves élettársa volt, azt is tudták a szülők kulturáltan kezelni: "jaj, lányom, hát mi nem ilyen férfit képzeltünk neked, de ha ő a szíved választottja, akkor elfogadjuk. Nekünk a te boldogságod a fontos." kijelentéssel, és nem volt több pofavágás.

Egyébként már csak azért is érdemes lenne összebékülni, elfogadni a nőt, mert láthatóan úgy sem tehetsz ellene semmit, és nem mellesleg ha én ezt látnám a lányod helyében, akkor eléggé megrendülne a bizalmam benned, és tizenötször is meggondolnám, hogy bemutassam a pasimat neked, vagy szóljak-e, ha valamilyen bajban vagyok, lehet-e rád egyáltalán számítani.

Én sejtem miért nem mondta el, de nem írom le, nem adom neked meg az örömet.

Azért azt leírom hogy nem, nem falaz neked. De remélem elmondja az anyjának előbb-utóbb és kiderül higy mégse vagy az a rendes ember mint amilyennek mutatod magad. Szerintem elég álszentseg amit csinálsz.