Kérnétek bocsánatot a helyemben? Nem érzem, hogy bármi sértőt mondtam volna
Párommal külföldön élünk, holnap megyünk majd haza a hétvégére.
Hívott tegnap Mamám, hogy a reptérről hogy jutunk haza, ő Papámat nagyon szívesen értünk küldi, ne kérjünk meg másokat. Mondtam, hogy bérelünk autót, kényelmesebb így nekünk is, mások alól sem kell kivenni a kocsit, amíg otthon vagyunk, vagy hozni-vinni minket. Á, ne, ő értünk küldi a Papát. Aki 82 éves, városon belül is 40 km/h-val közlekedik, nem veszi észre azt sem, ha előtte megy át valaki a zebrán éppen. Veszélyes magára és másokra is, mobilt nem használ, így ha valami közbejönne, vagy nem találnánk egymást a reptérnél, még csak fel sem tudjuk hívni. Mondtam újra, hogy nem kell, köszönjük.
Utána jött az, hogy akkor mit főzzön nekünk, amíg otthon leszünk. Megköszöntem, mondtam, hogy nem kell semmi. Több okból sem:
-Ritkán járunk haza, ilyenkor 4-5 napba sűrítünk bele mindenkit. Van, hogy valakivel a program a közös ebéd, beülünk valahová, beszélgetünk közben.
-A nagyim főztjétől nekem 2 napig fáj a hasam, nem főz túl jó alapanyagokból, minden rántott, olajos.
-Mint írtam, sok a programunk, nyűg lenne a nap közepén átautózni a városon, összeszedni az ebédet, azt hazavinni és utána keresni más alternatívát, mert nem ennénk meg.
-A nagyim is 78 éves, hamar fárad, karácsonykor is, mikor beszéltünk, panaszkodott, hogy főzött egész nap és mozdulni sem bír. Azt sem akartam, hogy megint ez legyen.
Itt is megköszöntem háromszor, de mondtam, hogy megoldjuk, ne fáradjon. Közölte, hogy áruljam már el, én miért utálom így őket?! Kérdeztem, hogy miért utálnám? Mert hogy elutasítom... És hogy neki ez mennyire rosszul esik. De ez nem utálat, szívesen leszaladok egy kávéra, de a két dolog, amit felajánlott, felesleges és macerás is.
Most meg hívott anyám, hogy áruljam már el, mit mondtam tegnap mamának, mert most beszélt vele, és egész éjszaka nem aludt az én viselkedésem miatt, azt hitte, mikor csörgött a telefon, hogy én hívom, hogy bocsánatot kérjek. És hogy mit mondtam, amivel így megbántottam?! Meg, hogy hívjam fel és kérjek bocsánatot.
Nem érzem, hogy bármit bántót vagy sértőt mondtam volna. És viszonylag ritkán megyünk haza, még otthon sem vagyunk, de már áll a bál. És akkor kérdezik, hogy miért nem megyek minden hónapban...
“szerető, összetartó, több generációs családom volt, ahol természetesnek számított, hogy odafigyelünk és tekintettel vagyunk egymásra“
Számomra ez fojtogató és korlátozó. 🤷🏼♀️
Mert igen, sokkal jobban érzem magam a legjobb barátnőmmel, mint egy kellemetlen ebéden a nagyszüleimmel, ahol a téma a magyar valóság, meg hogy minden milyen drága.
"Számomra ez fojtogató és korlátozó. 🤷🏼♀️"
Ebből is látszik, mennyire különbözőek vagyunk, és nyilván éppen ezért különböző a véleményünk a problémádról is. Nekünk, akik családcentrikusak vagyunk és családon belül összetartóak, az az első gondolatunk, hogy a nagyszüleid csak a maguk módján próbálták kifejezni a szeretetüket, mert ezt tapasztaltuk a saját életünkben. És nekünk nem kellemetlen egy közös ebéd. (Urambocsá', nekem még az anyósomékkal sem kellemetlen, ők is nagyon hasonló típusú emberek.) Ahol nem ilyen a család, ott meg jönnek a toxikus, irányító rokonnal. Én értem, hogy van olyan is, de azért nem feltétlenül szükséges és jó dolog általánosítani, mert nem mindenki olyan. Ezért nem is értem, miért kell lepontozni azt, aki egyszerűen a saját tapasztalataiból kiindulva, másként látja.
66: Nem téged szánalmasoztalak le, hanem azt, hogy "abból indulsz ki", mindenki csak toxikus lehet. Nem azt írtam, hogy szánalmas vagy TE, hanem hogy ez a hozzáállás az. Egyébként pedig ne hidd, hogy amiket te írtál, nem volt sértő, idézem: "A válaszolók fele pedig ugráljon a mérgező rokonoknak", mintha csak ilyen rokonai lehetnének valakinek, és igen, magamra vettem, mert korábban én is válaszoltam a kérdésre, mégpedig azt, hogy én bocsánatot kérnék, jól le is pontoztak érte. Szóval ennyit arról, hogy "így beszélsz egy olyannal, aki semmit sem ártott neked", képzeld el, igenis bántó, ha például valaki ismeretlenül lesajnálja és mérgezőnek nevezi a rokonaimat csak azért, mert nem ért egyet a válaszommal. Főleg mivel sajnos például a nagyszüleim már nem élnek, de ha élnének, eszembe nem jutna olyan, hogy elég 2-3 órát eltölteni velük, mert attól ők sokkal többet adtak nekem, amíg velem voltak. És utálom, amikor ilyen a hozzáállás az öregekhez, általában véve is.
Tessék, lehet ezt is lepontozni, lehet engem is toxikusnak nevezni nyugodtan (igen, engem, és nem a hozzáállásomat a témához!), akkor is ez a véleményem. De tudod, hívhatsz te engem toxikusnak, viszont a családomat akkor sincs semmi jogod lesajnálni vagy bántani.
Amúgy belátom, tényleg félreérthetően írtam azt a szánalmast. Már bánom, hogy odaírtam, eredetileg csak szomorút akartam írni.
Tényleg toxikus lehetek.
Hát, aztán csak ránk lett erőltetve a rántott hús, konkrétan szombat reggel, mikor indultunk volna a programunkra, anyukám mondta, hogy jaj még ne menjünk, mindjárt jön a papa az ebéddel, direkt megcsinálta a mama korán, hogy tudjunk pakolni magunkkal (kirándulni mentünk, ott is terveztünk ebédelni, hátunk közepére nem hiányzott, hogy cipeljük magunkkal a kihűlt krumplipürét rántott hússal).
Nem vittünk, de este én ettem belőle kicsit.
Az eredmény: hajnal 2-től hajnali 4-ig összegörnyedve ültem/álltam a nyitott ablakban, annyira fájt a hasam, még két fájdalomcsillapító után is. A mai ebéd elmaradt, mert 2 óra alvás után ez volt a reggeli program is és a nap hátralévő részében vizet iszogattam, kortyonként. És csak imádkozni tudok, hogy holnap hazafelé ne legyen semmi gond. :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!