Kérnétek bocsánatot a helyemben? Nem érzem, hogy bármi sértőt mondtam volna
Párommal külföldön élünk, holnap megyünk majd haza a hétvégére.
Hívott tegnap Mamám, hogy a reptérről hogy jutunk haza, ő Papámat nagyon szívesen értünk küldi, ne kérjünk meg másokat. Mondtam, hogy bérelünk autót, kényelmesebb így nekünk is, mások alól sem kell kivenni a kocsit, amíg otthon vagyunk, vagy hozni-vinni minket. Á, ne, ő értünk küldi a Papát. Aki 82 éves, városon belül is 40 km/h-val közlekedik, nem veszi észre azt sem, ha előtte megy át valaki a zebrán éppen. Veszélyes magára és másokra is, mobilt nem használ, így ha valami közbejönne, vagy nem találnánk egymást a reptérnél, még csak fel sem tudjuk hívni. Mondtam újra, hogy nem kell, köszönjük.
Utána jött az, hogy akkor mit főzzön nekünk, amíg otthon leszünk. Megköszöntem, mondtam, hogy nem kell semmi. Több okból sem:
-Ritkán járunk haza, ilyenkor 4-5 napba sűrítünk bele mindenkit. Van, hogy valakivel a program a közös ebéd, beülünk valahová, beszélgetünk közben.
-A nagyim főztjétől nekem 2 napig fáj a hasam, nem főz túl jó alapanyagokból, minden rántott, olajos.
-Mint írtam, sok a programunk, nyűg lenne a nap közepén átautózni a városon, összeszedni az ebédet, azt hazavinni és utána keresni más alternatívát, mert nem ennénk meg.
-A nagyim is 78 éves, hamar fárad, karácsonykor is, mikor beszéltünk, panaszkodott, hogy főzött egész nap és mozdulni sem bír. Azt sem akartam, hogy megint ez legyen.
Itt is megköszöntem háromszor, de mondtam, hogy megoldjuk, ne fáradjon. Közölte, hogy áruljam már el, én miért utálom így őket?! Kérdeztem, hogy miért utálnám? Mert hogy elutasítom... És hogy neki ez mennyire rosszul esik. De ez nem utálat, szívesen leszaladok egy kávéra, de a két dolog, amit felajánlott, felesleges és macerás is.
Most meg hívott anyám, hogy áruljam már el, mit mondtam tegnap mamának, mert most beszélt vele, és egész éjszaka nem aludt az én viselkedésem miatt, azt hitte, mikor csörgött a telefon, hogy én hívom, hogy bocsánatot kérjek. És hogy mit mondtam, amivel így megbántottam?! Meg, hogy hívjam fel és kérjek bocsánatot.
Nem érzem, hogy bármit bántót vagy sértőt mondtam volna. És viszonylag ritkán megyünk haza, még otthon sem vagyunk, de már áll a bál. És akkor kérdezik, hogy miért nem megyek minden hónapban...
válasza:
válasza: válasza:Ennyiből én sem gondolom, hogy a nagymama "toxikus". Egyszerűen öreg már, és a nagymama szerepben van,szeretné együtt tudni a családot.
Más értékrendet képvisel, a papát küldi fuvarozni mert így illik, ő meg főz, mert az vendégváró női fél dolga. Szerintem már az utcában 2 hete mindenki tudja, hogy a Franciaországban elő unoka nemsokára jön,és nagyon büszke.
Te meg fiatal korosztály vagy másképp élsz már nyilván, te nem akarsz felesleges köröket futni egy látogatás miatt, ő meg nem érti ez miért felesleges, ez a rendje.
Nem kell bocsánatot kérni semmiért, de megnevelni sem tudod a nagymamát és nem is kell.
válasza:Igazából ezek az emberek el sem hiszik magukról, hogy annyira értékesek, hogy a személyük elég legyen ahhoz, hogy valaki időt akarjon velük tölteni. Ezért kell csinálniuk mindig valamit, hogy "megérje" meglátogatni őket.
De ez nem a te felelősséged.
"Engedni egyikőtök sem akar,"
Mert nem opció, hogy 'engedjek'. Igen, sokkal szívesebben vagyok a legjobb barátnőmmel és a keresztlányommal, mert velük jól érzem magam. Nagyszüleimnél más sincs, csak a panaszkodás, mikor költözünk már haza, mi olyan jó abban a Párizsban, és az örök kérdés: híztál??? Vagy a pénztárcánkban nézelődés, páromnak is simán nekiszegezik a kérdést, hogy mennyit keres. Ha kitérő választ ad, akkor "na de csak tudod tán, mennyit kapsz havonta, nem?!".
A reptérről pedig épségben szeretnénk hazaérni, nem 8 órás menetidővel, mert papa végsebessége az utakon max. 80 km/h.
Nem érzem magam toxikusnak, amiért számunkra kényelmetlen dolgokat nem fogadtam el, pusztán udvariasságból. Nem is gondoltam, hogy felnőtt nőként ezt jobban kéne indokolnom, hogy "Köszi, de nem szükséges, megoldjuk máshogy." mondattal.
válasza:én a barátaimal töltöm az időm többsėgét ha magyarországon vagyok anyukámal pár óråt töltök csak az alatt mindent elmesélek amit neki el akkarok mondani ,mutatni . barátaimnak többet mondok el mesélek el mint anyukámnak.
ja és 48 éves vagyok nem mai gyerek vagyok.
válasza: válasza:Igen, kérdező, pont ez a baj, hogy nulla empátia van benned a nagymamád iránt.
Nem tudom, feltűnt-e, de egyetlen válaszoló sem hozta fel, hogy miért nem mész a nagyapáddal. Azért nem, mert érthetők az érveid.
Az viszont nem érthető, hogy miért nem látod, mi a gond, mikor a nagymamád egyenesen rákérdezett, hogy haragszol-e rájuk, mert öreg, de nem hülye, tökéletesen érezte a lerázást. Miért fáj az, hogy a "kösz, de kösz nem" flegmázás helyett normálisan elmondd neki, hogy miért nem? Ne jöjjön a papa, mert messze van már neki Pest, nektek is kényelmesebb saját autóval közlekedni. Ne főzzön ebédet, mert sajnos nem lesz időd otthon nyugodtan ebédelni a vasárnapi családit leszámítva, de egy sütire szívesen beugrasz X napon.
Ha normálisan kommunikálnál ahelyett, hogy nem, mert csak, akkor nem lenne belőle sértődés.
Kellemetlen dolgokat nem kell elfogadni udvariasságból, de attól még udvariasnak igenis illik lenni a saját nagymamáddal, aki töri magát, hogy a kedvedre tegyen.
"normálisan elmondd neki, hogy miért nem? "
Elmondtam!
Utána jött ez, hogy én miért utálom őket?!
Ez nem utálat, de igen, kényelmetlen lenne megszakítani egy programot, hogy elmenjünk az ebédért. Vagy lemondani megbeszélt találkozót. Elmondtam neki, miután erősködött, hogy de, ő főz. Mondtam, hogy nem kell, mert sok a program, egyszerűbb és kényelmesebb valahová beülni majd.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!