Kérnétek bocsánatot a helyemben? Nem érzem, hogy bármi sértőt mondtam volna
Párommal külföldön élünk, holnap megyünk majd haza a hétvégére.
Hívott tegnap Mamám, hogy a reptérről hogy jutunk haza, ő Papámat nagyon szívesen értünk küldi, ne kérjünk meg másokat. Mondtam, hogy bérelünk autót, kényelmesebb így nekünk is, mások alól sem kell kivenni a kocsit, amíg otthon vagyunk, vagy hozni-vinni minket. Á, ne, ő értünk küldi a Papát. Aki 82 éves, városon belül is 40 km/h-val közlekedik, nem veszi észre azt sem, ha előtte megy át valaki a zebrán éppen. Veszélyes magára és másokra is, mobilt nem használ, így ha valami közbejönne, vagy nem találnánk egymást a reptérnél, még csak fel sem tudjuk hívni. Mondtam újra, hogy nem kell, köszönjük.
Utána jött az, hogy akkor mit főzzön nekünk, amíg otthon leszünk. Megköszöntem, mondtam, hogy nem kell semmi. Több okból sem:
-Ritkán járunk haza, ilyenkor 4-5 napba sűrítünk bele mindenkit. Van, hogy valakivel a program a közös ebéd, beülünk valahová, beszélgetünk közben.
-A nagyim főztjétől nekem 2 napig fáj a hasam, nem főz túl jó alapanyagokból, minden rántott, olajos.
-Mint írtam, sok a programunk, nyűg lenne a nap közepén átautózni a városon, összeszedni az ebédet, azt hazavinni és utána keresni más alternatívát, mert nem ennénk meg.
-A nagyim is 78 éves, hamar fárad, karácsonykor is, mikor beszéltünk, panaszkodott, hogy főzött egész nap és mozdulni sem bír. Azt sem akartam, hogy megint ez legyen.
Itt is megköszöntem háromszor, de mondtam, hogy megoldjuk, ne fáradjon. Közölte, hogy áruljam már el, én miért utálom így őket?! Kérdeztem, hogy miért utálnám? Mert hogy elutasítom... És hogy neki ez mennyire rosszul esik. De ez nem utálat, szívesen leszaladok egy kávéra, de a két dolog, amit felajánlott, felesleges és macerás is.
Most meg hívott anyám, hogy áruljam már el, mit mondtam tegnap mamának, mert most beszélt vele, és egész éjszaka nem aludt az én viselkedésem miatt, azt hitte, mikor csörgött a telefon, hogy én hívom, hogy bocsánatot kérjek. És hogy mit mondtam, amivel így megbántottam?! Meg, hogy hívjam fel és kérjek bocsánatot.
Nem érzem, hogy bármit bántót vagy sértőt mondtam volna. És viszonylag ritkán megyünk haza, még otthon sem vagyunk, de már áll a bál. És akkor kérdezik, hogy miért nem megyek minden hónapban...
Látom nem érted. A nagymamádék reakciójából az kellene hogy letűnjön neked, hogy szeretnének veletek időt tölteni. Nem egy család keretében ahol mindenki ott van.
Felajánlotta hogy készül nektek kajával, és kimegy érted nagyapád.. vagyis valami személyeset szerettek volna, ami nem egy nagy családi ebéd.
Nem nagy dolgokra kell itt gondolni
A kérdező nem akar és nem tud időt szakítani egy olyan ebédre külön a mamánál, amitől a fáj a hasa és ami nem egy 1-2 órás lenne, hanem több lenne az utazást is beleszámítva. A családi ebéden tudnak együtt lenni, de a mama ennél többet akar, ami nem megy.
A kérdező pedig fiatal, hiányoznak neki a mamán kívül mások is, és így osztották be az idejüket. Nem kell őt szapulni azért, mert nem temeti előre a mamát és ül a szoknyája mellett, amíg még teheti.
A kávé mellé egy süti kérése meg mindenkinek belefér, de többet én sem engednék.
"legjobb barátnőmékkel megyünk szétnézni kicsit a belvárosba, ebédelünk, sütizünk, utána pedig délután maradok náluk babázni."
Én egy kicsit furának érzem, hogy barátnőddel kb. egy egész napot el tudsz tölteni, míg mamádnál egy ebédet nem bírnál ki.
Ha fáj a hasad a főztjétől, miért nem hívjátok el ti őket valahova ebédelni? Pl. oda, ahova barátnőddel terveztetek menni...
De ha lesz családi ebéd, akkor miért nem tudtad azt mondani a mit főzzön kérdésre, hogy csináljon vasárnapra húslevest/rántotthúst/kutyafülét? Baromi könnyen leszerelhetted volna a mamát némi lelkesedéssel ("jaj, már alig várom a vasárnapi tyúklevest, itt nincs ilyen"), hozzátéve, hogy ez neked bőven elég, a többi napra ne fáradjon.
Amit leírtál (bővebb indoklás nélkül mindenre csak köszdekösznem), az egy idős embernek, akinek ez az egyetlen szeretetnyelve, valóban bántó, elutasítást jelent.
Hát igen.
Felnőttek nem akkor leszünk, amikor bátran kardot rántunk és a másik arcába vágjuk a legpimaszabb igazságainkat. (A papa már sz*rul vezet, a nagyi sz*rul főz)
Felnőttek akkor leszünk, amikor már bele tudunk helyezkedni a másik ember nézőpontjába IS. Várnak, örülnek nekem, kedveskedni szeretnének.
"Mama, ne fáradj az ebéddel, de szívesen ennék olyan aprósütit, amit a gyerekkoromban is sütöttél"
És a mama boldogan fog sertepertélni a konyhában; méregfog kihúzva.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!