Fontosabb a családom, mint a párom jól gondolom hogy ez normális?

39-es, miért talán velük tervez az ember gyereket, közös JÖVŐT? Nem.

Szeretem őket, de nem velük élek már tízéve lassan, szóval miért lenne FONTOSABB, mint a barátom???

De lehet rugózni szavakon meg értetlenkedni - tudom, hgoy az ország telis-teli funkcionális analfabétákkal (sajnos), akik nem tudnak szöveget értelmezni, cserébe kiragadnak egy szót és költenek köré egy kisregényt ;)

#37

Kérdező, te tipikusan az az ember vagy, akinek csak az felel, meg, amit hallani akar, aki másképp gondolkozik, az már egy szörnyeteg és undorító.

Szörnyen boldogtalan lehetsz ilyen passzív-agresszív természettel.

Párommal 4 éve vagyok együtt, együtt is élünk majdnem az elejétől, számtalan nehézséget leküzdöttünk, betegségeket, halálesetet, munkahelyek elvesztését, óriási családi vitákat az ő rokonával stb stb. Nem, attól, hogy nem vagyunk (még) házasok, nem az aktuális kanom és nem kevésbé fontos számomra, mint lesz akkor, ha születik egy dokumentum is az összetartozásunkról. Aki utóbbi miatt lesz jobban szerelmes a társába, az enyhén szólva nem komplett és semmi joga mások kapcsolatát ismeretlenül minősíteni pusztán az alapján, hogy hivatalosan összekötötték-e az életüket vagy sem.

A szűk család számomra a szüleim és a testvérem is, akik soha nem lesznek fontosabbak egymásnál és a páromnál sem, mert attól, hogy kapcsolatba kerültem, rájuk továbbra is bármikor számíthatok. Számomra azok az emberek nem a múlt, akik ugyanúgy a “hátországom”, akiket szeretnék a jövőbeni életemben is tudni, megosztani velük az unokázást/unokatesózást stb stb. Ettől még nyilván mivel a párommal élek és tervezek élni, nem a szüleimmel, az életvezetési és hasonló kérdésekben nem az ő szavuk a mérvadó, fontosabb a társam véleménye, mint az övéké. Ha valamelyik családtagom (távolabbi) jogtalan, alaptalan megjegyzést tett a páromra, mindig kiálltam érte, nincs olyan, hogy ő “csak” egy partner, a család meg család. De ha páromnak nincs igaza egy dologban, akkor ezt neki is megmondom, olyan sincs számomra, hogy vakon megvédem akkor is, ha tök hülye, amit tesz/mond, elvégre a párom, a jogtalanul megsértett családtagomnak meg kuss legyen. Mondjuk nem fordult elő túl sűrűn ilyen helyzet, az igaz, mert alapvetően mindannyian tiszteljük egymást.

Olyan naaaagy kijelentéseket meg nem fogok tenni, hogy “feláldozom” egyiket a másikért, mert ezek csak tök felesleges hangzatos nagy szavak, amiknek semmi súlya nincs, amíg nem kerültem az adott helyzetbe. Fingom nincs, mit tennék pl egy égő házból való mentésnél. Józan ésszel belegondolva aszerint mentenék, ki mekkora veszélyben van és milyen állapotban. De ez a józan ész, a gyakorlatot meg ki tudja, lehet, úgy bepánikolnék, hogy elájulok. Ezt egyszerűen SENKI sem tudhatja, amíg meg nem tapasztalja és nem, az, hogy a karácsonyi vacsi alatti vitában anyuci vagy férjecske mellé állsz, az nagyon nem ugyanaz, mint szó szerint az életükről dönteni.

Aki azt írta, hogy a család nem fogadja el, hogy meleg vagy.

Ha tudnád, hogyan viszonyulnak hozzád a melegek, addig a nincs veled gond, jól nézel ki, megfelelsz az elvárásoknak, és utána.

A testvérem legalább elfogad olyannak, amilyen vagyok, egy környezetben nőttünk fel, értjük egymást.

Még egy idegennel nem lehet behozni 20-30 év lemaradást.