Fontosabb a családom, mint a párom jól gondolom hogy ez normális?

Hát szerintem párja meg családja válogatja.

Annyi féle családi dinamika, meg párkapcsolat van, nincs kizárólagos válasz.

Nem választhatod meg milyen családból indulsz, van akinek ótvar rossz hátteret dobott a gép.

Mert ez fordítva is igaz, hogy kezeli az illetőt a család, nekik fontos-e a gyerekük?

Egy olyan szülőnél pedálozni, aki semmibe vesz, nem egy 100as dolog.

És milyen a család amit magadnak választottál? Egy abúzív, alkoholista férj akit nem tudsz otthagyni, egy ilyen miatt odadobnád a családot?

Ezek mind emberi kapcsolatok, sokféle ember van, és köztük sokféle viszony.

Nincs olyan, hogy egy kaptafa.

“ Ronaldónak ez nem sikerült”

Déli emberek nagyon más mentalitásúak és más a kultúrájuk. Ezt magyarként nagyon nehéz megérteni, hogy bizony van olyan, hogy oda-vissza mindent megtesznek egymásért, nem egy mérgező bántalmazó alkoholista közegből menekül a gyerek. Ők nem megtűrt gyerekek a szülői házban. Azt hiszem Európában a szülőkkel lakók legmagasabb aránya Olaszországban van. Olasz-spanyol-görög-portugál mind egy kaptafa.

A normális menet az, hogy a gyerek kirepül, önálló családot alapít, és ők lesznek a legfontosabbak. Minden más csak utána állhat a sorban.

Legjobb elgondolkodtató példa rá a sas. Miután repülésre alkalmasra fejlődtek a fiókák (de még nem tanultak meg repülni) akkor a szülők elkezdik egyre kevesebbet etetni, sőt, a fióka által látható helyről táplálkoznak a szülők. Ezzel kényszerítve arra a fiókákat, hogy elhagyják a fészket, és odarepüljenek a szülőhöz a kajáért. Nyilván ez sokáig nem sikerül, ezért a hím sas mindig elkapja az esetlenül repülő madárkákat. Egy idő után megtanulnak repülni. Ekkor a fészek puhaságát biztosító bélést kiszedik a szülők, hogy így teljesen kényelmetlenné váljon a fészek, így "repül ki a fióka". És nem is hagyják, hogy a környéken rakjanak saját fészket.

Nem tudom, nekem a barátom az, akivel együtt tervezem a jövőt, teszünk érte, a családom pedig "van".

Köszönöm, amiért felneveltek, de ennyi. Kedvelek közülük pár embert - nem mindegyiküket -, viszont ők a "múlt".

Nekem is furcsa, hogy a családját úgy jellemzi valaki, hogy a múlt. De nem mindenki jön jó családból. Lehet neki az a család a normális ami mondjunk számodra vagy számomra egy totálisan mérgező környezet.

Hidd el aki támogató és szerető közegben nőtt fel, az nem tekinti múltnak a családját.

Nálunk mind az én családom, mint a férjemnek a családja ugyanúgy az életünk része. Anyukámmal, nagymamámmal, anyósommal is napi szinten beszélünk telefonon. Hetente/két hetente mindenkivel találkozunk.

Nekünk így jó, de itt valóban támogató családi közeg van, ahonnan az ember nem akar elszakadni. És nem azért mert nem tud leválni. Hanem mert szeretjük a családunkat és szeretünk velük ugyanúgy időt tölteni.