Fontosabb a családom, mint a párom jól gondolom hogy ez normális?

"Innentől ők a legfontosabbak, mi vagyunk a nuklearis család,"

De csak átmenetileg. Amíg a gyereked fel nem nő. Mert utána már neki nem ti lesztek a legfontosabb, hanem a saját családja.

40

De ez hogy jön ide? Nem azért fontos a szülő, mert vissza akarsz cuccolni hozzá anyagi okok miatt.

Attól függ milyen család, és milyen a kapcsolat.

Én és a tesóm pl sosem akarunk családot, egymásban bízunk a legjobban, jobban, mint egy idegenben.

Viszont, akinek nem szoros a, kapcsolata a szüleivel, testvéreivel az inkább kapcsolódik egy idegenhez.

De nagyon nagyon ritka, ha egy idegen feltétel nélkül szeret téged, ahhoz nagyon magas érzelmi intelligencia kell, és az egymásrautaltság.

Meg lehet nézni a válási statisztikát, hamar lelépnek az emberek a legkisebb baj esetén.

"felháborító, hogy vannak, akiknek nem fontos a család, nem írok a többi kommentről, de egy kommentről írnom kell, ez a komment a legfelháborítóbb, a család a múlt"

Szerencsés vagy. Meg naív is, ha azt hiszed mindenkinek akkora mázlija van, mint neked.

Ha valakinek olyan családja van hogy végig verték, báltalmazták, szexuális abúzus, egyebek voltak, szerintem joga van otthagyni a szüleit a pitsába.

Ha te egy ilyen szituációban is úgy gondolod, hogy kötelező visszamenni repetáért, azt azért ugye nem gondolod komolyan?

"nagyon nagyon ritka, ha egy idegen feltétel nélkül szeret téged"

Még az is ritka, hogy a szüleid tényleg feltétel nékül szeretnek. Sajnos.

A családok 90%ában elég egy coming out, valami komoly fogyaték, vagy máshogy gondolkozni mint a többiek, és már rosszul áll a szénád.

18, 19

Képzeljétek, nem csak fontosabb a gyerekeim apja a saját szüleimnél, vagy a világnál, hanem a saját életemnél is. Ha kell, meghalnék érte, ha kellene, ölnék érte. :) Ugyanúgy a gyerekeinkért is.

És nem, ő nem csak egy pillanat az életemből, hanem ő AZ életem. Ha a szüleim meghalnak, elfogadom, mert az élet rendje, hogy a szülő hamarabb megy, én sem temetném a gyerekemet, belebolondulnék az elvesztésükbe. Ez egy olyan dolog, amit el kell fogadni.

A szüleim felneveltek, támogattak, de mint mindegy "gyerek", saját családot alapítottam, ők pedig előbb, vagy utóbb távoznak majd az életünkből. Míg én tovább élek a férjemmel a mi gyerekeinkért és egymásért. Így követik egymást a generációk.

Ez már nem a középkor, ahol emberek azért házasodtak egymással, mert anyagi javakat reméltek, vagy mert valakivel muszáj volt, mégha erőszakolták, verték, megcsalták is őket. Itt mi egymást választottuk, hogy az életünkben egymásért legyünk.

Ha meghalok, mellette akarok nyugodni a földben, nem a szüleim mellett.

Ezzel ellentétben a nagyanyám a szülei mellé kérte a temetését, mert sose szerette nagyapámat, csak szükség házasság volt. Ilyen is van.

De nem mindenki ugyanolyan.

#46

Én meleg vagyok, az öcsém heteró, és nem akar családot.

Én pedig, ahogy látom a meleg kapcsolatokat, nem igazán tartósak.

Hasonló a gondolkosásunk az életről, van még egy húgunk, vele is jó a kapcsolatunk, neki van pasija, de szerintem nem lesz gyerekük.

49, Én meg leszbikus vagyok, de a barátaink között van sokféle egyéb identitás.

Sajnos nem olyan toleráns sok család mint azt hiszik.

Persze, egy csecsemőt könnyű feltétlel nélkül szeretni, de egy felnőtt embert már nehezebb.

A melegség elfogadása még csak nem is olyan extrém dolog, de vidéken ez már nem szokott beleférni.